Az új földtani korszak

Az őstörténet során természetes erők alakították át az életet a Földön, csaknem 250 éve viszont már az ember is jelentősen megváltoztatta a bolygó arculatát. Ez vezette a kémiai Nobel-díjas Paul Crutzent 2002-ben oda, hogy az ipari forradalom óta eltelt időszakot „antropocén” kornak nevezze.

Az ember és haszonállatai a Föld biomasszájának már most a 90 százalékát teszik ki. Az emberiség a bolygó szárazföldi területének több mint háromnegyedét átalakította, a klímaváltozással a hőmérsékletét megemelte, az óceánokat elsavasította, fajokat törölt el vagy terjesztett el mesterségesen, és hozott létre géntechnikai úton.

Mindez, mondják az olyan egyesületek, mint például az Amerikai Geológiai Társaság (GSA), nemcsak azt jelenti, hogy az ember a környezeti változások fő tényezőjévé vált, hanem már materiális nyomokat is hagy maga mögött a Föld rétegeiben. A földtani korszakok meghatározásnak pedig éppen ez az alapja. Eszerint a földtörténet eddig legfiatalabbnak elismert kora a holocén. A Nemzetközi Rétegtani Bizottság (ICS) 2016-ig kíván határozni az „antropocén” javaslatról.

A fogalom már most felkeltette a térképészek érdeklődését, például Benjamin Hennigét a nagy-britanniai Sheffieldi Egyetemről. Az antropocénről készített világtérképe megtartja a természetes földrajzi viszonyítási kereteket, de további adatokkal tölti fel a kartográfiai rasztert, amelyen többek között a népsűrűség, a világítási intenzitás, a közlekedési kapcsolatok száma (utak, vasút, légi forgalom, hajózás), a csővezetékek és a kommunikációs kábelek szerepelnek.