Ezeket érdemes tudni a „tenyésztett húsról”

A „Cultured Meat” egy évtizeddel ezelőtti elindítása óta, amikor a képernyőkön bemutatták az első „laboratóriumban termesztett burgert”, a média érdeklődése e mezőgazdasági élelmiszeripari technológia iránt soha nem lankadt - mutat rá friss elemzésében a meatthefacts.eu (portál neve a meat, mint hús és a meet vagyis találkozzás szójátékát használva ismerteti a  fogyasztókat a húsvilággal kapcsolatos tényekkel).

Annyira, amilyen mértékben a kutatókat érdekelte ennek az őrületnek a mérése: csak 2020-ban több mint 12 000 publikáció foglalkozott ezzel a témával! Ugyanakkor ugyanebben az időszakban arányosan kevés tudományos cikk foglalkozott a témával – körülbelül háromszáz. A jelenséget tanulmányozó akadémikusok esetében ritkán volt megfigyelhető a kapcsolat „elfogult képet adva a vitáról.” 

A „tenyésztett hús” körüli médiafelhajtás paradox módon szintén elhallgattatta a technológia valódi hatásáról folyó tudományos vita egy részét. Egy nemrégiben megjelent tudományos munka átfogó áttekintést nyújt a „tenyésztett hús” körüli tényleges tudományos ismeretekről. Ez pedig jó lehetőség, hogy áttekintsük a témáról folyó tudományos vita aktuális állását.

A gyártási folyamattal kapcsolatos korlátozások

Ezt az áttekintést olvasva feltűnő a „tenyésztett hús” gyártási folyamatának fontos korlátai. Abból a módszerből indul ki, hogy egy élő állat izomdarabjának biopsziájára van szükség az élő őssejtek beszerzéséhez. Következésképpen, mivel ezeket a mintákat viszonylag rendszeresen kell venni, ez új etikai és jóléti kérdéseket vet fel.

Ezek a sejtek szaporodhatnak, majd átalakulhatnak különböző sejtekké, például izomsejtekké és zsírsejtekké. Ehhez azonban a táptalajnak tápanyagot, hormonokat és növekedési faktorokat kell biztosítania, amelyek szükségesek a sejtproliferációhoz és az érett szövet differenciálódásához.

A táptalaj tipikusan a vemhes tehenek levágása után a magzatból vett szarvasmarha-magzati szérum. A gyakorlat által felvetett etikai kérdések miatt sok vállalat elkötelezte magát amellett, hogy a szarvasmarha-magzatszérumot mesterséges szérummal helyettesíti. Ám a tanulmány szerzői szerint ezeknek a szintetikus tápközegeknek nehézségei vannak az egyes szérumkomponensek pontos koncentrációinak meghatározásában, amelyeknek minden sejttípushoz és fejlődési stádiumához megfelelőnek és jól adaptáltnak kell lenniük. Tekintettel arra, hogy az őssejt mintákat viszonylag nagy gyakorisággal, rendszeresen újra és újra ki kell nyerni az állatokból, ezért az új technológia etikai és állatjóléti kérdéseket is felvet.

Jelenleg ezen szintetikus közegek egyikét sem mutatták be és nem vitatták meg a tudományos közösségben.

Míg a szintetikus hormonok szükségesek a sejtek szaporodásához , a „tenyésztett hús” népszerűsítői Európában egy más problémával is szembe néznek: a hormonok alkalmazása tiltott az Európai Unióban. Ez részben megmagyarázza, hogy Szingapúr jelenleg az egyik egyetlen állam, amely engedélyezte ennek a technológiának a kereskedelmi forgalomba hozatalát.  

A „tenyésztett hús” gyártói biztonságosabbnak mutatják be, mint a hagyományos húst, mivel teljesen ellenőrzött környezetben, potenciális szennyeződés nélkül állítják elő. Ezért steril terméknek nevezik, amely mentes minden egészségügyi kockázattól. A „ laboratóriumban termesztett hús” ugyanakkor nem mentes a szennyeződésektől.

Valójában a sejtek tenyésztésével kapcsolatos jelentős probléma a patogén baktériumok, vírusok vagy gombák általi potenciális szennyeződésük. Emiatt antibiotikumokra és fungisidekre is szükség lehet a táptalajban. 

Az áttekintés készítői „ a tenyésztett hús veszély- és kockázatjellemzésével kapcsolatos mélyreható kutatások hiányát tartják a legnagyobb akadálynak a biztonságos termék piaci bevezetésében ”.

Egészséggel és ízléssel kapcsolatos korlátok

A természetes hús valójában összetett táplálék, nehezebben reprodukálható, hiszen nem csak ízom és zsírszövetek halmaza. Az áttekintés szerzője szerint nem világos, hogy a „ tenyésztett hús” makro- és mikrotápanyag-tartalma mennyire közelít a hagyományos húséhoz. Valószínű, hogy a „ laboratóriumban termesztett húsból” hiányoznak olyan alapvető tápanyagok, amelyeket nehéz mesterségesen reprodukálni, mint például a vas, a cink és a B12-vitamin. Bármely összetevő, például nyomelemek vagy mikrotápanyagok, hiánya valószínűleg csökkenti a táplálkozási minőséget. Ráadásul mivel nem az eredeti mátrixában található, és potenciálisan kevésbé szívódik fel.

