G20 - Akadályt jelenthet Európa tartós stagnálása a növekedéshez

A Húszak (G20) pénzügyminisztereinek és központibank-elnökeinek hét végi értekezletén, az ausztráliai Cairnsben, majdnem ezer javaslatot próbáltak áttekinteni. Ezek célja meggyorsítani a világgazdaság növekedését legalább 1,8 százalékponttal 2018-ig, mindenekelőtt infrastrukturális beruházások előmozdításával. Februárban a G20 csúcsértekezletén ugyan 2 százalékpontos célt neveztek meg, de a mostani, már konkrét elképzelésekből adódó szerényebb célt is szépnek tartják, és ez is legalább kétezer milliárd dollárral növelné a világgazdaságot a korábbi előrejelzésekhez képest.

Szinte minden résztvevő aggasztónak találta az európai gazdaság stagnálását és annak világgazdasági következményeit. Az amerikai pénzügyminiszter, Jacob Lew "filozófiai nézeteltérést" vélt fölfedezni maga és egyes nyugat-európai kollégái között.

"Attól tartok, minél tovább halogatják (Európában) a keresletösztönzést, annál nagyobbak lesznek az akadályok. Európának több keresletösztönzésre van szüksége" - mondta Lew. Érvelését nem támogatta a német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble. Szerinte a rövid távú költségvetési intézkedések hosszabb távon a pénzügyi és költségvetési egyensúlyt veszélyeztetik. Ő úgy vélte, előbbre valók a szerkezeti reformok. Visszautasította azt a vádat is, hogy Németország nem tesz eleget a világgazdaságért. Az értekezletről kiadott közös közlemény így csak annyit tartalmazhatott, hogy "a tagországok megfelelő időzítéssel kezeljék a deflációs kockázatot".

Közben az Egyesült Államokat is érte bírálat azért, mert éppen a mostani időkben tervezi jegybankrendszere (Fed) a mennyiségi enyhítés leállítását, jövőre pedig a kamatemelést.

Megfigyelők szerint az értekezleten meglepően kevés szó esett Kína korábban gyakran emlegetett világgazdasági felelősségéről ahhoz képest, hogy Kína gazdasága már a második helyezett a világon az Egyesült Államoké mögött. A kínai pénzügyi vezetők a maguk részéről mindenesetre értésre is adták, hogy nagy keresletösztönzést jelenleg nem terveznek, mondván, hogy az ösztönző intézkedések növelhetik a kihasználatlan kapacitásokat, a környezetszennyezést és a közadósságot.

A résztvevők szerint a cairnsi értekezleten haladást értek el a világ pénzügyi rendszerének biztonságosabbá tételében és azoknak az adózási kiskapuknak a bezárásában, amelyeket a nagy multinacionális vállalatok kihasználnak.

Az Európai Központi Bank (EKB) kormányzótanácsának tagja, Christian Noyer elmondta: nagyjából egyetértés alakult ki, hogy a világ pénzügyi rendszere számára legfontosabb, legnagyobb 29 bank számára legalább 16 százalékra emelik az alapvető tőkemegfelelési mutatót, vagyis alapjában a szavatoló tőkeelemek arányát a kockázattal súlyozott mérlegfőösszeghez képest. Ezt a mutatót minden banknak emelnie kell az 1988 óta érvényes 8 százalékról, de általánosan csak legalább 10,5 százalékra 2019-ig, a 2010-ben elfogadott új nemzetközi szabályok (Bázel III.) szerint. A mutató emelése azt szolgálja, hogy az esetleges bankmentések kevesebb terhet rójanak a központi költségvetésekre, végeredményben az adófizetőkre. A legnagyobb bankcsoportokra vonatkozó 16 százalékos különleges szabályt most nem véglegesítették, és a pontos szám a G20 novemberi csúcsértekezletétől várható.

Az értekezleten támogatást kapott az is, hogy automatikus információcserével szűkítsék a multinacionális vállalatok lehetőségét az egyes országok eltérő adószabályainak kihasználására.

Megvitatták, hogy meghívják-e G20-tag Oroszország elnökét, Vlagyimir Putyint a G20 novemberi csúcstalálkozójára, és arra jutottak, hogy fenntartják a diplomáciai nyomást, de nyitva hagyják az ajtót az orosz államfő előtt. A csúcsértekezletet szintén a soros G20 elnökséget adó Ausztráliában, Brisbane-ben rendezik.

A Húszak (G20) pénzügyminisztereinek és központibank-elnökeinek hét végi értekezletén, az ausztráliai Cairnsben, majdnem ezer javaslatot próbáltak áttekinteni. Ezek célja meggyorsítani a világgazdaság növekedését legalább 1,8 százalékponttal 2018-ig, mindenekelőtt infrastrukturális beruházások előmozdításával. Februárban a G20 csúcsértekezletén ugyan 2 százalékpontos célt neveztek meg, de a mostani, már konkrét elképzelésekből adódó szerényebb célt is szépnek tartják, és ez is legalább kétezer milliárd dollárral növelné a világgazdaságot a korábbi előrejelzésekhez képest.

Szinte minden résztvevő aggasztónak találta az európai gazdaság stagnálását és annak világgazdasági következményeit. Az amerikai pénzügyminiszter, Jacob Lew "filozófiai nézeteltérést" vélt fölfedezni maga és egyes nyugat-európai kollégái között.

"Attól tartok, minél tovább halogatják (Európában) a keresletösztönzést, annál nagyobbak lesznek az akadályok. Európának több keresletösztönzésre van szüksége" - mondta Lew. Érvelését nem támogatta a német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble. Szerinte a rövid távú költségvetési intézkedések hosszabb távon a pénzügyi és költségvetési egyensúlyt veszélyeztetik. Ő úgy vélte, előbbre valók a szerkezeti reformok. Visszautasította azt a vádat is, hogy Németország nem tesz eleget a világgazdaságért. Az értekezletről kiadott közös közlemény így csak annyit tartalmazhatott, hogy "a tagországok megfelelő időzítéssel kezeljék a deflációs kockázatot".

Közben az Egyesült Államokat is érte bírálat azért, mert éppen a mostani időkben tervezi jegybankrendszere (Fed) a mennyiségi enyhítés leállítását, jövőre pedig a kamatemelést.

Megfigyelők szerint az értekezleten meglepően kevés szó esett Kína korábban gyakran emlegetett világgazdasági felelősségéről ahhoz képest, hogy Kína gazdasága már a második helyezett a világon az Egyesült Államoké mögött. A kínai pénzügyi vezetők a maguk részéről mindenesetre értésre is adták, hogy nagy keresletösztönzést jelenleg nem terveznek, mondván, hogy az ösztönző intézkedések növelhetik a kihasználatlan kapacitásokat, a környezetszennyezést és a közadósságot.MTI-->