Felfoghatatlan a warez-király adatmennyisége - A jéghegy csúcsa

A Szellemi Tulajdon Világnapja alkalmából három jogvédő szervezet, a BSA (Business Software Alliance), az ASVA (Audiovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közcélú Alapítvány) és a ProArt (Szövetség a Szerzői Jogokért) a szerzői jogvédelem fontosságára hívta fel a figyelmet. A szerzői jog megsértése, a kalózkodás egyre nagyobb mértékben sújtja a szerzőket, az alkotókat és a jogtulajdonosokat, miközben számos negatív gazdasági, kulturális, erkölcsi és társadalmi vonzattal is jár.

"A Nemzeti Nyomozó Iroda által múlt héten a "warezkirály" ügyben nyilvánosságra hozott nyomozás ténye megerősíti tapasztalatunkat, hogy a hatóságok kiemelkedő erőfeszítést tesznek a szerzői jogsértések visszaszorítására" – hangsúlyozta Dr. Szamosi Katalin, a BSA jogi képviseletét ellátó S.B.G.K. ügyvédi iroda vezetője. A szakértő emlékeztetett rá, hogy az NNI által közzétett információk szerint az eddigi legnagyobb ilyen jellegű magyarországi ügyben bűnszervezet keretében zajlott az illegális szoftverek és audiovizuális tartalmak értékesítése, a becsült kárérték pedig meghaladta a 2 milliárd forintot. A pontosan egy éve történt rajtaütés során a rendőrség 230 terabájtnyi adatot foglalt le. "Mindebből tehát látszik, hogy itt nem ártatlannak gondolt tévedésről vagy ismerethiányból fakadó véletlen jogsértésről van szó, épp ellenkezőleg" – tette hozzá Dr. Szamosi.

"A "warezkirály" ügy valószínűleg csak a jéghegy csúcsa. A napvilágra kerülő, látványos esetek mellett az alkotókat, az előadóművészeket napi szinten sújtja szerzői jogaik rendszeres megsértése. Mindannyian büszkék vagyunk arra, amit saját munkánkkal létrehozunk és ezzel a szellemi termékek alkotói sincsenek másképp. Sokan nincsenek tudatában annak, hogy az innovációt, a kreativitást ölik meg azzal, ha teret engednek a lopásnak. Ha valóban ösztönözni akarjuk Magyarországon a kreatív, alkotó szellem kibontakozását, akkor mindannyiunknak tisztelnie kell mások szellemi tulajdonát. Ehhez pedig széleskörű társadalmi összefogásra van szükség" – emelte ki Dr. Horváth Péter, a ProArt igazgatója.

A szerzői jogi alapú ágazatok védelmére azért is érdemes nagy hangsúlyt helyezni, mert fontos szerepet töltenek be a magyar gazdaságban. A teljes szerzői jogi ipar teljesítménye közelíti az ország gazdasági teljesítményének 10 százalékát, és több százezer embernek ad munkát. A szerzői jogi iparon belül jelentős helyet foglalnak el az elsődleges szerzői jogi ágazatok, mint a filmalkotás, a zene és egyéb művészeti ágak, valamint a szoftverágazat.

A Szellemi Tulajdon Világnapja keretében, minden év április 26-án a legtöbb országban egyszerre ünneplik az alkotó, kreatív szellemet és figyelmeztetnek a szellem kibontakozását fenyegető veszélyekre. A sokszínűséget és ugyanakkor a problémák hasonlóságát jól jelzi az az online plakátkiállítás, amelyet a Szellemi Tulajdon Világszervezete nemrég nyitott meg (http://www.wipo.int/ip-outreach/en/ipday/posters.html). A kiállítás is bizonyítéka annak, hogy csakis széleskörű nemzetközi összefogással biztosítható az innováció fennmaradása, a szellemi tulajdon védelme.

A byte-ot mint adatmennyiséget vagy tárolókapacitást mérő egységet először 1956-ban fogalmazták meg. Werner Buchholz alkalmazta először, az IBM Stretch számítógép korai tervezési szakaszában; akkor „1 és 6 bit közötti méretű adategység” értelmében határozta meg (az akkori be- és kimeneti eszközök tipikusan 6 bites darabokban küldték/fogadták az adatot). A 8 bites byte-ra az év végén tértek át; ez a méret később átszivárgott a cég – valamivel közismertebb – System/360 számítógépébe is.

A byte egyébként úgy határozható meg a legáltalánosabban, hogy bitek egybefüggő, rögzített hosszúságú sorozata. Messzemenően a legelterjedtebb a 8 bites, de bőven lehet találkozni 6, 7 vagy éppen 9 bit hosszú byte-okkal is. Ez utóbbit például a PDP–10 36 bites architektúrája használja.

A nyolcbites byte 256 (28) féle számot tárolhat, 0 és 255 között. Más byteméret esetén hasonlóan számolhatunk.

Mint adattípussal találkozhatunk vele többek között a Pascal vagy a C programozási nyelvben. Az utóbbiban a byte megegyezik az „unsigned char” (előjel nélküli karakter) típussal, mely olyan egész adattípus, ami képes legalább 256 különböző értéket felvenni; a Pascalban mindig 256 féle értéket vehet fel.

A byte-ot mint adatmennyiséget vagy tárolókapacitást mérő egységet először 1956-ban fogalmazták meg. Werner Buchholz alkalmazta először, az IBM Stretch számítógép korai tervezési szakaszában; akkor „1 és 6 bit közötti méretű adategység” értelmében határozta meg (az akkori be- és kimeneti eszközök tipikusan 6 bites darabokban küldték/fogadták az adatot). A 8 bites byte-ra az év végén tértek át; ez a méret később átszivárgott a cég – valamivel közismertebb – System/360 számítógépébe is.

A byte egyébként úgy határozható meg a legáltalánosabban, hogy bitek egybefüggő, rögzített hosszúságú sorozata. Messzemenően a legelterjedtebb a 8 bites, de bőven lehet találkozni 6, 7 vagy éppen 9 bit hosszú byte-okkal is. Ez utóbbit például a PDP–10 36 bites architektúrája használja.

A nyolcbites byte 256 (28) féle számot tárolhat, 0 és 255 között. Más byteméret esetén hasonlóan számolhatunk.

Mint adattípussal találkozhatunk vele többek között a Pascal vagy a C programozási nyelvben. Az utóbbiban a byte megegyezik az „unsigned char” (előjel nélküli karakter) típussal, mely olyan egész adattípus, ami képes legalább 256 különböző értéket felvenni; a Pascalban mindig 256 féle értéket vehet fel. -->