Az euroszkeptikus erők bevonulása már a parlament kapuinál elakad

Páratlan lehetőséget szalasztott el az Európai Unió, amikor minden idők legfontosabb európai parlamenti választásán csak annyit sikerült elérnie az európai politikai elitnek, hogy az EU-ellenes erők veszélyes létszámban jutottak be az EP-be. Páratlan volt a lehetőség, hiszen az EP jóval nagyobb hatáskörrel bír már, mint a kezdetekkor, vagy akár a 2004-es bővítés idején. A lisszaboni szerződés által kapott felhatalmazással pedig él is a szervezet – az elmúlt néhány évben legalábbis igen nagy lelkesedéssel tett keresztbe az EU döntéshozatali rendszer másik két alapvető intézménye, a tagállamokat képviselő Tanács és a legfőbb kezdeményező-végrehajtó szerv, az Európai Bizottság terveinek.

A jobbára normális mederben zajló ellensúly azonban most jelentősen gyengülhet. Az euroszkeptikus, eurorealista, euróellenes, szélsőjobb, szélsőbal, vagy egyszerűen idióta politikai erők diadalittas bevonulása ugyanis már a parlament kapuinál elakad: ne legyenek kétségeink, fel fogják lökni egymást. Olyan pártok, amelyekben csak a többiek vak gyűlölete a közös, nem tudnak, nem is akarnak együttműködni még abban sem, ami győzelemhez segítette őket: az európai integráció gyengítésének nemes feladatában. Nézzük meg, mit is tett eddig ebben az ügyben a UKIP vagy a Nemzeti Front? Nagyjából semmit.

Az EP-választások az egyes tagországokban dőltek el, ennek ellenére a tanulságokat nem csak az ottani politikai elitnek kell levonnia. Ez a feladat vár az EU intézményeire, amelyeknek a mai napig nem sikerült tudatosítania azt a választók fejében, hogy mit is tesznek és mit nem. Nem megszerettetni kell azt, ami Brüsszelben történik, csak tudatosítani, mekkora hatalommal bír, és az mire terjed ki. Hogy ne lehessen a szavazókkal elhitetni, az unió az akácfák kivágásával és a kelet-európai ingyenélők betelepítésével tölti az idejét, és hogy aztán azok a szavazók ne ilyen fél- és álinformációk alapján döntsenek az EU egyetlen közvetlenül választott testületéről.