Zuhannak az ipari árak

Eddig nem látott mélységbe esett az ipari termelői árindex – leginkább a zuhanó energia- és nyersanyagárak miatt. Februárban a múlt évihez képest 3,2 százalékkal voltak alacsonyabbak az ipari értékesítés árai, a belföldi eladásokban átlagosan 4,7, az exportban 2,3 százalékkal kellett olcsóbban adni a termékeket. Ilyen mértékű árcsökkenésre az ezredforduló óta nem volt példa. Tavaly az ipar árai már 0,4 százalékkal estek, de az indexet még felfelé húzta az exportár szerény, 0,7 százalékos növekedése. A belföldi termelői árak már tavaly is 2,1 százalékkal csökkentek.

Az ipar árainak alakulása eddig nem hatotta meg a gazdaságpolitikát: ez csak kis részben hat az inflációra, hiszen az ipar termékeinek döntő része nem a fogyasztóknak vagy legalábbis nem a magyar fogyasztóknak készül. Az exportértékesítés aránya rendkívül magas, miközben a belföldi eladásokban is domináns részt képviselnek a további felhasználást célzó értékesítések – vagy energiaeladás vagy pedig beszállítás formájában. A belföldi ipari termelésben a fogyasztási cikkeket gyártó ágazatok összesen 18,2 százalékos súllyal jelennek meg – vagyis nem következik abból automatikusan semmi, hogy esnek az ipari árak, mert ezek így nincsenek közvetlen összefüggésben a magyar inflációs számokkal.

Ráadásul az is látható, hogy leginkább az energia- és a nyersanyagok árának csökkenése faragja le a magyar ipar árait is. Az energiatermelő ágazatok februárban 8 százalékkal olcsóbban adták el a termékeiket, mint egy évvel korábban – az olajárak zuhanása már november-december óta markánsan megjelenik a számokban (és ez annak ellenére így van, hogy februárban éppenséggel már emelkedtek az árak a januáriakhoz képest). Miután a belföldi értékesítés felét az energiatermelés adja, nem meglepő, hogy esnek az átlagos értékesítési árak is. Némi problémát jelez azonban, hogy az árcsökkenés tavaly év vége óta beépülni látszik más területeknél is. A beszállítók (a tovább felhasználására termelő ágazatok) belföldi értékesítési árai januárban 0,8, februárban azonban már 2,9 százalékkal estek – de elképzelhető, hogy ezt is az egyéb nyersanyagárak csökkenése okozta. Csakhogy mérséklődött a beruházási javakat termelő ipari ágazatok értékesítési ára is februárban. Ezt azonban magyarázhatja, hogy az uniós dömping lecsengésével csökkent a kereslet is a területen.

Kisebb aggodalomra az adhat okot, hogy a fogyasztási cikkeket gyártó ágazatokban 0,3 százalékkal csökkentek az árak az előző év azonos időszakával összehasonlítva. A tartós fogyasztási cikkeket gyártók esetén ez nem meglepő: utoljára tavaly márciusban lehetett itt emelkedő indexet látni. Ám az FMCG-szektorban tíz éve nem volt arra példa, hogy az előző évi árszint alatt értékesítsenek: februárban már itt is 0,1 százalékkal olcsóbbak voltak a termékek, mint tavaly a második hónapban. Ezt azonban valószínűsíthetően leginkább az élelmiszeripar árainak mérséklődése okozta, hiszen a viszonylag nagy súlyú ágazatban is éppen ugyanennyivel mérséklődtek az árak.

Mindez akkor jelent gondot, ha az energiaárak csökkenése valóban lefelé tartó árspirált indított el az iparban, és más területeken egyaránt (ha tetszik: mégis megjelent a kifliknél a nemzetközi folyamatok olcsóbbító hatása). A jegybank szerint ugyan nincs deflációs veszély – ezt a maginfláció alakulása mellett a beinduló gazdasági növekedés is garantálhatja –, azonban jelenthet kedvezőtlen nyomást a gazdaságpolitikára egy ilyen folyamat.

Várakozás májusig

Most leginkább az a kérdés: mit várnak a piaci szereplők? Az MNB márciusi inflációs jelentésében hívta fel arra a figyelmet, hogy ma a várakozásoknak döntő szerepe lehet az infláció alakításában. „Az inflációs várakozások alacsony szintje vagy gyenge horgonyzottsága is hozzájárulhat a visszafogott árazási folyamathoz” – írta a múlt héten kiadott jelentésben a jegybank, nem titkolva azt az álláspontját, hogy számára a márciusi keresetalakulás lesz igazán irányadó a kérdésben. Az eddigi tapasztalatok szerint ugyanis a vállalatok béremelései a harmadik hónap statisztikáiban jelennek meg. Az pedig a szükségesnél alacsonyabb inflációs várakozásokra utalna, ha a cégek – esetleg éppen arra hivatkozva, hogy most nem lehet árakat emelni – elutasítanák az éves keresetemelési kéréseket. Igaz, a piaci árnyomás negatív hatása ellen hat a növekedés egy másik kellemes hatása: a munkaerő iránti kereslet növekedése miatt erősebb lehet a bérinflációs nyomás is. Már most is vannak olyan szakmák, ahol nehezen lehet új munkatársat találni – ez pedig béremelésre készteti a vállalatokat. Ám arra, hogy kiderüljön, mi is történik a gazdaságban, még két hónapot kell várni: a márciusi kereseti statisztika május 21-én jelenik meg, és addigra azt is tudjuk majd, hogyan alakultak a fogyasztói árak áprilisban. Igaz, a jegybank monetáris tanácsa épp május 26-án tart kamatdöntő ülést, ami jó alkalmat kínál arra, hogy gyorsan reagáljanak is az esetleg nem megfelelő irányba mozduló inflációs folyamatokra.