Nincs vége a dioxinveszélynek - Berlin is felelős?

A Foodwatch fogyasztóvédelmi szervezet súlyos mulasztásokat és a tápszer-ipar érdekeinek egyoldalú kiszolgálását veti a kormány szemére. A kormány nem akarja a német hústermékek exportját veszélyeztetni, ezért nem áll érdekében, hogy a takarmány-ipart nagyobb terhekkel sújtsa - hangoztatta Thilo Bode, a Foodwatch vezetője a DPA hírügynökségnek nyilatkozva.

Közben Ilse Aigner, a szövetségi földművelésügyi miniszter jelezte: még nem látható az élelmiszereket sújtó dioxinfertőzés vége. "Túlságosan korai lenne a figyelmeztetés általános visszavonása" - hangoztatta Aigner a Bild am Sontag című lapnak nyilatkozva. Szerinte az esetet az illetékes tartományi hatóságok még nem derítették fel teljesen. Elsősorban arról kell gondoskodni, hogy a fertőzött takarmányokat végig nyomon kövessék, és megakadályozzák, hogy a szennyezett termékek a kereskedelembe kerüljenek. A miniszter emellett hangsúlyozta, hogy az eset okozóinak meg kell téríteniük a károkat.

A Foodwatch szerint túl kevés állami szerv ellenőrzi a Németországban működő 1 700 tápszerüzemet. A szervezet azt követeli, hogy minden gyártó minden adalékot kötelezően vizsgáljon be dioxinra, az eredményt dokumentálja, és a hatóságokat kötelezően értesítse a határérték túllépése esetén. A kérés hátterében az áll, hogy korábbi hírek szerint a szennyezés elterjedésében érintett egyik cég már hónapokkal ezelőtt felfedezte a dioxint a termékeiben, de az erről szóló vizsgálati jelentést nem osztotta meg a hatóságokkal.

Eközben Oroszországban a földművelésügyi ellenőrző hatóság megszigorította a Németországból, Nagy-Britanniából és Hollandiából érkező import élelmiszerek ellenőrzését - közölte a hatóság szóvivője az Itar-TASZSZ jelentése szerint. A jövőben minden, az érintett országokból érkező szállítmányt ellenőriznek. A miniszter nem zárta ki, hogy ha nem kap  kimerítő tájékoztatást az Európai Bizottságtól és a német állategészségügyi szolgálattól a helyzetről,  akkor a hatóság arra kényszerül, hogy ideiglenesen korlátozásokat vezessen be a Németországból származó élőállat-termékek importjára.

Miért törvényszerűek a hasonló fertőzések? Részletek a következő oldalon

Tíz éven belül már az ötödik élelmiszerbotránytól hangos Németország, az első nagy felhördülést a BSE-járvány kitörése váltotta ki 2000 végén, most pedig itt a rákkeltő dioxin, amellyel hónapokon át mintegy 150 ezer tonna takarmányt szennyeztek - a jelek szerint tudatosan - egy észak-németországi tápkeverő üzemben.

A BSE-járványt a fáradt olajjal szennyezett takarmány, a hormont tartalmazó gyógyszergyári hulladék követte, illetve a nitrofen kimutatása az állatok hízlalására szolgáló tápokban. A mostani dioxinos tápból szinte az összes német tartomány állattenyésztőinek jutott - állataikon keresztül pedig a fogyasztóknak is.

Annak okát, hogy szinte kétévente derül fény kisebb-nagyobb visszaélésekre az élelmiszeriparban, a megfigyelők két tényezőben látják. Az egyik, hogy a mezőgazdaság - és azon belül az élelmiszerágazat - az utóbbi évtizedekben iparszerűvé vált, nagy mértékben koncentrálódott és globalizálódott. Az ágazatot napjainkban néhány óriáskonszern irányítja, a terjesztést és beszerzést a Föld szinte minden pontját behálózó vállalatok végzik bonyolult szállítási struktúrákon keresztül.

Az iparszerű állattenyésztés velejárója a haszonállatok életciklusának drámai lerövidülése. 1960-ban egy csibének két és fél hónapnyi ideje volt arra, hogy elérje a bojlercsirke vágósúlyát, az 1.500 grammot. Ma viszont mindössze 35 nap kell ugyanehhez.

 A német baromfihús-piac óriása, a Wiesenhof darabonként 30 centért szállítja a naposcsibéket a tenyésztőknek, majd a felhizlalt csirkéket 90 centért veszi át. Közben szigorúan megszabja, hány napos korában milyen táppal kell etetni a jószágot. Az optimalizált takarmány révén érhető el ugyanis, hogy a csirke a korábbi hizlalási idő fele alatt érje el a vágósúlyt. Ezáltal persze az üzleti haszon is nő, hiszen a befektetett tőke jóval korábban térül meg. Ám hogy a szinte napra meghatározott takarmányban mi van, azt még a Wiesenhofnál sem tudják.