Ördögi körbe került az egészségügy

Az 1990-es évek elején egy szektorsemleges, osztott finanszírozási modellben képzelték el az egészségügy jövőjét, ahol a kiegészítő szolgáltatásokat nyújtottak volna a magánbiztosítók. Ehelyett mára a közkiadások csökkentése miatt az egészségügyi intézményrendszer struktúrája elavult, bizalmi és felelősségi válság alakult ki.
Nyugat-Európában domináns az állami finanszírozás szerepe az egészségügyben, az OECD-tagállamoknál is 74 százalékban az állam fizeti az ellátást.

Magyarországon viszonylag magas a lakosság hozzájárulása az egészségügyhöz, a becslések szerint 30 százalékot tesz ki a magánkiadás a hálapénzzel együtt. 2009-ben a KHS becslése szerint 460 milliárd forintot fizetett a lakosság közvetlenül az egészségügybe, az ELEF 2009 felmérés szerint pedig még ennél is jóval többet, 680 milliárdot.
A magánbiztosítások megjelenését az indokolhatja, hogy a lakosságnál van igény a színvonalas egészségügyi szolgáltatásra – mondta Paál Zoltán, a Generali vezérigazgató-helyettese.

Az ügyfelek jellemzően azt szeretnék, ha időhúzás nélkül, normális körülmények között látnák el őket, arra viszont, hogy plazmatévé legyen a kórteremben vagy internetezhessenek, nincs igény. A biztosítók a valós igényekre szeretnének választ adni a szolgáltatásaikkal, azokkal az egészségbiztosításokkal is, amelyek ez évtől adó- és járulékmentes cafeteriaelemként is adhatók. Az viszont fontos lenne, hogy ezek ne összegbiztosítások legyenek (műtéti térítés, kórházi napidíj), mert ez hálapénzként kerülne be az egészségügybe, hanem szolgáltatás jellegűek, amelyek valóban az egészségügyi intézményeket finanszírozzák.