Vaszaryval válaszolnak Batthyányra

A Kieselbach Galériában Batthyány Gyula életműkiállítását tekinthetik meg az érdeklődők április 16-ig, a Virág Judit Galériában pedig Vaszary János 140 festménye várja holnaptól április 25-ig a látogatókat. A tárlatok közös jellemzője, hogy mindkét galéria áldozott a reprezentációra, nagyvonalú rendezésre törekedett, látványos installációkkal, mozgóképes illusztrálással mutatják be az életműveket.

Mindkét tárlat magángyűjteményekre alapoz, ezzel is üzenve a potenciális műgyűjtőknek, mennyire érdemes belevágni ebbe a tevékenységbe. No meg azért, mert Batthány esetében nagyon szűk a múzeumi anyag, Vaszaryt pedig nem érdemes – és valószínűleg macerás is lenne – közgyűjteményekből kölcsönözi, bőven elegendő anyag van így is rendelkezésre a termékeny művész minden korszakából.

Vaszary János a huszadik század legsikeresebb és legismertebb magyar festőinek egyike, azok közé tartozik, akiket életükben is elimertek. Ráadásul nemcsak a művészettörténet, de a mindenkori műtárgypiac is. A saját korszakában, majd a szocializmusban és a rendszerváltás után újra szerveződő aukciós piacon is volt ára. Ferenczy Károly és Rippl-Rónai Jószef mellett övé a harmadik csúcséletmű, valamire való magyar aukció nincs Vaszary festmény nélkül, s az 1997 körül kezdődött árrobbanásban elsők között árazódott be a Vaszary életmű. A hazai műkeresekedelem egyik blue chipje lett, és mindenképp egy olyan viszonyítási pont, ami felülről árazza be a piacot.

A Vaszary-árlista vezető festménye, a Dinnyés csendélet emlékezetes árverésen, 2001 decemberében 7 és fél milliós kikiáltási áráról 60 millió forint ment fel. Ugyancsak 2001-ben a Hölgy rózsás kalapban című festmény ára 2,6 millióról 20 millióig meg sem állt.

A Virág Judit Galéria kiállítása betekintést enged a mindig megújulni képes, virtuóz művész valamennyi korszakába. A korai, naturalista alkotások, a tízes évek expresszív művei, húszas-harmincas évek dekoratív virágcsendéletei, elegáns aktjai és népszerű tengerparti élet- és városképei egyaránt láthatóak.

A festő özvegyének halálakor, 1951-ben a hagyaték a MNG-ba került, ez az oka, hogy ott is található bőségesen anyag, nem a múzeumi vásárlások. A hatvanas évek értelmiségi gyűjtői (orvosok, tanárok) előszeretettel vásárolták a műkereskedelemben előforduló virágcsendéleteit, késői korszakának munkáit, így jónéhány adat áll a rendelkezésünkre korabeli BÁV árverésekről is, jól nyomon követhető Vaszary árainak alakulása. A néhány tízezer forintos ár (ami persze a korszakban magasnak számított) csak sokára, a nyolcvanas évek végére változott százezres kategóriává, hogy aztán bő tíz év múlva több tízmilliós legyen. Az is igaz, hogy 2008 után az életmű topdarabjai őrizték az árukat, de a 20-30 milliós csendéletek ára erősen, nem ritkán harmadával visszaesett. Így a tárlatnak nem előtérbe tolt funkciója, hogy segítsen visszatornázni az árakat a válság előtti szintre.

Életút

Vaszary János Kaposváron született 1867-ben és 1939-ben halt meg Budapesten. Művészete pályája alatt többször megújult. A huszas évektől a Képzőművészeti Főiskola tanára volt ahol megreformálta az oktatást. Sokan vallották később is mesterüknek, többek közt Anna Margit, Ámos Imre, Barcsay Jenő, Gadányi Jenő, Lossonczy Tamás, Szántó Piroska. 1928-ban ő képviselte a Velencei Biennálén Magyarországot, egy virágcsendéletét az olasz állam vette meg. A Magyar Nemzeti Galériában már kétszer rendeztek neki életműkiállítást 1961-ben és 2007-ben.