Orosz célponttá válhat az ukrán gázrendszer

Jelentős hatással lesz egyes uniós tagországokra, ha a jövő év első napjától az orosz–ukrán gázszállítási megállapodás lejártával leáll az orosz gáz Ukrajnán keresztüli továbbítása. A leállást feltételezve a belgiumi Bruegel tanácsadó cég megvizsgált három elképzelhető európai szcenáriót.

Jól szolgál az egyetlen működő tranzitvezeték  

A Bruegel emlékeztet, hogy már most is csak egyetlen, Ukrajnát átszelő vezetéken tart nyugatra az orosz gáz, a szállításban pedig eddig nem volt jelentős fennakadás. Oroszország ezen a csövön exportálja az EU-ba irányuló vezetékes gáza felét, egyben a teljes orosz gázexport harmadát, beleértve az LNG-t is. A leállás hatása különösen Ausztriában, Magyarországon és Szlovákiában lesz érezhető, ahol 2023-ban az ukrán tranzitút a gázigény 65 százalékát fedezte A Bruegel e ponton a Nemzetköz Energiaügynökségre hivatkozik, de hozzá kell tennünk, hogy Magyarország már nem importál orosz gázt az Ukrajna–Szlovákia–Ausztria útvonalon. Igaz, a hosszú távú szerződésben rögzítettek szerint a mennyiségből évi egymilliárd köbméternek Ausztriánál kellene belépnie az országba. Ha valóban leáll az ukrán tranzit, akkor vélhetőleg módosítani kell a szerződés azon részét, amely leírja, hogy a magyar fél mely átadási pontokon veszi át az orosz gázt. Ettől egyébként igaza lehet a Bruegelnek, amikor azt írja, hogy magyar érdek is az Ukrajnán keresztüli tranzit fennmaradása.

Mindenki veszítene

Az EU gázimportjából az ukrán tranzit 2021-ben 11 százalékot tett ki, ez mára körülbelül 5 százalékra csökkent, de az Európai Bizottság 2022-es, nem kötelező erejű célja szerint 2027-ig nullára kell szorítani. Ez hamarabb megvalósulhat az ukrán tranzit jövő évi megszűnésével. Oroszországi év 6,5 milliárd dollár bevételtől esne el, hacsak nem tereli át a nyugati kivitelét más vezetékekre vagy LNG-terminálokra.

Ukrajna is nagyot veszítene. A GDP-je körülbelül 0,5 százalékának megfelelő tranzitdíjról kellene lemondania, és meginogna az a stratégiai szerepe, amelyet ma Európa energiapartnereként (például gáztároló szolgáltatójaként) betölt. Sőt, katonai célponttá válhat az eddig jórészt sértetlen gázinfrastruktúrája, ami komoly aggodalomra ad okot.

Kaphatunk egy kis versenyhátrányt

Ezenkívül a Bruegel szerint Magyarország, Szlovákia és részben Ausztria ellenzi az Ukrajnán keresztüli gáztranzit leállítását, mert tartanak az aránytalan gazdasági veszteségektől egy ilyen forgatókönyv esetén. A magasabb árak és a gázellátási zavarok elkerülése végett 2025-ben ezek az országok szeretnének fenntartani bizonyos gázáramlást Ukrajnán keresztül. Attól tarthatnak, hogy a mostani leállítás örökre véget vet az orosz gázhoz való privilegizált hozzáférésnek, ami versenyhátrányba sodorhatja őket az EU többi országához képest.  

Az agytröszt megtárgyalt három lehetséges gáztranzit-forgatókönyvet, ezek a következők:

1. a kelet-közép-európai orosz szállítások felváltása LNG-vel,
2. az „orosz” szállítások felváltása „azeri” gázzal ukrán vezetékeken keresztül,
3. új típusú gázmegállapodás létrehozása az EU, Ukrajna és Oroszország között.

Hogyan működik az ukrán tranzit?

Ukrajna gázvezetékrendszere Oroszországot, Lengyelországot, Szlovákiát, Magyarországot, Romániát és Moldovát köti össze. Az Ukrajnán keresztül Lengyelországba és Romániába irányuló gázáramlás leállt, ma Szlovákia a fő belépési pont az EU-ba. Szlovákia mellett az orosz gázt most elsősorban Ausztria, Magyarország és Moldova fogadja. (Viszont a fentiek szerint Magyarország most nem.)

