Figyelmeztetés a kortársak piacának

A februári londoni modern és kortárs aukciós hét után bajban voltak a műtárgypiaci elemzők, valójában senki sem tudja, mi történt. Az aukciósházak, a műkereskedők és a gyűjtők mindenesetre próbálják megragadni a trendeket, a sajtó pedig már a lufi kidurranásáról beszél. Minden szereplő azt érezheti, a történések visszaigazoltak valamit az előzetes félelmekből. A Christie’s és a Sotheby’s árverési forgalma az egy évvel korábbinak csaknem felére zuhant, a kínálat és a kereslet egyaránt visszaesett. A házak szakemberei arra panaszkodnak, hogy a beadók irreális becsértékekhez, illeve minimálárakhoz ragaszkodnak, és sokan nem egyeznek bele alacsonyabb áron való értékesítésbe, még egy tizedesjegyig sem.

A mai piaci és makrogazdasági környezetben a gyűjtők inkább tartják vagyonelemeiket műtárgyban, mint készpénzben. Ez hajtotta fel a Sotheby’s egyik sztárjának, Gerhard Richternek az absztrakt képeit az egekbe az elmúlt évtizedben, és most ezért ülnek a legdrágább élő festőnek számító német művész képein a gyűjtők. Ha a februári aukciókon eladtak volna egy újabb Richter-főművet, az azt jelentette volna, hogy van élet a piacon, de mások is fájóan hiányoztak, köztük például az elmúlt tizenöt év egyik legfontosabb műkereskedelmi indikátora, Andy Warhol. Az ő képeikhez nehéz lesz hozzájutni a közeljövőben; profik nem is üldözik sem Warhol, sem Richter képeit, inkább olyan művészek felé fordulnak, akiknek sok, könnyen felismerhető, globális érdeklődésre számot tartó kvalitásos műve van – mint például Lucio Fontana –, abban a reményben, hogy őt is fel lehet futtatni.

A művészeti piac elemzői rossz hírként értékelték a Financial Times szerint, hogy a londoni aukciók három vezető tétele (egy Picasso, egy Monet és egy Basquiat) ugyanattól a beadótól származott, aki a Picasso- és a Basquiat-képet alig két éve vásárolta 40 millió, illetve 12 millió dollárért. A három művet a Sotheby’s ugyan könnyen értékesítette, de még a csökkentett becsértékekhez képest is csalódást keltő árakon: 27, illetve 9 millió dollárért. Kiderült a beadó neve is: egy fiatal malajziai üzletemberről van szó, az ország miniszterelnökének környezetéből, aki épp védekezésre kényszerül fejlesztési források elsikkasztása miatt. Az aukciósházak az ilyen ügyek miatt sem szeretik felfedni vásárlóik kilétét, és bár körüludvarolják a gazdag ázsiai gyűjtőket, de – ahogy ez a példa is mutatja – az általuk megadott csúcsárakat a piac rövid távon nem igazolja vissza. A malajziai Jho Low az 52 milliós befektetéséből 16 millió dollár veszteséggel szállt ki – ez nem jön jól a házaknak, ha szeretnének újabb vásárlókat szerezni ebben a legmagasabb és egyben legkockázatosabb felső szegmensben.