Valójában a táptalaj mesterséges kémiai komponensei vagy a tenyésztett hús bioanyagai gátolhatják egyes mikroelemek, például a vas egészségügyi előnyeit.

Egy másik döntő szempont, hogy az „ in vitro húsból” hiányzik a mioglobin és a valódi hús kellemes aromái és ízei, amelyek az érlelési folyamat során jelennek meg. Éppen ezért sok összetevőt, például zsemlemorzsát, céklalevet, sáfrányt és tojásport adtak hozzá, hogy ízben és vörös színben utánozzák a hús érzékszervi minőségét. A sok kutatás ellenére, a tenyésztett hús népszerűsítői még mindig nagyon messze vannak attól, hogy megtalálják a piacon lévő húskészítmények sokféleségét és grillezési, sült vagy főzési tulajdonságait. Éppen ezért a főbb bemutatott termékek továbbra is csak darált húsok, például „hamburgerek” vagy „rögök”.

A fenntarthatósággal kapcsolatos korlátok

Ellentétben azzal, amit a szószólói mondanak, a „tenyésztett hús” fenntarthatósági állítások is megkérdőjeleződnek. A metánkibocsátás csökkentését a „tenyésztett hús” egyik legfontosabb lehetséges előnyeként mutatják be. Az akadémikusok szerint a tenyésztett és a hagyományos húsok környezeti hatásainak összehasonlítása nem teljes, és néha elfogult. Egyrészt azért, mert még mindig csak kevés valódi „tenyésztött húst” gyártó létesítmény létezik, amelyre tanulmányokat lehetne alapozni, másodszor pedig azért, mert az állattenyésztésből származó kibocsátások nem igen hasonlíthatók össze a „tenyésztett hús” üzemek kibocsátásával.  

Egy friss tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a globális felmelegedésre rövid távon kedvezőbb lenne a „tenyésztett hús”, de hosszú távon a „tenyésztett hús” károsabb lenne, az élő szarvasmarhánál, mivel a metán kevesebb időt tölt a légkörben, mint a laboratóriumi húsüzemek által termelt CO2 .

A bioreaktorok , amelyekben a sejtek szaporodnak, valójában nagyon energiaigényesek, és magas CO2-kibocsátásúak. 

A víz tekintetében a fogyasztás nagyon hasonló, mivel ma már tisztázódott, hogy 1 kg marhahús előállításához átlagosan 550 liter édesvízre van szükség. Ezzel szemben sertéshús kilogrammonként 459 literre, csirkére 313 literre van szükség. A „ laboratóriumban termesztett hús” körülbelül 367-521 litert fogyaszt kilogrammonként, tehát a vízlábnyom gyakorlatilag ugyanannyi.

Ami a földhasználatot illeti, az sem előny, hogy a „tenyésztett hús” kevesebb földterületet igényel, mint a hagyományos hús. Az állattenyésztés kulcsszerepet játszik a nem fogyasztható növényi biomassza áramlásának valorizálásában, magas tápértékű takarmány előállításában, amelyet az ember számára kiváló minőségű fehérjékké alakítanak át, valamint fenntartják a talaj széntartalmát és termékenységét. Az állatokból származó trágya szerves anyag, nitrogén és foszfor forrása, természetes műtrágyaként használható a műtrágya-felhasználás csökkentésében.

Ha az állatállományt „ műhússal ” váltanák fel, akkor bizonyos ökoszisztéma-szolgáltatások megszűnnének, és a haszonállatok takarmány-, egészség-, divat-, gyógyszer- és kozmetikai, valamint bioenergia-előállításban hasznosítható melléktermékei lennének. Nem is beszélve azokról a családokról, amelyek túlélése az állattenyésztéstől függ, különösen a fejlődő országokban, és amelyek még mindig az EU mezőgazdaságának 45 százalékát teszik ki. Mint minden technológia, a „tenyésztett hús” is szellemi tulajdonjogok alá tartozik, szemben az európai családi gazdálkodási modellhez hasonló nyílt rendszerrel.

Marketing helyett tényeken alapuló vitára van szükség 

A „tenyésztett hús” olyan téma, amely joggal érdekli az embereket, és ezen a területen számos újítás létezik. Ezt azonban racionális alapon és tisztességes módon kell megtenni - mutatnak rá a me. Ebből a szempontból a „húsról” beszélni már önmagában is probléma az agronómusok számára, mivel a szöveti replikáció technikailag nem hoz létre „húst”. Másrészt továbbra is hiányoznak a témával kapcsolatos tanulmányok minden – egészségügyi, környezetvédelmi és műszaki - szinten. Végül is, ezeknek az alternatíváknak a nagy csoportok, induló vállalkozások vagy civil szervezetek általi népszerűsítését nem az állattenyésztéssel szembeni marketinggel, hanem az általuk népszerűsített termékek valódi előnyeinek népszerűsítésével kellene megvalósítani - mutat rá a MeattheFacts.