A kilencéves ökobandita nem csak dumál, cselekszik is

Sokszor halljuk és használjuk is a mondást: gyermekeink a jövőnk. Ezzel az állítással nem lehet vitatkozni, ráadásul mi, felnőttek vagyunk azok, akik „szoftvereket telepítünk” a gyerekekre, így óriási szerepünk van abban, hogy milyen(ek) lesz(nek) a következő generáció(k). Ennek fényében különösen fontos, hogy a bolygót és az emberiséget veszélyeztető klímaváltozást miként tálaljuk a kicsiknek, mire tanítjuk őket, s hogy miként közelítjük meg a problémát. Kisebb gyermek számára a szülő a legfőbb példa. Ha a szülő érzékeli a környezetvédelem jelentőségét, és aktívan foglalkozik a témával, a gyermek számára is könnyebben természetessé válik ez a szemlélet.

Abban a családban, ahol a környezetre való odafigyelés a hétköznapi rutin része, a gyermek számára épp oly magától értetődővé válik a zero waste szemlélet, a műanyag-, vagy vegyszermentes életmódra törekvés, mint a fogmosás. Tehát elsősorban a szülő felelőssége, hogy a gyerek mennyit érzékel a témából

– mondja a VG.hu-nak Nagy-Kálmánczhelyi Orsolya szakpszichológus. Nagyobb gyerekeknél bővül a kör: a kortárs közösség, az iskola, és a média szerepe már jelentősebb.

Ne ijesszük meg a gyereket!

A szülőkre sok esetben jellemző, hogy saját szorongásaikat a gyermekekre is átragasztják, ezért különösen fontos, hogy a téma tálalása ne keltsen rémületet. A mi felelősségünk is, hogy a kicsik első találkozása egy ilyen nagy kaliberű témával a lehető legtermészetesebb legyen. De mégis hogyan beszéljünk velük erről?

Elvégre manapság sokkal kevesebb a tudatos és valóban tudományos kommunikáció, mint a hisztériát keltő, politikai motivációkkal átitatott hadüzenet.

A pszichológus szerint a szembesülés szóban már benne van egy nagy adag szorongás, rémület, ami csak akkor történhet meg, ha a szülő túlságosan nyersen közvetíti az ismereteket a gyerek felé. Mintha azt mondanánk a gyereknek: „Kisfiam, ha palackozott vizet veszünk, amikor szomjas vagy, azzal megöljük a tengeri élőlényeket!” Nem kérdés, hogy ebben az esetben egy gyerek megijed, és olyan dolgokat is fantáziál majd, ami feleslegesen félelemkeltő számára. Fontos, hogy mindig az életkornak megfelelő nyelven, és inkább pozitív irányból közelítve beszéljünk a gyereknek arról, mire kell odafigyelnie. A hangsúly tehát azon legyen, hogy életkorához mérten mit tehet a környezet védelmében.

Hogyan látják a gyerekek?

A legegyszerűbb, ha magukat a gyermekeket kérdezzük, senki más nem tudja ugyanis olyan egyszerű és tiszta őszinteséggel átadni a gondolataikat, mint ők maguk. A VG.hu meg is keresett három kisgyereket, hogy elmondják, mit tudnak és tapasztalnak a klímaváltozás problémájával kapcsolatban.

„Ne legyen szemét a lábam alatt!”

Kata (10 éves) jó környéken lakik, jó iskolába jár, megkérdeztük, ő mit tud erről.

Hallottam már erről a dologról, de nem az iskolában. Tudom, hogy nagy a baj, nem jó a felmelegedés, és ha nem figyelünk oda, akkor nagyon erős lesz az UV-sugárzás, a sok eldobott műanyag szennyezi az óceánokat, és a rengeteg kivágott fa miatt kevesebb lesz a tiszta oxigén.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy Kata mit lát a környezetében (azaz milyen példákat lát), így megkérdeztük, hogy otthon és a suliban miket tapasztal a környezetvédelem kapcsán. „Otthon, ha a környezet házit csináljuk, mindig beszélgetünk erről. Apáékkal nem pazaroljuk a vizet, szelektíven gyűjtjük a szemetet, és Anya minden alkalommal hoz magával vászontáskát a bevásárláshoz, hogy ne kelljen műanyag szatyrot vennünk.”

Na de mi van az iskolában?

Szoktunk ültetni növényeket – mondja Kata. Volt már egész napos feladat a Föld megóvásának érdekében: ilyenkor nagyon figyelünk, hogy a lehető legkevesebbet szemeteljünk. Voltunk zöld boltban is, elmesélték, hogy mi káros az ember szervezetére és környezetére. Még azt is elmondták, hogy milyen anyag mennyi idő alatt bomlik le! – folytatta.

Anya a legjobb példa

A Katával való beszélgetés után emeltük a tétet, egy még kisebb gyermekhez fordultunk. Naivan azt feltételeztük, hogy a 7 és fél éves Janka kevesebbet fog tudni a témáról, ám óriásit tévedtünk. Természetesen ő is találkozott már a klímaváltozás problémájával, de nézzük mit is tud pontosan.

Hallottam már erről, a Nap felmelegíti a Földet, mert annyira szennyezzük a környezetet. Műanyaggal, az autók gázával és minden ilyennel. Ha nem figyelünk oda, elpusztulhat a Föld, kipusztulhatnak az állatok, az emberiség, a fák, meg minden, ami él.

