A liberalizált energiapiac végleges bukását Hegedűs Miklós erről szóló cikke szerint még korai kimondani, bár elismeri, hogy „a piacosítás… nem hozta meg a versenytől remélt kedvező hatásokat”. Pedig a vezetékes energiaszolgáltatások piacosításának kudarca mára sajnos beigazolódott. Az árak nem csökkentek, hanem virtualizálódva, az önköltségtől elszakadva, az indokoltnál nagyobb mértékben növekedtek. Közismert, hogy a hazai teljes piacnyitást követően a kormányzat csak „piacidegen módon”, közvetlen tulajdonosi beavatkozással (az MVM piaci szerepének korlátozásával) tudta átmenetileg stabilizálni a lakossági és a közületi áramárakat – írja Járosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke.
Ami az ellátásbiztonságot illeti, arról a dunántúli áramfogyasztók kaptak szemléletes leckét, amikor januárban néhány napig havazott. Az egységes magyar áramszolgáltatásban a privatizáció és a liberalizáció előtt soha nem voltak ilyen mértékű és időtartamú áramkimaradások. Az is kiderült, hogy a liberális villamosenergia-törvény és a hatósági intézményrendszer nem nyújt megfelelő fogyasztóvédelmet. S végül: az egész erőműrendszer állapota leromlott, egy teljes megújítási ciklus kimaradt, mivel az új külföldi tulajdonosok nem teljesítették a privatizációs szerződésekben (állítólag) vállalt kötelezettségeiket.
z áremeléseknek (is) köszönhető több száz milliárd forintos hasznot pedig kivitték az országból. Dióhéjban ennyit „a sok sebből vérző, de működőképes piaci modell” életképességéről, amit a januári gázkrízis semmiben sem igazolt. Mire kellene még várni, ha irányt akarunk (?) váltani? Járosi szerint csak erősíti álláspontjukat, hogy „az energiaszektor szakembereinek egy nem jelentéktelen része… nem tekintette működőképesnek” a piacosítást.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.