Figyelmeztet a jósprofesszor: széteshet az EU

A Brexit-sokkra adott piaci reakciók a globális pénzügyi volatilitás nemrégiben – 2015 nyarán és 2016 első két hónapjában – lezajlott két epizódjához képest enyhék voltak. Az előbbit a kínai gazdaság kemény földet érésével kapcsolatos félelmek, míg az utóbbit a kínai kockázatok mellett más, kis valószínűségű globális kockázatokkal kapcsolatosan megerősödő aggodalmak okozták.

A Brexit-sokk nem globális, hanem regionális jellegű volt, a piaci hatások pedig az Egyesült Királyságra és Euró­pára korlátozódtak. A bekövetkezett volatilitás hozzávetőleg csak egy hétig állt fenn, szemben az előző két, erőteljes kockázatkerülési időszakkal, amelyek mintegy két hónapon át tartottak, és az Egyesült Államokban, illetve világszerte a globális eszközárak jelentős korrekcióját váltották ki.

Csökkenő kockázatok
Miért csak ilyen enyhe, átmeneti sokkot váltott ki a Brexit? Az Egyesült Királyság gazdasága csak a világ GDP-jének 3 százalékának felel meg. Ezzel szemben, a világ második legnagyobb gazdaságának számtó Kína a globális GDP 15 százalékát teszi ki, és a világgazdaság növekedésének több mint felét biztosítja.

Az EU-ban a Brexit után kialakult egység, kiegészülve a spanyol választások eredményével, csökkentette az EU vagy az eurózóna rövid időn belül történő szétesésére vonatkozó félelmeket. A gyors brit kormányátalakítás pedig erősítette azon reményeket, hogy az EU-ból való kilépésről szóló tárgyalások, ha nem is lesznek egyszerűek, olyan egyezséghez vezetnek majd, amely a külkereskedelmi megállapodások túlnyomó részét megőrzi, illetve továbbra is jelentős hozzáférést biztosít a szigetországnak az egységes piachoz, miközben a Nagy-Britanniába irányuló uniós bevándorlást csak mérsékelten korlátozza.

Skót és északír kiválási esély
Még fontosabb, hogy a piacok gyorsan beárazták, hogy a Brexit-sokk miatt a világ központi bankjai körében felerősödnek a monetáris politika enyhítésére irányuló lépések. Valóban, a két korábbi, kockázatkerüléssel jellemzett időszakban a jegybankok által nyújtott likviditás biztosított támaszt a piacoknak és a gazdaságoknak.

Előfordulhat azonban, hogy az európai és globális volatilitás kockázata csak átmenetileg szorult háttérbe. Ha figyelmen kívül hagyjuk a többi globális kockázatot (beleértve az amerikai növekedés lassulását, Kína kemény földet érésével kapcsolatosan erősödő félelmeket, az olaj- és más nyersanyagárak gyengeségét, illetve a fontos feltörekvő piaci gazdaságok sérülékenységét), akkor is számtalan aggodalomra okot adó tényezőt lehet említeni Európával és az eurózónával kapcsolatban.

Először is, ha az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének folyamata elhúzódik, és fájdalmas lesz, akkor annak a gazdaság növekedése és a piacok látják majd a kárát. Egy csúnyán zajló válás akár azzal is együtt járhat, hogy Skócia és Észak-Írország kiválik az Egyesült Királyságból. E forgatókönyv szerint Katalónia is erőteljesebben küzdhet a Spanyolországról való leválás irányába. Tovább az Egyesült Királyság nélkül Dánia és Svédország – amely országok nem tervezik, hogy belépnek az eurózónába – attól tarthatnak, hogy az EU másodosztályú tagjaivá válnak, ami arra vezethetik őket, hogy ők is fontolóra vegyék az EU-ból való kilépést.

Népszavazások jönnek
Másodsorban, a közeljövőben tartandó választások egyfajta politikai aknamezőt hozhatnak létre. Ausztriában október 2-án tartják majd az elnökválasztás megismételt második fordulóját, ami újabb esélyt ad a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt jelöltjének, Norbert Hofernak. Ugyanezen a napon Magyarországon Orbán Viktor kormányfő kezdeményezésére népszavazást tartanak a migránsok letelepedésére vonatkozó uniós kvótáról. Még fontosabb, hogy Olaszországban is népszavazás lesz. Itt az alkotmány módosítása a téma, amit ha elutasítanak a választók, akkor az lényegében veszélybe sodorhatja az ország eurózóna-tagságát.

