A digitális világ sötét oldala - Vér tapad a ritkafémekhez

Ólom, kadmium, arany, ón, wolfram, tantál – Kelet-Afrika vörös talaja tartalmazza leginkább ezeket a számítástechnikában, információs technológiában nélkülözhetetlen fémeket. A leggazdagabb bányák a Nagy Tavak vidékén, elsősorban a polgárháború sújtotta Kongói Demokratikus Köztársaságban találhatók. A bányák a háborúban is működnek, hiszen a háború egyik fontos oka éppen a nyersanyagok feletti ellenőrzés megszerzése. Egyes becslések szerint legalább 25 különféle fegyveres csoport, illetve az állami hadsereg korrupt, magukat önállósító tisztjei ellenőrzik a kitermelést. Amely a haduraknak gyakorlatilag semmibe sem kerül. A munkásokat fizetés nélkül, rabszolgaként foglalkoztatják. A világpiacra a szomszéd államok, elsősorban Uganda és Ruanda segítségével jut el az érc, a pénzből általában fegyvereket vesznek, hogy még nagyobb területeket hódítsanak meg.

A világ tantál-szükségletének mintegy fele származik Kelet-Kongóból. A Földön a becslések szerint 317 millió tonna tantál lelhető fel, az éves felhasználás 2000 tonna. A tantálérc világpiaci ára 2009 decembere óta megduplázódott, így nemsokára egy ausztrál bányát is újranyitnak, amely korábban nem bírta a versenyt az afrikai dömpingárakkal. 2014-re terveznek egy egyiptomi bányanyitást is, amely viszonylag olcsón és „tisztán” szállít majd tantált a világpiacra.

A világpolitika egyelőre csak a szavak szintjén tesz a véres fémek kereskedelme ellen (hasonlóan a piszkos gyémántos ügyéhez). A június G-8 csúcson elfogadtak egy nyilatkozatot, amely egyfelől felszólítja a Kongó Demokratikus Köztársaságot a konfliktus rendezésére, másfelől üdvözöl minden olyan kezdeményezést, amely az érceket és fémeket származási tanúsítvánnyal látná el.

Az Egyesült Államok kormánya olyan törvényi szabályozást fogadtatott el a nyár elején, amely szerint az Egyesült Államokban tevékenykedő cégeknek évente nyilatkozniuk kell arról, honnan származik az általuk felhasznál ritkafém, és ha ez a hely Kongó vagy valamely szomszédos állama, akkor nyilatkozni kell arról is, hogy a kereskedelemmel nem támogattak lázadó csoportokat. A valóságban persze ez a törvény a könnyen kijátszható, szankciója pedig gyakorlatilag nincs. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter, amikor tavaly Kongóban járt, úgy nyilatkozott, hogy a szankciókat a piac öntisztító folyamatai és a végfelhasználók felelősségtudata fogja alkalmazni.
A kissé cinikus megfogalmazást egy New York Times-olvasó komolyan vette, és e-mailt küldött Steve Jobsnak, az Apple elnökének, amelyben azt kérdezte, hogy a világcég valóban csak konfliktusmentes nyersanyagokat használ-e fel készülékeiben. Egy óra elteltével sms-t kapott Steve Jobstól, aki állítólag saját kezűleg válaszolt. Az üzenet lényege: az Apple a beszállítókat arra kötelezi, hogy csak tiszta forrásból származó fémeket  adjanak el. Garancia viszont erre nincs, és kémiailag egyelőre nem lehet megállapítani, hogy az adott fém vagy érc melyik bányából származik.

Hogy valóban a nagyfőnök írta-e az üzenetet, kérdéses, de a benne foglalt állítás mindenesetre nem egészen igaz. A tantál esetében a kémiai azonosítás lehetséges, és a tantálérc ujjlenyomata is visszakereshető. Németországban kifejlesztették rá a technológiát. Igaz, eddig még senki sem vette igénybe. Másfelől az sem mindig egyértelmű, mely bányák állnak lázadók fennhatósága alatt. A nemzetközi szervezeteknek pedig nincs lehetőségük a dzsungelban ellenőrizni a kitermelést.

A kongói polgárháborúban és annak következményeitől a becslések szerint 5,4 millió ember halt meg 1998 és 2008 között. Havonta 45 ezer áldozatot követelnek a harcok. A háború „fűtőanyaga” pedig ott van minden dollárban, amelyet a fejlett világ fogyasztói mobiltelefonokra költenek. Ezzel szemben csak egy húszezres ENSZ-békefenntartó erő áll, amely alig volt képes csökkenteni a háború intenzitását. A világ nagy IT-konszernei pedig aligha érdekeltek benne, hogy a ritkafémek tiszta forrásból, de a mostanihoz képest jóval drágábban legyenek elérhetőek.