Gázár: itt a 2. támogatási rendszer - ünnepi sorban állás jöhet?

Kényszerpályán a gáz ára

Az Orbán-kormány hivatalba lépése után helyes politikai érzékkel közelített a problémához. Tudták, hogy hatalmas presztízsveszteséget jelentene számukra, ha a kormányzás elején máris emelnék a gáz árát. Ezért a miniszterelnök által bejelentett első gazdasági akciótervnek hangsúlyos eleme volt a közüzemi szolgáltatások árának befagyasztása. Természetesen várható volt, hogy hosszabb távon nem lehet fenntartani ezt az utópisztikus állapotot. Az általunk készített és korábban publikált kutatás szerint a lakosság lényegében elfogadta, hogy áremelésre kerül sor a közeljövőben. Korábbi évektől eltérően nem is kimagaslóan az Orbán-kormányt tették ezért felelőssé, hiszen a válaszadók csupán 34 százaléka vélekedett úgy, hogy az említett intézkedés a jelenlegi adminisztráció felelőssége. Ezzel szemben a gazdasági válságot, a gázszolgáltatókat és az előző kormányt összesen 55 százalék nevezte meg, mint a gázáremelés fő okát.

Magyarán a lakosság politikai értelemben „beárazott” egy újabb emelést, de ennek mértéke számukra még nem volt ismert kutatásunk időpontjában. Amikor a kormány döntött az új gázár képletről, akkor két szempontot egyszerre kellett mérlegelnie: egyrészt a lakosság felelősnek tartaná a kormányt, ha jelentősen emelkedne a gázár, ugyanakkor a szolgáltatók jogosan követelik a világpiaci árváltozások követését, és azt, hogy a dollár-forint árfolyamváltozás hatásai megjelenhessenek a szolgáltatás árában. Az utóbbi igény elfojtása fűtési időszakon kívül elképzelhető, de ahogy egyre hidegebb lesz, és nő a fogyasztás, annál nagyobb üzleti veszteséget eredményez ez a szolgáltatóknál.
Másrészt tény, hogy a támogatási rendszer idei év elejéhez képesti változása miatt 650-700 ezer háztartás számára emelkedik a gázszámla, és ha ehhez hozzáadjuk a gáz árának emelkedéséből származó növekményt is, súlyos következményekkel kell számolni. Számukra már nem lesz kompenzáció, miközben még a februári fogyasztás után kedvezményben részesültek. A legszegényebbek esetében pedig azzal kell számolni, hogy bár továbbra is megkapják a támogatást, a gázár emelése hatványozottabban jelentkezik náluk, mint egy tehetősebb családban.

Politikai szempontból dönthetett volna úgy a kormány, hogy a stabil társadalmi támogatottságában bízva lehetővé teszi a világpiaci árnak megfelelő emelést, de láthatólag nem ezen az ügyön akart először kockáztatni. Az elkövetkező időszakban a Fidesz számára kulcskérdés, hogy folyamatosan uralhassa a politikai napirendet. A magánnyugdíjpénztárak kapcsán nyitott konfliktus addig kezelhető számukra, amíg korlátozott számban nyílnak olyan ügyek, amelyek társadalmi elégedetlenséghez vezethetnek. Azaz politikai pillanat szempontjából megengedhette volna a kormány, hogy elengedi a gáz árát és a szolgáltatókra, illetve az előző időszakra hárítja döntése felelősségét, de az alkotmányozási, és a költségvetési tervei miatt nem engedhette meg, hogy meginogjon a választói bizalom irányukban. Így a gázár kérdése politikai kényszerpályára került.

Ki kap támogatást és mennyit?

A frissen kihirdetett jogszabályok szerint a miniszter maga határozza meg, hogy egy köbméter gázt a lakossági fogyasztók mennyiért kaphatnak meg. Sajtóinformációk szerint 1200 köbméter éves fogyasztásig 2011. első negyedévében fennmarad a kormány által a választások után az egyetemes szolgáltatói körben (azaz a lakossági és a kisebb intézményi, céges fogyasztók számára) bevezetett ármoratórium. 1200 és 1500 köbméter között fogyasztóknál 0,7 százalékos lesz a drágulás. Az 1500 és 2000 köbméter közötti kategóriában az áremelés mértéke 4,5 százalék, 2000 és 2500 között 6,1, 2500 és 3000 között pedig 7,1 százalék lesz. A nagycsaládosok, vagyis a három vagy több gyereket nevelők kedvezményre számíthatnak, gyermekenként további plusz 200 köbméter erejéig fogyaszthatnak mérsékelt árakon. Azaz egy négy gyerekes család számára 2000 köbméterig nem lesz emelés.