A jelenlegi tranzitszerződés értelmében az orosz Gazprom 2020-ban 65 milliárd köbméter (mintegy 670 terawattóra) gáz átszállításáért volt köteles fizetni Ukrajnának, ami 2024-ig évi 40 milliárd köbméterre (412 terawattóra) csökken. Az idei eddig mennyiség azonban csak évi 6 milliárd köbméternek felel meg. Ukrajna tranzitdíjbevétele 2022-ben 1,2 milliárd, tavaly 0,8 milliárd dollár volt, ami az ország GDP-jének körülbelül a 0,5 százaléka.  

Első forgatókönyv: orosz gáz helyett LNG

A gáztranzitszerződés lejárta azt jelenti, hogy az EU-nak 2025. január 1-jétől további évi 140 terawattóra importra lenne szüksége egyéb forrásokból. Ausztria, Magyarország és Szlovákia hosszú távú orosz gázimportszerződése csak évek múlva jár le, de a Bruegel szerint az ukrán tranzit leállítása három okból sem jelentene számukra azonnali ellátásbiztonsági kockázatot.

Először is rendelkezésre állnak LNG-terminálok Lengyelországban, Németországban, Litvániában, Olaszországban, Horvátországban és Görögországban, új úszó tárolós és visszagázosító egységek létesülnek Németországban és az olaszoknál, végül bővíthető a Fekete-tengeren Oroszországból érkező Török Áramlat kapacitása is. (Itt ismételnünk kell, hogy Magyarország jelenleg sem importál Ukrajnán keresztül, de arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy bár a Bruegel előbbi listája vonzóan hosszú, Magyarország számára egyedül a horvátországi LNG-kikötő használata tűnik észszerűnek. Ez utóbbiról – és általában a gázellátásról – nemrég az MVM vezérigazgatója, Mátrai Károly nyilatkozott a Világgazdaságnak.)

Az agytröszt itt másodikként azzal is érvel, hogy elegendő infrastruktúra áll rendelkezésre ahhoz, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők pótgázt szállítsanak Ausztriába, Magyarországra és Szlovákiába. Csehország például azt állítja, hogy elegendő gázhálózati kapacitással rendelkezik ahhoz, hogy támogasson más országokat, és enyhítse az esetleges zavarokat, ha az Ukrajnán keresztüli gázszállítás megszűnik.

Harmadikként a gáztárolók töltöttségére hivatkozik. Az uniós létesítmények nagyjából 95 százalékig megteltek. Az ausztriai készletekkel kihúzható az egész tél, Németország pedig nem számít fel magas gáztárolási díjat a tranzitra, így elkerülhető a regionális gázárak jelentős emelkedése az orosz gáz továbbításának teljes leállítása esetén.

Ugyanakkor az ukrán gáztranzitot fenntartani kívánó országok nyomása – esetleg azzal a fenyegetéssel, hogy blokkolhatják az EU Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatását – megnehezíti a megvalósítást. Az is probléma lehet, hogy Ukrajna tranzitbevételei kiesnek.

Második forgatókönyv: orosz gáz helyett azeri

Ukrajna a tranzitban lévő orosz gázt azeri gázra cserélheti, ekkor rövid távon ez lenne a legéletképesebb megoldás az azeri gáz vezetékes szállításával kapcsolatos kapacitásproblémák miatt. Oroszország továbbra is szállítana gázt (az „azeri gáz”) Ukrajnának, míg Azerbajdzsán Oroszországtól kapna gázt (az „orosz gáz” címkével). Egyszerűen fogalmazva, a gázáramlásban nem változna: az uniós kereskedők Azerbajdzsánból vennék a gázt, ez pedig Oroszországból.

Minden ilyen konstrukciót több dolog is fékezne. Azerbajdzsán nem termel elég gázt ahhoz, hogy rövid távon teljes mértékben kielégítse az európai igényt. Bár megállapodott arról, hogy 2027-ig megduplázza az EU-ba irányuló gázexportját legalább 200 terawattórára, a gáztermelése nem nőtt jelentősen az elmúlt években, viszont a saját felhasználása nő. Az európai cégekkel kötött hosszú távú szerződések nélkül Baku nem tudja finanszírozni a Kaszpi-tengeri termelése növelését. Például Szlovákia és Magyarország fontolóra veheti ilyen megállapodások megkötését a Gazprommal kötött szerződéseik lejárta utáni időszakra. 

