Diszkontok: bírják a szigort

Négy év alatt 170 milliárd forinttal nőtt a diszkontláncok forgalma, míg a hipermarketeké 3 milliárd forinttal visszaesett – derült ki a Blokkk.com internetes szakportál számításiból.

A diszkontok 2010-ben 352 milliárd forint forgalmat mutatattak, ezzel szemben a hipermarketek 881 milliárdot. Négy évvel később a diszkontpiac 521 milliárd forintra duzzadt, a hipermarket pedig 878 milliárdra apadt.

Nagyon úgy tűnik, hogy a diszkontok előretörése feltartóztathatatlan, és hosszabb távon is a térhódításukra kell számítani. A sikerük titka elsősorban az újdonság ereje. Jó minőségű (saját márkás) termékeket forgalmaznak, megfelelő árszinten. Ehhez kapcsolódik a modern számítástechnikai rendszer, amely a logisztikát támogatja, illetve egy sor vásárlást segítő szolgáltatás, mint például az alacsony polcok és az átlátható felület. A hipermarketek a bejárhatatlanul nagy, átláthatatlan területükkel és a gazdasági környezet miatt a végletekig csökkentett választékkal képtelenek újra „divatba” jönni. Holott az árszínvonaluk több esetben jobb, mint a keménydiszkontoké.

Az Auchan egyelőre nem panaszkodhat, a Cora áruházak átvételével nőtt a forgalma. Ám nem jelenik meg az árbevételében a kivonult francia lánc teljes 70 milliárdos bevétele. A Tesco forgalomnövekedése nagyjából megegyezik a négy éve mutatkozott inflációval, illetve az új üzletek nyitásával, vagyis organikus növekedést nem produkált. Érthető, hogy a cég erősen kutatja, mivel erősíthetné meg piaci pozícióját. A héten jelentette be, hogy két egységében megnyitja a jövő áruházát („bolt a boltban” koncepció, exkluzív áruválaszték), amelynek az egyik legfontosabb eleme, hogy alacsonyabbak lettek a polcok. Mint a diszkontokban. A jelek szerint a Tesco is úgy véli, hogy a diszkontok képviselik a jövő áruházmodelljét, annak ellenére, hogy mind a Tesco, mint a többi kereskedelmi cég már egyszer kitalálta a jövő áruházát, amelxnek a koncepciója a kipakolás nélküli áthaladás a kasszánál, az eladáshelyi kommunikáció és a termékkeresési igények elektronizálása. A koncepciót itthon még senki sem vezette be, bár mindenki esküszik rá.

A magyar valóság azonban az, hogy az áruházvezetők a jövő áruházát a hipermarketben sok helyütt úgy képzelik, hogy egyszerűen leszerelik az eladótérben a legfelső polcokat. Kevesebb áru fogy, nincs rá szükség, és a választék is kisebb. Az üres polcok pedig nem csábítják vásárlásra a vevőt. A polcleszerelés okai nem csak a diszkontokkal magyarázhatók. A sokszorosára emelt élelmiszer-felügyeleti díj, a kétévnyi veszteséges gazdálkodás esetére előírt bezárás és feltehetőleg a vasárnapi boltzár is szigorúbb rendre kényszerítik a nagy áruházláncokat. Nem mindegy, milyen költségekkel működnek, ebben a jogszabályi környezetben pedig ahol lehet, eleve faragni kényszerülnek belőle.

Ráadásul miközben a hipermarketeket erősen sújtja a szabályozási szigor, a diszkontokra –méretüknél és koncepciójuknál fogva – nemigen hat. A titok, hogy a keménydiszkont-koncepciót pont az ilyen szigorú környezetre találták ki. Így a piac többi szereplőjének nemcsak a konkurenciával és ezen belül is a gyorsan növő diszkontokkal kell megközdeniük, hanem a jogszigorral is. (A túlzottan megnőtt élelmiszer-felügyeleti díjjal, az ellenőrző hatóságokkal, a vasárnapi boltzárral, a termékdíj-szabályozással, az élvezeti cikkekben megerősödött trafikokkal, 2010–2014 között a kereskedelmi különadóval és az állandó nyereségességgel, hiszen két év veszteséges működés után be kell zárni az üzletet.)

A kiskereskedelmi piacon mostanra olyan gazdasági környezet alakult ki, ami hátráltatja a növekedést, holott a kiskereskedelmi szektor erősen reprezentált a nemzetgazdaságban.