Jelenleg Olaszország számít az eurózóna leggyengébb láncszemének. Matteo Renzi miniszterelnök kormányának helyzete ingataggá vált, a gazdaság alig növekszik, a bankok tőkehiánnyal küzdenek, és a költségvetési hiányra vonatkozó uniós előírást anélkül nehéz lesz teljesíteni, hogy az ne okozzon egy újabb recessziót. Ha Renzi megbukik, aminek egyre nagyobb a valószínűsége, akkor akár már jövőre az eurót ellenző, a legutóbbi önkormányzati választásokon jól szereplő Öt Csillag Mozgalom juthat hatalomra.

Ha ez bekövetkezik, akkor annak jóval súlyosabb hatása lesz, mint a tavalyi Grexit-félelmeknek. Olaszország ugyanis az eurózóna harmadik legnagyobb tagállama, túl nagy ahhoz, hogy veszni hagyják. Miután azonban államadósságának mértéke tízszer nagyobb, mint Görögországé, túl nagy ahhoz is, hogy megmentsék. Semmilyen uniós program nem tudná megtámasztani Olaszország 2 ezermilliárd euró értékű államadósságát, ami a GDP 135 százalékának felel meg.

Emellett a jövőre tartandó francia, német és holland választások további bizonytalanságot okozhatnak, ahogy az Európa jó részét jellemző gyenge növekedés és magas munkanélküliség növeli az euró-, bevándorló-, muszlim- és globalizációellenes populista pártok támogatottságát mind a jobb-, mind a baloldalon. (Előbbiek az eurózóna magországaiban, utóbbiak az eurózóna perifériáján nyertek teret.)

Rossz szomszédság
Ezzel egy időben Európa szomszédságában egyre rosszabb a helyzet. A revizionista Oroszország nemcsak Ukrajna, hanem a Baltikum és a Balkán vonatkozásában is egyre tolakodóbbá vált. A Közel-Kelet folyamatos zűrzavaros helyzetének pedig legalább két következménye van. Egyrészt Franciaországban, Belgiumban és Németországban a terrorizmus erősödésének jeleit látni, ami idővel feléli az üzleti és a fogyasztói bizalmat. A másik következmény a migrációs válság, amely azzal a Törökországgal való szorosabb együttműködést követeli meg, amely önmagában is instabillá vált az elbukott katonai puccs óta.

A soron következő választásokig nem valószínű, hogy az EU bármilyen lépést tesz a be nem fejezett monetáris unió véglegesítésére a nagyobb szintű kockázatmegosztás és a strukturális reformok felgyorsításának bevezetésével, hogy azzal a gyorsabb ütemű gazdasági konvergenciát erősítse. A reformok jelenlegi lassú ütemét, illetve az elöregedő népességet figyelembe véve, a potenciális növekedés mértéke alacsony marad, miközben a tényleges növekedés egy nagyon mérsékelt szintű ciklikus kilábalás jeleit mutatja, amelyet most a Brexit utáni kockázatok és bizonytalanságok fenyegetnek. Ugyanakkor a deficitek és adósságok magas szintje – az eurózóna szabályai miatt – korlátozzák azt a lehetőséget, hogy a költségvetési politikát a növekedés erősítésére használhassák fel, miközben az Európai Központi Bank a gazdasági kilábalás tartóssá tételének előmozdítása terén feltehetően már elérte a nemkonvencionális monetáris politika határait.

Elkerülhetetlen a szétesés?
Nem valószínű, hogy az eurózóna és az EU hamarosan felbomlik. Sok, előttük tornyosuló kihívás hatása ugyanis lassan jelentkezik. Emellett természetesen el lehet kerülni a szétesést egy olyan politikai vízióval, amely egyensúlyt teremt a nagyobb mértékű integráció szükségessége és a több területen jelentkező, a nemzeti autonómia és szuverenitás iránt kialakult bizonyos szintű vágy között. Ehhez azonban olyan integrációs módszereket kell kitalálni, amelyek demokratikusak és politikai szempontból is elfogadhatók. Az eddigi, a nehézségeken csak átevickélő taktika viszont olyan instabil helyzetet hozott létre, amely az EU és az eurózóna szétesését elkerülhetetlenné fogja tenni. Figyelembe véve az Európát érő sok kockázatot, most egy új vízió megalkotására van szükség.

Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org