Janka azt is elmesélte, hogy leginkább anyukájával beszélget a globális felmelegedésről. Csak akkor használnak műanyagot, ha nagyon muszáj, és nem használnak „olyan” szappant sem, spórolnak a vízzel, és mindig figyelnek, hogy lekapcsolják a villanyt. Érdekes, hogy a gyermek kategorikusan kijelentette, hogy az iskolában nem szoktak beszélni erről, többször is az édesanyját emlegette, amikor arról kérdeztük, hol és kitől látja azt, hogy miként kell vigyázni a környezetünkre.

Simi, az ökobandita

A 9 éves Simon óriási lelkesedéssel vetette bele magát a beszélgetésbe, szinte kérdezni sem kellett.

Ökobandita vagyok az iskolában!

– csattant fel örömmel. Aztán némileg meg is kaptam a magamét, amiért nem tettem fel túl tudományosan a kérdéseket (az ember azért igyekszik a gyermekek nyelvén beszélni – a szerk.).

„Anya, ennél lehetnének konkrétabb kérdések is, hát az első kérdésnél megválaszolom egyben az összeset!” – nézett értetlenül az édesanyjára, aztán belevágott a monológba. Simi mindent, de tényleg mindent tud a globális felmelegedésről, a klímaváltozásról.

„Ez egy nagyon komoly, a Földünket érintő probléma ,amit szerintem sokan nem vesznek komolyan. Azt is tudom, hogy amit mi teszünk a környezetért az kevés. A gyárakat nem tudjuk leállítani…” – mondja a mindössze 9 éves ökobandita, az embernek a lélegzete is eláll, hogy egy apró gyermek a gyárakról beszél, és hogy az emberiség mit és mennyire vesz komolyan. Simi belefeledkezik a témába, a gleccserek olvadásáról, a tengerszint emelkedésről, az élővilág kipusztulásáról és a természeti katasztrófák súlyosságáról beszél. Naivan megkérdezem, hogy az iskolában beszélnek-e erről, a válasz pedig mintha egy érett felnőttől érkezne:

„Igen, de mi már nem beszélgetünk, hanem teszünk érte! Vigyázunk a környezetünkre. Otthon is inkább tenni próbálunk, nem dumálni”.

Elmeséli, figyelnek arra, hogy minél kevesebb szemetet termeljenek. Simi apukája készített egy komposztálót is. Régóta vászontáskákkal, zsákokkal vásárolnak és nem isznak palackos vizet sem, a kulacsaikat viszik magukkal. Próbálják a minimálisra redukálni a műanyag-használatot.

Simi iskolájáról pedig mindenki példát vehet. A gyerek Dóra néniről valóságos istennőként beszél, aki a gyerekeket a suliban nem a szelektív hulladékgyűjtésre tanítja, hanem arra, hogy nulla szemetet termeljenek.

Varrtunk – mi fiúk is – saját öridari (örökdarab – a szerk.) uzsonnás szütyőt is. Méhviasszal vontuk be, így törölhető, mosható. Nem kell feleslegesen fóliába csomagolni a tízórainkat. Suliprogramokon saját bögrékből isszuk a bodzaszörpöt. A bodzát is a gyerekek, tanárok szedték. Nyár elején bográcsoztunk az iskola hátsó kertjében, nagyon büszkék voltunk, hogy csak egy kis tál szemét keletkezett

– mesélte a 9 éves fiú, majd azzal folytatta, hogy saját iskolai konyhakertjük is van. „Mi termesztettünk minden földi jót. Dóra nénivel kimegyünk, és kihúzzuk az újhagymát, szüreteljük a koktélparadicsomot. Télen etetjük a madarakat. Én is voltam madárfelelős. Szeretjük az állatokat is” – mondta Simi.

A példátlan beszámoló után megkérdeztük Simi anyukáját is, hogy miként szippantotta be a gyereket ez a végtelenül tudatos környezetvédelem. Az anyuka a legnagyobb természetességgel meséli, hogy az a közeg az iskolában, ahol a gyerek naponta nagyon sok órát tölt el, már réges-régen túl van a felismerésen. Sok minden teljesen természetes számára, teszi a dolgát – mindezt mindennemű stressz nélkül. Az anyuka hozzáteszi: 9 éves fejjel nehéz megfogalmazni a fogyasztói társadalom katasztrófáját, de nyilván tudja, a maga módján érzékeli, hogy miért felesleges túlvásárolni magunkat. Ő is szeret az erdőben csatangolni, bicajozni, értékes számára, vigyáz rá.

Az élménypedagógia fontossága

Simi példája tökéletesen megmutatja, hogy mennyire fontos az a környezet, ahol a gyerekek naponta 5-8 órát töltenek. A tudásuk, ismereteik javát ott szívják magukba, a világhoz valló hozzáállásuk szempontjából pedig kiemelten fontos, hogy a köznevelési intézményekben milyen inger éri a gyerekeket.

Nagy-Kálmánczhelyi Orsolya pszichológus szerint vannak óvodák és iskolák, ahol élmény szinten, családi programok keretében igyekeznek bevezetni a szülők és a gyerekek életébe a környezettudatos szemléletet. Véleménye szerint ez lehet a leghatékonyabb módja a változás elérésének. Közös faültetés az udvaron, szemétszedő kirándulások szervezése is hasznos lehet. Meglátása szerint sajnos kevés az ilyen intézmény és az ilyen program, mivel ez plusz energiát igényel a pedagógustól és a szülőtől egyaránt.

Az élménypedagógia egyelőre a legtöbb köznevelési intézményben luxuscikk, mivel nem fér bele a hagyományos oktatás kereteibe.

A frontális ismeretátadás pedig sajnos a környezettudatosság témájában is ugyanannyira terméketlen, mint bármely más téma esetében – húzta alá a pszichológus.