Három forrásból oldanák meg a gázimportot

Az EU közép- és délkelet-európai tagországai szándéknyilatkozatban kötelezték el magukat gázinfrastruktúrájuk hiányzó elemeinek pótlása, és az érintett fejlesztések előtti akadályok elhárítása mellett. A cél a biztonságos és a versenyt is lehetővé tévő gázpiac létrehozása, ennek érdekében az, hogy minden ország legalább három irányból juthasson földgázhoz. Magyar részről Aradszki András államtitkár szignálta a múlt pénteki, dubrovniki megállapodást.

Ez már a sokadik régiós gázpiaci összefogás, miközben Magyarország egyébként is élen jár gázrendszerének fejlesztésében. Az ilyen beruházásoknak amúgy is ésszerű határt kell szabni a magas költségek és a hazai gázigények csökkenése miatt, főleg hogy már jelenleg is importálhatunk három irányból. Uzonyi Zoltán, a Magyar Energiakereskedők Szövetségének (MEKSZ) elnöke lapunknak jelezte, sokat vár a dubrovniki elképzelések megvalósításától. „A korábbiaktól eltérően a mostani szándéknyilatkozatban már határidők is vannak, annak pedig éppen a MEKSZ-tagvállalatok ügyfelei lennének a fő haszonélvezői, ha a térség gázpiaca likvid, gázhálózataik összeköttetése pedig megfelelő lenne” – fejtette ki. Ám az új, költséges vezetékek lefektetését szerinte is nagyon alaposan meg kell gondolni. Ezért Magyarországnak 1-3 éves időtávban nem elsősorban új csövekre, hanem a fajlagosan olcsóbb interkonnektorokra kellene összpontosítania. Még hiányzik a Horvátország, a Románia és a Szlovénia felőli gázbehozatal és az ausztriai kivitel lehetősége is. Ezeknek a megteremtésével viszont igazi importverseny alakulhatna ki. Még az importfüggésünk is csökkenne, ha eközben prioritást kapna az újabb hazai gázmezők további feltárása. Uzonyi Zoltán tapasztalatai szerint a térségben, így Magyarországon is az utóbbi években az állami energiaberuházások kerültek előtérbe, két okból. A termékárak csökkennek, a szabályozásból adódó kockázatok pedig bizonytalanná tették a beruházások megtérülését.

Persze a költségeknek így is meg kell térülniük, ez jellemzően a tarifákon keresztül történik. Itthon ebből a lakosság többnyire kimarad a rezsicsökkentés miatt, de közvetve (például adókon keresztül) megfizeti a beruházások rá jutó részét. Az elnök úgy látja, helyesebb lenne, ha az enegiaellátással kacsolatos, indokolt költségek megjelennének a végfelhasználói árban, a rászorulókat pedig szociálpolitikai eszközökkel segítené az állam.