A tegnapi világ helyreállítása

A 2015-ös év nem volt könnyű. Romló növekedési előrejelzések, szörnyű terrortámadások, hatalmas menekültáradat, súlyos politikai kihívások, valamint a populizmus sok országban való elterjedése jellemezte. A Közel-Keleten továbbra is tombol a zűrzavar és az erőszak, s ennek súlyos következményei vannak. Ez elkeserítő változás a néhány évtizeddel ezelőtti időszak kétségtelenül törékeny, de jóval reménytelibb világához képest.

A tegnap világa című önéletrajzi könyvében Stefan Zweig hasonlóan drasztikus változásról írt. Az 1881-ben Bécsben született író fiatal évei egy optimista, polgári és toleráns környezetben teltek. Aztán 1914-től kezdve tanúja volt Európa első világháborús összeomlásának, amit a forradalmak megrázkódtatásai, a nagy gazdasági világválság, a sztálinizmus és a nácizmus barbársága, majd a második világháború kitörése követett. Zweig végül teljes elkeseredésében 1942-ben emigrációjában véget vetett életének.

Azt gondolhatnánk, hogy az ENSZ és a Bretton Woods-i rendszer második világháború utáni létrejötte vigaszt jelenthetett volna Zweignek, nem is beszélve az újjáépítés és a megbékélés azt követő évtizedeiről. Talán ekkor úgy tekintett volna vissza az 1919 és 1945 közötti korszakra, mint amely a béke és a jólét felé tartó úton egy szörnyű, de csak rövid ideig tartó kisiklása volt a világnak.

Természetesen a 20. század második fele távolról sem volt tökéletes. 1990-ig a békét jórészt a kölcsönös nukleáris megsemmisítés fenyegetése biztosította. Ugyanakkor a világgazdaság gyorsabban nőtt, mint valaha. A fejlett országokban erős középosztály jött létre, és ez a réteg máshol is kezdett megjelenni.

Az 1960-as években nagykorúvá vált generáció úgy érezhette magát, mint Zweig fiatal éveiben. Úgy véltük, hogy bár a fejlődés talán nem egyenes vonalú, de számíthatunk rá. Egy egyre békésebb és toleránsabb világot képzeltünk el, amelyben a technológiai újítások a megfelelően szabályozott piacokkal együtt egyre nagyobb jólétet eredményeznek. Amikor a Szovjetunió 1989-ben az összeomlás felé tartott, míg Kína a piaci alapú gazdaság irányába mozdult el, Francis Fukuyama a „történelem végéről” írt.

Az elmúlt két évtizedben a – politikai, társadalmi és gazdasági – reményeink kudarcot vallottak. Volt idő, amikor az amerikai politikusok azt mérlegelték, vajon Oroszországnak csatlakoznia kellene-e a NATO-hoz. Ezt még fontolóra venni is nehezebb lenne manapság Oroszország ukrajnai intervenciója és a Krím elfoglalása után.

Sok feltörekvő gazdaság éveken – sőt évtizedeken – át gyors növekedést ért el, aminek köszönhetően emberek milliárdjai emelkedtek ki a mélyszegénységből, és így csökkent a fejlődő és fejlett országok közötti vagyoni különbség. Ez a növekedési ütem mostanában jelentősen lelassult, ami sokakban azt vetette fel, vajon a közgazdászok túl hamar nevezték-e ezen országokat a globális gazdasági növekedés új motorjainak.

Hasonlóképpen a 2011-es arab tavasztól azt várták, hogy az a Közel-Kelet és Észak-Afrika egy új, demokratikusabb jövőjének lesz a hírnöke. Miközben Tunézia elkerülte a katasztrófát, a legtöbb érintett ország káoszba süllyedt, a brutális szíriai polgárháború pedig elősegítette az Iszlám Állam létrejöttét.

Eközben az euró is válságba került. Amikor úgy tűnt, hogy Európa túljutott a krízisen, megindult a menekültek, főként a szíriaiak áradata. Ez a schengeni térséget veszélyezteti, és néhányan már azt is feltették, vajon az EU képes lesz-e ellenállni ennek a nyomásnak.

Az Egyesült Államokban a szíriai menekültválságra válaszul a kongresszus szigorította a turisták vízummentes belépését 38 országból. Egy olyan időszakban, amikor a jövedelmi egyenlőtlenség óriásira nőtt az USA-ban, ami sokakban felvetette a kérdést, vajon gyermekeik képesek lesznek-e az általuk élvezett életszínvonalat elérni.

Ezen problémák alapvető mozgatórugóját az eddig nem látott – a globalizáció és a technológiai újítások által előidézett – változások jelenthetik, amelyek túl gyorsan és túl nagy mértékben okoztak káros hatásokat, hogy megfelelően kezelni lehessen őket. A globális pénzügyi válság megmutatta, hogy a szabályozó hatóságoknak komoly nehézség lépést tartani a pénzügyi innovációval.

Az emberi fejlődés lehetőségei még mindig óriásiak, miután a világ sem az erőforrások, sem a technológiai innováció terén nem szenved hiányt. A technológia az életeket mentő orvosi kezelések, a magasabb gazdasági termelékenység és a fenntartható energiarendszerek reményét kínálja. Az embereket azonban a félelem uralja, ahogy azt az identitáspolitika visszatérése és a gazdasági, politikai integráltság hiánya mutatja. Ezért a termelékenység növekedése lassul, és a bár a tőke olcsó, és bőséges profitot lehetne realizálni, a beruházások mértéke alacsony.

A káros változások kezelésének és az emberek félelmeinek leküzdésére a megfelelő kormányzás adhat megoldást. Egy évszázaddal ezelőtt Zweig nem az emberi tudás fejlődésének megakadása miatt látta szétesni a világot, hanem azért, mert széles körű kormányzási és politikai hibákat követtek el.

Ahogy 2016-ba lépünk, a kormányzást a 21. századhoz és annak összes gazdasági és politikai dimenziójához kell adaptálnunk, hogy tudásunk és erőforrásaink inkluzív fejlődést és ne erőszakos konfliktusokat hozzanak létre.

Copyright: Project Syndicate, 2015
www.project-syndicate.org