Meglepő lenne a Tesco-kivonulás

Nemcsak a Tesco-csoport magyar leányvállalatánál, a hazai kiskereskedelmi piacon is spekulatív információnak tekintik a brit kereskedelmi lánc esetleges közép- és kelet-európai hálózatának eladását. A brit csoport épp most, szeptemberben jelentette be, hogy kivonul Dél-Koreából, az ottani jól menő és pénzügyileg is stabil gazdasági érdekeltségét 1440 milliárd forintnak megfelelő összegért értékesíti (ha az ottani versenyhatóságok is rábólintanak). A hazai kiskereskedelmi elemzők szerint ez azt is jelentheti, hogy a kelet-európai egységeinél nincs lépéskényszerben, az eladás sürgősségét nem lehet alátámasztani. Bár – teszik hozzá az elemzők – a legutóbbi pénzügyi évben elszenvedett brutális, forintban átszámolva 2800 milliárdos adózás előtti csoportszintű veszteség miatt nem tudni, mennyi pénzre van szüksége az anyavállalatnak, hogy továbbra se billenjen ki a pénzügyi egyensúlyból.

A magyar leányvállalatra az elemzők szerint erősen hat a cégcsoport globális átszervezése. Itthon ugyan a legnagyobb kiskereskedelmi láncnak számít, a magyar cégnek jóval magasabb szintű érdekeknek kell megfelelnie. Ezt támasztja alá az is, hogy a brit lánc a régió leányvállalatainak cégvezetési csoportjait egyetlen központba szervezte, amitől jelentős megtakarítást remél. A magyar piaci elemzők szerint azonban a lépés a spórolásánál messzebbre mutat. A közös irányítású leányvállalatokat könnyebb finanszírozni, és nem mellesleg egyszerűbb lehet értékesíteni – pénzügyi és befektetői szempontból is vonzóbbá válik a „pakett”.

Épp ez ad okot a spekulációra már az államigazgatásban is. Szathmáry Kristóf, kereskedelempolitikáért felelős miniszteri biztos például arról beszélt a Magyar Időknek, hogy ha aktuálissá válna a Tesco Global Áruházak Zrt. eladása, meg kell vizsgálniuk, hogyan lehetne nagyobb részt magyar tulajdonba terelni a hazai napi fogyasztási cikk kereskedelmének piacát. Úgy véli, magyar kereskedelmi cég nem vásárolhatja meg az itteni egységet, mert erőfölénybe kerülne.

Ám a magyar versenyjog most sokkal rugalmasabb, mint volt, megfelelő indokkal akár már itt levő szereplő is bevásárolhatna a cégbe, hiszen a Tesco a 4000 milliárd forintos kiskereskedelmi (élelmiszer és nem élelmiszer jellegű vegyes) piacon 17 százalékos szereplőként a teljes 7300 milliárd forintos kiskereskedelemben (üzemanyag nélkül) pedig 10 százalék körüli piacrésszel bíró szereplőként működik. Ráadásul egyelőre nem látni, hogy a kemény diszkontok hogyan vesznek el vásárlókat a nagy alapterületű és főként kényelmi boltokat működtető láncoktól. Tehát ezek a részarányok, 2015–2016-ban erősen változhatnak is.

A magyar vagy a már Magyarországon működő láncok kezébe kerülés esetén így nem is elsősorban a versenyjog, hanem a működtetés lehet a nagyobb falat, illetve a lánc megvásárlása és átmeneti külső finanszírozása. Ezt alapul véve a magyar, illetve a Magyarországon itt levő cégek nem kapkodnának két kézzel a Tesco hálózatáért piaci értéken, hiszen mindenki a saját kereskedelmi koncepciójába igyekezne beilleszteni a hálózatot. Külső befektető megjelenése esetén azonban a teljes kelet-közép-európai lánc eladásával is lehet számolni, ez esetben a cégméret miatt vagy csak szakmai befektető, vagy Európában piacot vásárolni akaró (például) keleti vevő jöhet szóba. Egy esetleges brit kivonulás nemcsak a magyar, hanem a teljes regionális kiskereskedelmi piacot rajzolná újra, a boltszámoktól az alkalmazottakon keresztül a beszállítókig.

Jó befektetés is lehet

A kelet-európai kiskereskedelem rövid távon nem, hosszabb távon azonban jó befektetésnek számít. Az elemzők szerint a következő néhány évben nem várható az árak növekedése a régióban, és a szabályok enyhülése sem, amelyek a kereskedelmi láncok költségszerkezetén javítanának. Ám a vásárlóerő növekedésével együtt már középtávon is érezhető lesz a fogyasztás javulása.