Több sebből is vérzik a betegek sebkötözése
Világszerte számos szakmai szervezet, többek között az Európai Sebkezelő Társaság (EWMA) és az Európai Nyomási Fekély Panel (EPUAP) ajánlásokat dolgozott ki a krónikus, nehezen gyógyuló sebek kezelésére, az ellátórendszerek színtereinek öszszehangolására.
Magyarországon a sebkezeléssel foglalkozó szakmai szervezetek 1999 óta folyamatosan javaslatokat tettek a különböző konszenzuskonferenciákon a sebkezelésben dolgozó szakápolók kompetenciáinak rendezésére, sürgetőnek vélték a sebellátáshoz nélkülözhetetlen ismeretek és gyakorlatok tartalmi és módszertani megújítását az alap- és a továbbképzés minden szintjén, valamint a szakképzésben. Már 2008-ban létrehozták a sebkezelő, sztómaterápiás és kontinenciakoordinátor ápolói kompetenciákat, azokhoz kidolgozták a képzési és vizsgáztatási követelményeket. Azóta az ápolók kompetenciáját rendeletben határozták meg, ez azonban nincs összhangban a napi gyakorlattal. Megjelent a licencképzésre vonatkozó jogszabály is, de ez sem rendezi megnyugtatóan az ápolók kompetenciáját, és jelentős anyagi terhet ró az alacsony keresetű egészségügyi dolgozókra.
Az Egészségügyi Minisztérium kezdeményezésére 2009. november 19-én – sokadszorra – olyan szakmai grémiumok ültek össze, amelyek mind a kezelés, mind az ellátás, mind pedig a finanszírozás oldaláról érdekeltek a sebkezelés rendezésében. Ismételten elvégezték a kötszerek társadalombiztosítási (tb) rendszerének felülvizsgálatát, és javaslatot tettek a kötszerek új besorolási rendszerére. Sajnos a mai napig nem történt meg az ajánlások beépítése a napi gyakorlatba.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár kimutatásai szerint a járóbeteg-ellátásban évente közel 90 ezer – valamilyen szinten sebkezelésre szoruló – ember fordul orvoshoz. A biztosító 2010-ben időarányosan 20 százalékkal kevesebbet fordított a kötszerek társadalombiztosítási támogatására, mint 2009-ben (lásd ábra). Az ellátórendszereknek (kórházak, szakrendelők, otthoni szakápolás), illetve azok szereplőinek (házi- és szakorvosok, szak- és otthoni szakápolásban dolgozó ápolók) teljesen összehangolt tevékenységet kell végezni ahhoz, hogy az ellátás költséghatékony legyen, a megfelelő egészségnyereséget maximalizálni lehessen. A betegségek, sebek kezeléséhez szükséges gyógyszereknek és gyógyászati segédeszközöknek megfelelő támogatási szinttel (a betegek számára megfizethető módon) és megfelelő mennyiségben kell rendelkezésre állni ahhoz, hogy az ellátás gördülékeny legyen. A kezeléshez nélkülözhetetlen modern, ún. nedves sebkezelő kötszerek társadalombiztosítási rendszere 2003 óta érdemben nem változott, nem tükrözi a nemzetközi ajánlásokat, és egyáltalán nem követi a legutóbbi konszenzuskonferencia (Konszenzus a krónikus/nehezen gyógyuló sebek helyi sebellátásához használatos kötszerek, eljárások támogatására, 2009. november 19.) ajánlását sem.
A modern kötszerek társadalombiztosítási rendszere számos olyan anomáliát tartalmaz, amely jelentősen növeli a finanszírozó költségeit, mert elnyújtja a sebgyógyítás folyamatát. Ugyanis pénzügyi megfontolások miatt egyes nedves sebkezelő kötszertípusok együttes alkalmazása – vélt drágaságuk miatt – teljesen kizárt, másoké – amelyek szakmailag nem elfogadhatók – pedig az olcsóságuk okán megengedett. Az egyes kötszerféleségek egy hónapra felírható mennyisége eltérő (20 vagy 30 db/hó), ez pedig gyakran a seb típusa miatt nem elégséges, azaz az „orvosilag indokolt” helyett az „adminisztratívan szabályozott” mennyiség írható fel.
A felíróknak két vagy három hónap után kötelezően terápiát kell váltani a tb-támogatási rendszer előírása szerint, tehát bizonyos esetekben egy jól bevált kötszer használatát esetleg indokolatlanul meg kell szakítani, ezzel is elnyújtva a seb gyógyulási idejét, és többletkezelési költséget okozva.
A tb-támogatási listában bizonyos kötszercsoportokban oda nem tartozók is szerepelnek (2003 óta tartó befagyasztás). Ez – az egy csoportban található termékek helyettesíthetőségét figyelembe véve – akár veszélyes is lehet.
A hatásmechanizmusukban különböző, egy csoportban található kötszerek azonos támogatásban részesülnek. Így gyakran előfordul, hogy egy terápiás hatásában komplex termék a relatív magas ára miatt a páciensek számára elérhetetlen.
A felsorolt anomáliák következtében a költséghatékonynak „kikiáltott” modern nedves sebkezelő kötszerek alkalmazása esetenként drága és pazarló lehet.
A 2003 óta „bebetonozott” kötszer-támogatási rendszert végre rendbe kellene tenni. A sebgyógyítás/sebgyógyulás folyamatát komplex interakciós folyamatok eredményének kell tekinteni. Az interakciók nagymértékben függnek az ellátók személyes tudásától és képességétől, valamint az egészségügyi ellátási struktúrától és az ellátáshoz való hozzáféréstől, azaz az esélyegyenlőségtől. Az ellátók szakmai tudása és képessége szorosan összefügg a kompetenciák rendezésével, a képzési rendszer átalakításával. Az ellátási struktúra fejlesztéséhez nélkülözhetetlen a krónikus, nehezen gyógyuló sebek ellátási szintjeinek meghatározása és a kötszerek társadalombiztosítási rendszerének átalakítása. Az esélyegyenlőség a biztosítási rendszerrel, azaz a kötszerek korszerű támogatási rendszerével is kapcsolatban van. A 2003 óta világszerte megjelent, innovatív sebellátást biztosító sebkezelő kötszereknek, technológiáknak is helyet kell biztosítani a társadalombiztosítási rendszerben, ezzel biztosítva a költséghatékony terápiák elérhetőségét a páciensek és az egészségügyi szakemberek számára.
A szerző az Orvostechnikai Szövetség kötszerszekciójának elnöke
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.