Visszajár az áramszámlából

Az év első negyedében az összes egyetemes hazai áramszolgáltató magasabb árrést alkalmazott a törvény által engedélyezett, 1,6 forint/kilowattórás mértéknél. Összesen 957 millió forinttal több pénzt szedtek be, mint amennyit az árrésre vonatkozó előírás számukra engedélyezett. Mindazonáltal ez részükről nem jelenti feltétlenül az előírások szándékos megszegését, mindössze annyi történhetett, hogy „bennragadtak” saját áraikban. Miközben ugyanis díjaikat csak negyedévente változtathatják, megeshet, hogy a negyedév folyamán az eredetileg tervezettnél olcsóbban tudnak áramot vásárolni, vagyis megnő az árrésük. Ekkor akaratlanul is belecsúsznak a pirosba.



Maga az energiahivatal (MEH) is hangsúlyozza, hogy „az éves átlagos árrés több, a szolgáltatók által előre csak korlátozott pontossággal becsülhető, általuk csak részben befolyásolható tényező függvényében alakul ki. Esetleges túllépése nem jogszabálysértő üzleti magatartás eredménye. Mivel az éves átlagos árrés véglegesnek tekinthető pontos értéke csak a tárgyév végét követően válik ismertté, az árszabályozás utólagos kezelési módszert biztosít a Hivatalnak mind az éves átlagos árréstől való elmaradás, mind annak túllépése esetére.” A legnagyobb árréstöbblete az Émásznak volt, a legkisebb, közel felényi, az EdF-Démásznak. Amiatt viszont, hogy a szolgáltatók ügyfélszáma és mennyiségi értékesítése eltér, a legnagyobb többletet az E.On szedte be, összesen 424 millió forintot. Az Elmű 270 milliót, az Émász 164 milliót, az EdF 99 milliót számlázott túl.

Ezen összegeket vissza kell fizetniük, felhasználónként, átlagosan körülbelül 200 forintot. A pénzt úgy kell visszaadniuk, hogy 2010-es átlagos egyetemes szolgáltatási áraiknak kilowattóránként átlagosan körülbelül 6 fillérrel kell alacsonyabbnak lenniük a 2010-re egyébként érvényesíthető szintnél.

Az egyetemes szolgáltatásban vásárolt villamos energia lakossági árában egyébként bő egyharmad részt tesz ki magának az áramnak az ára, kicsit kevesebbet a forgalomarányos rendszerhasználati díj. A maradék egyharmad harmadát, tehát a teljes díj több mint 10 százalékát azért fizetjük ki, mert nem közönséges erőművi áramot használunk, például sima nukleáris alapú, gázból, vagy szénből előállított energiát, hanem olyat, amelynek az előállítását az állam valamilyen megfontolásból támogatandónak ítélte. Elsősorban a megújuló alapú áramtermelésnek jár támogatott ár, illetve az, hogy az e termelők által előállított villamos energiát a rendszerirányító átvegye, a felhasználók pedig kifizessék. Sokan nem is tudják, hogy háztartásukban például szél- és biomassza alapú áramot is használjak.

Továbbá azt sem tudják, hogy számlájukon keresztül gáztüzelésű erőműveket is támogatnak, ami két okból is furcsa. Egyrészt, mert a hivatalosan leköszönt kormány ugyanúgy a fosszilis energiahordozók felhasználása, ezen belül a gázimport csökkentése mellett érvelt, ahogyan az új is, legalábbis, az új kormánypárt vezetőinek eddigi nyilatkozatai szerint. Másrészt azért furcsa, mert részben rossz hatásfokú, tehát drágán termelő létesítmények áramát használja és fizeti ki az amúgy védett lakosság. Ismert, persze, hogy ez miért van így. Ezen erőművek áram mellett hőt is előállítanak, a kapcsolt termeléssel viszont már nagyobb a hatásfokuk, vagyis „érdemessé váltak” a támogatásra. Tavaly egyébként a kötelezően átvett áramért kifizetett összeg fele ezen erőművekhez folyt be. Sok szakértők szerint ez óriási hiba.

A rendszerirányítónak ezen kívül kötelező átvenni – nekünk pedig kifizetni – a gázmotorok által előállított áramot is, mert a tulajdonosok itt is beszálltak a hőtermelésbe is. A gázmotoroknak járó támogatás megszüntetése napirenden van ugyan, de nehéz előrelépni: túl sok olyan honfitársunk szállt be az üzletbe, akiknek ráhatása van magára a szabályozásra is. Egyébként egy, a múlt év végén a MEH-nél bemutatott tanulmány kimutatta, hogy nagy átlagban éppen azokban a hazai városokban drágább a távfűtés, amelyekben az áramtermelő ártámogatást élvez, s emiatt neki magának is olcsóbban kellene kínálnia a portékáját.

Számlánk 1 százaléknál kisebb részét teszi ki a „külön pénzeszköz”, hétköznapi nevén szénfillér. Ezen keresztül tartjuk fenn a veszteségesen működő, és anyacégének, az MVM Zrt-nek tavaly több tízmilliárd forintos kárt okozott Vértesi Erőmű fenntartását. Mivel az MVM állami vállalat, végső soron a Vértesi károkozása is a mi zsebünkre ment. Igaz, az erőműtársaság keddi közgyűlésén várhatóan a működés megszüntetéséről döntenek.

A fenti számlaösszetevők abból a diagramból olvashatók ki, amelyet a MEH, az Elmű számaival közzétett. A többi szolgáltató számai ettől kicsit nyilván eltérnek, de nem érdemben. Az Elmű-diagram számait táblázatunkban mi is közöljük.

Bevásárlás

Az év első negyedében az egyetemes piaci szolgáltatók átlagosan 16,12 forintért vásároltak egy kilowattóra villamos energiát (ebbe nem számít bele a szabályozás miatt, kötelezően átvett áram ára). Az átlagosnál az Elmű mintegy 2,7 százalékkal drágábban vásárolt, a többiek viszont lefelé húzták az átlagot. (Émász, -0,9 százalék, E.On -1,2, EdF-Démász -1,8) A MEH hangsúlyozza, hogy az átlagtól való eltérésből nem lehet arra nézve következtetést levonni, hogy a szolgáltatók mennyire feleltek meg a jogszabályi előírásoknak, de az adatok támpontul szolgálhatnak a 2010-es, évközi, esetleges árváltoztatási javaslatok kidolgozásához.