Fáznak a terményszárítás költségeitől a kukoricatermelők

Nyár derekán úgy látszott, hogy a búza, a repce, a kukorica és a napraforgó – kifejezetten az adott növény termelésére vonatkozó – költségei a 2021/2022-es szezonra jellemző hektáronkénti 370–450 ezer forintról 650 ezer körülire emelkednek – válaszolta a VG kérdésére Csősz Tibor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) tanácsosa. Azóta romlott a helyzet, arra viszont egyelőre nincsenek pontos számok, hogy ez költségágon mit takar – tette hozzá. 

A nyáron betakarított kalászosokat egyelőre jellemzően tárolják a termelők, abban bízva, hogy még emelkedik az áruk. A kukoricánál és a napraforgónál pedig ezek a hozamok sok termelőnél azt jelenthetik, hogy veszteséggel takaríthatják be a terményüket. Az eddigi, egyelőre nem nagy területen végzett betakarítási adatok ugyanis azt mutatják, hogy a napraforgó hektáronként 1,5-2 tonna körüli átlagtermést hozott, de vannak ennél rosszabb eredmények is. Csősz Tibor úgy fogalmazott, hogy 

(Az elmúlt öt évben egyszer érte el az átlagtermés a 3 tonnát, az ötéves hektáronkénti átlag 2,87 volt.)

A kukorica arányaiban még rosszabb termést hoz, főleg az ország középső és keleti területein. Egyelőre arról sincsenek pontos adatok, hogy a bevetett terület hány százalékán döntöttek a kényszersilózás mellett a gazdálkodók. Ez Békés megyében körülbelül a kukoricaterület felét, nagyjából 45 ezer hektárt érintett. A megmaradó területen eddig 1–4 tonna közötti termésátlagról számoltak be a gazdálkodók. 

Az őszi vetésű növények vetőmagellátásával kapcsolatban többen panaszkodtak amiatt, hogy leszűkült az elérhető fajtaszortiment. Csősz Tibor szerint arra most kevés példa lehet, hogy már a tavasszal a földbe kerülő növények vetőmagjait is beszerzik a termelők, mert a lehető legnagyobb mértékben próbálják csökkenteni a kiadásaikat. Műtrágyából például a gazdálkodók jelentős hányada be szokta szerezni a teljes szezonra számolt szükségletét, most viszont ez távolról sincs így. A mesterséges tápanyagpótló ugyanis jelentősen megdrágult, az elérhetősége is rendkívül hektikus, ráadásul a péti nitrogénműtrágya-gyár is leállt egy ideje, és jelenleg készletből árusít. Arról pedig szintén nincs információ, hogy ez meddig lehet elég – mondta. Sok helyről jelezték, hogy – vagy azért, mert nem elérhető a termék, vagy azért, mert nem tudnak annyi forrást rászánni – 10-30 százalékkal visszafogják a műtrágya-kijuttatást. Szerinte ugyanakkor kérdés, hogy ez mennyire lesz általános, ugyanis a nyugati megyékben – ahonnan szintén jöttek aszályhírek, de a szárazság nem volt olyan súlyos, mint az ország középső és keleti részén – a jelenlegi árak mellett még van fedezet a termelésen. A déli, délnyugati országrészből 6-7 tonnás előrejelzés érkezett, a legoptimistábbak a kisalföldi termelők voltak, onnan 6-8 tonna körüli becslések jöttek. 

A kukoricánál – amelynek az ára jellemzően tonnánként 130–140 ezer forint közötti – azokat a táblákat kezdték el betakarítani, amelyekről nem tárolták be a terményt, hanem kombájn mellől értékesítették, például etanolgyárnak. Közben a MOSZ-hoz olyan hírek érkeztek, hogy már ezek a felvásárlók is csak szárított terményt vesznek.

Hogy mennyire, arról egyelőre szintén nincs pontos információja az érdekképviseletnek, mivel ez az adott gazdálkodó gázárszerződésétől függ. Csősz Tibor információi szerint sok ilyen kontraktus október 1-jével újul meg, és valószínűsíthető, hogy nem is tartalmaz majd konkrét árat, hanem azt a mindekori tőzsdei árhoz kötik. Ezért a többsége, amíg tudja, „lábon hagyja” a kukoricát, hogy kint a táblán veszítsen minél többet a víztartalmából, hogy a szárítással is spóroljanak.