Jobb vagyonkezelők kellenek

Leáldozott az alapkezelők legalább felének Európában. A menedzserek jelentős része ugyanis nagyon elszállt magától, rosszul mérte fel a kockázatokat, és alacsony hatékonysággal kezelte a rábízott ingatlan vagyont. Ezt lehetett lemérni a múlt heti müncheni Expo Real több szakmai fórumán, a kerekasztal- és a magánbeszélgetések alkalmával is. Szóval új állás után kell nézniük, így nem lesz meglepő, ha a következő hónapokban nagyobb személyi változásokra kerül sor ebben a körben. Az Egyesült Államokban ez az év hozott nagy elbocsátási hullámot, szakértők szerint az év vége felé és főleg a jövő év elején Európában is hasonlónak leszünk tanúi.

Az alapok körülbelül egyharmada még mindig nem talált magára, illetve nem döntötte el, milyen taktikát követ a jövő év nyarától várható lassú növekedési időszakban. A londoni székhelyű Meyer Bergman például sokáig büszke volt, hogy Kijevben megvette az Aladdin bevásárlóközpontot, ám alelnöke Münchenben elismerte: eleinte vonzók voltak a nagy megtérülési mutatók, de mára ezek elolvadtak, és kizárólag Nyugat-Európában keresnek első osztályú ingatlanokat.

Sokan úgy vélik, a válság két dolgot biztosan meghoz: egyrészt új lehetőségek lesznek, másrészt a nagy portfóliókat szétdarabolják, hogy önállóan vonzók legyenek a kisebb befektetők számára is. „Nem lesz sokáig tartható, hogy a cégeknek csak a 40 százaléka bérel irodát Európában, az USA-ban ez a mutató 70 százalék fölött van.

Vagyis a saját tulajdonú irodaházakat szépen egymás után eladják majd és visszabérlik” – vetítette előre Nick van Ommen, a tőzsdén jegyzett európai ingatlanos cégeket tömörítő szövetség volt vezérigazgatója.

Ennél kissé optimistábbnak mutatkozott Simon Redman, az Invesco Real Estate üzletfejlesztési igazgatója és Timo Tschammler, a DTZ ügynökség németországi ügyvezető igazgatója. Mindketten egyre több németországi, skandináviai és hollandiai befektetési lehetőséget észlelnek ezekben a hetekben. Nyilván a nyomott árakra gondoltak, hiszen a piac lassacskán a legtöbb EU-tagállamban eléri a gödör alját. Doug Hardman, a DTZ európai befektetési igazgatója a PropertyEU-nak azt nyilatkozta: az a fontos, hogy például Közép-Európában megfelelő különbséget tegyenek az egyes országok között. „Lengyelország mindenkinél első, de például Magyarországon több nagy külföldi termelő- és szolgáltatási beruházás történt a közelmúltban, ez jelzi, hogy a befektetők kockázatvállalási kedve megint megnőtt a magyar piacon” – fűzte hozzá.

A legnagyobb bankok, fejlesztők és tanácsadók öltönyösei konstatálhatták, hogy életben maradtak az éppen egy éve kezdődött válság ellenére is. Voltak persze nagy hiányzók is, de egyébként inkább demonstratív ereje volt annak, hogy a túlélő szereplők megjelentek, persze mindenki arra volt kíváncsi, kivel nem találkozik majd.

A LaSalle-alap most nyilvánosságra hozott középtávú európai befektetési ranglistáját München vezeti, letaszítva Londont a trónról. Emögött az van – vélte a JLL –, hogy egyszerre vannak jelen Münchenben nagy bajor, német és globális szereplők, sok a k+f központ. Maga a város és a müncheni régió kevésbé sérült a válság miatt, mint más német városok, illetve nagy nyugat-európai ipari és kereskedelmi körzetek. Charles Maudsley, a LaSalle Investment Management európai igazgatója szerint London ugyan már csak a legjobb tízben van benne, de az elmúlt néhány hónapban szinte mindenki ott akar befektetni, megnőttek a hozamok, és ez vonzó az alapok szemében. A LaSalle 98 európai várost vizsgál rendszeresen. Most München mögött Párizs lett a második, a bronzérem Stockholmé. A kelet-közép-európai városok mind kimaradtak az első húszból.

Az Europolis által kezelt térségi ingatlanok értéke kétmilliárd euró, fejlesztéseit befagyasztotta nem a pénz-,hanem a kereslethiány miatt.

Az Europolis által kezelt térségi ingatlanok értéke kétmilliárd euró, fejlesztéseit befagyasztotta nem a pénz-,hanem a kereslethiány miatt.

-->