De a rendszer ennél bonyolultabb lesz, mivel jelenleg van egy másik, érvényben lévő tisztán szociális alapú támogatási rendszer, amelyet a korábbi kormányok alkottak, a jelenlegi pedig hagyta tovább működni. Az eddigi bejelentések szerint, illetve a költségvetési törvényben megismert számok alapján 2011-ben is fennmarad a kompenzációs mechanizmus. Ezt a szociális alapú támogatást azok kapták 2007 óta, akiknél az egy főre jutó jövedelem a jogszabályban meghatározott szint alatt van (tavaly ez 99.750 forint/főig, idén májustól már csak 71.250 forint/fő alatt járt). Ebben a rendszerben is volt egy fogyasztáshoz kötött kvóta és egy nagycsaládos kedvezmény, mivel a támogatás 2000 m3-es éves fogyasztásig járt, illetve nagycsaládosok esetén 4000 m3-ig. A Policy Agenda által végzett számítások alapján a 2011-ben tervezett 30 milliárd forint arra elegendő, hogy a második félévben ezt a rendszert fent lehessen tartani. Azaz, aki most kap támogatást annak nem, vagy csak minimális mértékű emelés lesz.

A politikai döntés  racionális, a végrehajtása kockázatos – jöhet a sorban állás?

Az eddigi ismeretek alapján tehát két rendszer működhet egyszerre, ami megnehezíti átláthatóságát. Főleg azért, mert minden olyan támogatás, amely kérelemhez kötött, komoly szervezést és adminisztrációt igényel az állam részéről. A kockázat jelentős, mivel a mostani jogszabályok alapján nehéz belátni, hogy január 1-től egy megfelelően működő és ellenőrizhető rendszer hogyan tud felállni.
Egyrészt nem ismert, hogy jövőre pontosan miként működik tovább az eddigi szociális alapú rendszer. Amennyiben nem azok kapják majd a támogatást, akik eddig is igénybe vették, akkor mindenképpen be kell jelentkezni érte. Mivel az ezzel kapcsolatos végrehajtási rendelet nem ismert, és már december közepe fele járunk, könnyen megeshet, hogy a kormányzat időzavarba kerül, ez pedig azt eredményezheti, hogy aki támogatást akar kapni, és a januári számlájában ezt érvényesíteni akarja, annak az ünnepek környékén ennek intézésével foglalkoznia kell. Ebben az esetben akár komoly sorban állásra is lehet számítani az államkincstár ügyfélszolgálatainál, hiszen az igénylők tömegének gyorsan kell jelentkezniük.

Másrészt a most kiadott jogszabályok még nem tartalmazzák azt a hatósági árat, amelyet a lakosságnak kell fizetnie, illetve azok a kedvezmények sem olvashatóak, amelyekről a bejelentéskor beszélt a kormányzat. Azaz a nagycsaládosoknak járó gyermekek utáni támogatás egyáltalán nem szerepel a rendszerben. Ez azt jelenti, hogy további jogszabályalkotási kényszere van az illetékes minisztériumnak. Kérdéses például, hogy a szolgáltatók hogyan szereznek arról tudomást, ha valaki három vagy annál több gyermeket nevel, mivel ilyen jellegű adatbázisuk nincsen, illetve a jelenlegi adatvédelmi törvény alapján nem is lehet. Amennyiben ez is a fogyasztó bejelentése alapján történik (álláspontunk szerint más lehetőség nincs), akkor itt is rapid módon kell megalkotni a szükséges végrehajtási rendeleteket, és begyűjteni az igénylők adatait.
Harmadrészt a kormányzat hiába alkotja meg nagyon rövid időn belül a szükséges jogszabályokat, az arra való felkészülés komoly nehézségekbe ütközik a végrehajtásért felelős szervek számára is. Fel kell készülni arra, hogy a Magyar Államkincstár (eddig ő intézte a támogatási rendszerrel kapcsolatos adminisztratív feladatokat) az ünnepek alatt is fogadja a kérelmeket, és rövid határidővel feldolgozza azokat. Ugyanúgy át kell állnia a szolgáltatóknak is arra, hogy képesek legyenek a támogatással csökkentett számlákat kiállítani, és senki se kerüljön amiatt hátrányba, hogy nem volt elég idő a támogatás igénylésére.

Múlt heti elemzésünkben arra világítottunk rá, hogy a mostani kormányzásban új modellt, a frakciókormányzást vezette be a Fidesz, mivel a jogszabályalkotás hangsúlya áttevődött a kormánypárti frakcióra. Ezzel együtt ugyanakkor a korábbi hat kormánnyal összehasonlítva a legkevesebb miniszteri rendelet került megalkotásra, amely annak jele, hogy az adminisztráció nem képes lépést tartani a politika által diktált erős tempóval. Ez pedig középtávon politikai problémává nőheti ki magát. Mostani elemzésünk éppen egy ilyen potenciális veszélyre mutat rá, hiszen politikai szempontból racionális döntést hozott a kormány, amikor ebben a szituációban nem emelte jelentősen a gáz árát, ugyanakkor az emelést elkerülő, illetve mérséklő mechanizmusok politikai szintű megtervezése után nem jutottak el a jogszabályi szintű megvalósításig.
Ez pedig problémákat okozhat azoknak az embereknek, akik azzal szembesülnek, hogy a nekik járó támogatás, ha átmenetileg is, de nem jelenik meg havi számlájukban. A jelenlegi helyzetben persze az is lehetséges, hogy a kormánynak van akkora politikai mozgástere, hogy ezért a szolgáltatókat állítsa be felelősnek, de a helyzet mindenképpen veszélyeket rejt magában, hiszen a Fidesz eddigi politikája éppen az ilyen öngólokat igyekezett elkerülni.

Policy Agenda-->