 Az azerire cserélt orosz gázt az azeri vagy a török piacra küldhetik.

Az orosz–azeri gázcsere azonban nem csökkenti jelentősen az EU függését az orosz gáztól, és Oroszországnak megmaradna a lehetősége a gázexport csökkentésére, ahogyan korábban meg is tette. Ráadásul egy ilyen megállapodás mintájára máshová is szállítható lenne az „azeri” gáz, tovább növelve a vevők függését az orosz gáztól. A Bruegel ezt a konstrukciót alattomosnak nevezi, hatalmas fokú cinizmust lát mögötte, és úgy véli, hogy a természeténél fogva átláthatatlan, végső soron pedig ösztönzi a korrupciót.

Harmadik forgatókönyv: új megállapodás az EU, Ukrajna és Oroszország között

Az uniós kereskedők orosz gázt vásárolhatnak az orosz–ukrán határon Szudzsánál, és ukrán vezetéki kapacitásokat foglalhatnak le a gázuk elszállítására. Ukrajna hasonló megoldást szorgalmazott a háború előtt, de nem világos, hogy ez a jelenlegi körülmények között is Ukrajna javára válna-e.

Az ukrán szállítórendszer üzemeltetéséhez napi 27 millió köbméter gázra van szükség. Az ukrán tranzitkapacitás napi 244 millió köbméter, de abból csak napi 72 milliót foglaltak le, ténylegesen pedig csak napi 40-50 millió köbmétert szállítanak rajta. A túl alacsony kihasználtság kérdéseket vet fel a nagy tranzitmennyiségek fenntarthatóságával kapcsolatban az új megállapodások alapján.  

Az orosz gáz határköltsége lényegesen alacsonyabb az LNG-énél. A Gazprom gáza lehet a legolcsóbb európai fogyasztóknak. Viszont ez a forgatókönyv erősítené Európa függését az orosz gáztól, így Oroszország továbbra is befolyást gyakorolna az európai fogyasztókra, és korlátozná az orosz gázimporttal szembeni jövőbeni szankciók lehetőségét.

Nagyon markáns ajánlásokat fogalmazott meg a Bruegel

A megosztottság megelőzése érdekében az EU-nak közös álláspontra kell törekednie az Ukrajnán áthaladó orosz gáztranzitot szabályozó jelenlegi szerződés megszüntetéséről. A közös álláspontnak vonatkoznia kellene

• bizonyos szintű európai ellenőrzésre a tagállamok Oroszországtól való fennmaradó energiafüggősége felett;
• a gázhoz biztonságos és megkülönböztetésmentes hozzáférésre a leginkább érintett tagállamoknak;
• semmiféle új megállapodásnak nem szabad, hogy Oroszország viszonylag nagyobb hasznát vegye, mint Ukrajna.

Az EU úgy javíthatja a tárgyalási pozícióját, ha Ukrajna is felkészül a teljes ellátási zavarra az ukrajnai tárolók feltöltésével (jelenleg 25 százaléknál tart), és gondoskodni kell arról, hogy a legsebezhetőbb országok méltányos módon hozzáférjenek az európai gázpiacokhoz és a vezetékkapacitásokhoz. 

Így elképzelhető, hogy Oroszországból továbbra is érkezik nagyon alacsony árú gáz Közép-Európába. Ukrajnának európai szabályokat kell alkalmaznia erre a tranzitra, az EU pedig közösen fogja meghatározni a mennyiségeket, hogy mielőbb megszűnjenek az orosz importtól való függés kockázatai.

Az orosz gáztól való függés csökkentése és az Oroszországgal kötött hosszú távú szerződések felmondása céljából az EU-nak uniós szintű szankciókat kell bevezetnie az orosz gázimportra. Ezeknek a szankcióknak tartalmazniuk kell importadót és mennyiségi korlátokat. Hogy a továbbra is orosz gáztól függő országok beleegyezzenek az EU által kivetendő szankciókba, ezen országok továbbra kapnának korlátozott mennyiségű orosz gázt uniós ellenőrzéssel. A tranzakcióból származó haszon jelentős részét és az orosz gázra vonatkozó szankciókból származó bevételeket Ukrajna kapná.