Nehéz sorsú pesti házak

A Budapest úgynevezett zsidó negyedében zajló ingatlanfejlesztések és a nyomukban kibontakozó civil tiltakozó mozgalmak története jól példázza: pusztán piaci alapon nem lehet optimális megoldást találni az eredeti funkció megváltoztatására, a lakosságukat elveszítő városnegyedek revitalizálására. A politikai szándék önmagában kevés, ha viszont a várospolitikai akarat az ingatlanos magánbefektetők tapasztalatával párosul, üzletileg is sikeres megoldások születhetnek – ez a tanulság szűrhető le angol városfejlesztők tapasztalatai kapcsán a londoni székhelyű Urban Planning Society múlt héten zárult konferenciájából.

Budapesthez hasonlóan az angol iparvárosok fejlődése is négy fő szakaszon ment át az utóbbi évszázadban Chris Couch szerint. Az első az urbanizáció, a múlt század hetvenes éveinek végéig számított meghatározó trendnek: ekkor a belvárosok és az azokat körülvevő negyedek lakossága is folyamatosan nőtt. A kilencvenes évek elejéig tartó szuburbanizációs szakaszban a belvárosok népessége meredeken csökkent, az elő-, illetve kertvárosok népessége ugyanakkor dinamikusan emelkedett. A kilenncvenes évek végétől tapasztalták az urbanisták, hogy a legnagyobb városok népessége – a kertvárosokat is beleértve – csökkenni kezd. Ez a trend tört meg a kétezres évek közepére: a városi vezetés beavatkozásának köszönhetően több nagyváros belvárosa ismét gyarapszik. Elsősorban jól képzett fiatal egyedülállók és biztos anyagi helyezetű nyugdíjasok választanak urbánus életmódjukhoz illő belvárosi lakóhelyet.

Budapest Nagykörúton belüli részének revitalizációjával kapcsolatban is kulcsfontosságú, hogy a városvezetés tudatosítsa: a folyamat hátterében természetes demográfiai folyamatok állnak. A családalapítás kitolódásával fiatal dolgozó felnőttek tömege él egy-, illetve kétfős háztartásban. Az ő életmódjuknak, kulturális fogyasztási preferenciáiknak jobban megfelelnek a nagyvárosok kínálta lehetőségek, mint a nagycsaládosoknak. Szintén tömeges a jómódú nyugdíjasok nagyvárosokba költözése. E tendencia mögött a várható hosszabb élettartam, a nagyvárosok jobb egészségügyi szolgáltatásai, valamint az inaktív évekre felhalmozott megtakarítások növekedése áll.

A városi döntéshozóknak Coach szerint ezekre a trendekre kell „ráerősíteniük”oly módon, hogy a városból kiköltözőkre visszacsatolják a szuburbánus életforma minden kiadását. Az utóbbin a városkutatók a kiköltözők megnövekedett ingázási útjának benzin- és úthasználati költségeit értik. ZsA