Nem jól bánunk a szeméttel

Magyarországon évente közel 115 millió tonna hulladék keletkezik, ebből körülbelül 90 millió tonna az ipari, mezőgazdasági vagy más gazdasági tevékenységből származó termelési hulladék, csak a többi származik a lakosságtól. A begyűjtéssel kapcsolatos adminisztrációt  a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. szervezi majd ezentúl.

Szabó Zsolt, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fejlesztés- és klímapolitikáért, valamint kiemelt közszolgáltatásokért felelős államtitkára azt mondta, sem a díjak, sem a szolgáltatások nem változnak és nem kell új szerződést sem kötni a lakosságnak. Kiépül a gyűjtőedények egyedi azonosítási rendszere, összehangolt fejlesztések, egységes szolgáltatás és számlázási rendszer várható. A települési szilárd hulladékgyűjtésben sem az önkormányzatok, sem a szolgáltatók feladata nem szűnik meg. A cél az, hogy egyre kevesebb szemét szennyezze a környezetet és minél többet szelektíven gyűjtsenek be belőle.

Az önkormányzatok ellenkeznek

A szakma és az önkormányzatok ugyanakkor megvalósíthatatlannak tartja a kormányzat szemétszállítás központosításával kapcsolatos terveit. Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének az elnöke Gödöllő polgármestere szerint ez újabb pénzelvonás, amit a veszteséges vidéki hulladékkezelésre akarnak fordítani, ezzel pedig a közszolgáltatók szakmailag és gazdaságilag kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, emiatt a szolgáltatásuk színvonala is csökkenni fog.

Gémesi György azt is megjegyezte: az állam már most is jól keres a szemétszállításon. A hulladékkezelő társaságok díjbevételeinek a hozzávetőleg fele ugyanis most is a kormányhoz kerül.  Az egy lakosra jutó mintegy harmincezer forintos éves szemétszállítási költségből megközelítőleg tizenkétezer forint az államkasszát gyarapítja az adók, az e-útdíj, a banki tranzakciós adó, a felügyeleti díj és a hulladéklerakási járulék formájában.

A háztartási a legveszélyesebb

Egy almacsutka néhány hét alatt elbomlik, ahogy mondjuk a papír zsebkendő is, de a műanyag pelenka ötszáz évig nem bomlik le természetes úton és egy használt elem is évtizedekig szennyezi a talajt, ha odakerül. Ezért tekintik az ömlesztett háztartási szemetet veszélyes hulladéknak a környezetvédők. Ezzel nem csak az a baj, hogy veszélyes, de ráadásul még drágább is ártalmatlanítani, mintha kiválogatnánk. A szemét nagyobb része ugyanis még mindig a lerakóba vagy az égetőműbe kerül Magyarországon. Egy 120 literes kukát, ma átlagosan 360 forintért ürítenek és 12 ezer forintba kerül, ha ebből a szemétből egy tonnát a lerakóba helyeznek el. 40 milliárd forintot spórolhatnánk, ha szelektíven gyűjtenénk a hulladékot. Az ugyanis kevesebbe kerül és még pénz is lesz belőle, arról nem beszélve, hogy nem vész el örökre, hanem újra hasznosul. Ez uniós elvárás is. 2020-ig a szelektíven visszagyűjtött szemét felét újra kell hasznosítani, a cél pedig az, hogy 2020 után a 75 százaléka kerüljön így újra felhasználásra. Ez az arány jelenleg 17 százalék. Az, hogy ez mennyit számít, jól jelzi az az adat, hogy éppen a szemét mennyisége nő a leggyorsabban a világon az összes környezetszennyező anyag közül, beszámítva még az üvegházhatású gázokat is.

Egyre kevesebbet szemetelünk

„Társadalmunk egyik legjobb mérőszáma a keletkező hulladék mennyisége – mondta Urbán Csilla, a HUMUSZ szövetség „Nulla hulladék” program vezetője. -  Nemrégiben láttak napvilágot az Eurostat 2014-re vonatkozó hulladékos adatai. Eszerint egy átlag európai polgár 475 kiló szemetet termelt 2014-ben, Magyarországon ez kevesebb, 385 kiló/fő. Megfigyelhető tendencia, hogy a nyugat-európai országok, bár újrahasznosítás és komposztálás terén jobban állnak, több hulladékot termelnek, mint Kelet-Európában. Ebből jól látszik, hogy a fogyasztói szokások mennyire összefüggnek a hulladéktermeléssel. Magyarországon az utóbbi években lényegesen csökkent a keletkező hulladék mennyisége, de ez főként a gazdasági válság hatása.”

Európában dupla annyit válogatnak

Nemcsak a keletkezett hulladék mennyisége csökkent Magyarországon az elmúlt években, de egyre többet gyűjtenek be belőle szelektíven. Akik részt vesznek benne leginkább műanyag (81 százalék) papír (74 százalék) és üveg (58 százalék) hulladékokat válogatnak szét. Az elmúlt 12 évben 10 százalékról, 31 százalékra növekedett ez az arány, de még így is nagyon kevés. Az uniós átlag ennek éppen a duplája, vagyis hatvan százalék körül van, igaz jóval előbb is kezdték ezt a fajta tudatosságot. Érdekes, de nálunk főként a gyerekek és az ötven feletti korosztály nyitott erre. „Hollandiában 2000 óta nem csak egy lehetőség, hanem kötelesség, büntetik, ha valaki csomagolási hulladékot a szemétbe tesz – mondta Urbán Csilla. - Németország lakói a 90-es évek közepe óta válogatnak, ott jelenleg átlagosan közel 80 kilogramm az egy fő által évente szelektíven gyűjtött hulladékmennyiség. A gyűjtőrendszerét 2000 óta működtető Portugália 18 kilogrammnál tart fejenként évente. Magyarországon ez az érték 1 kiló körül alakul, és még a legfejlettebb, korszerű gyűjtőhálózattal rendelkező régiókban sem több 15 kilogrammnál.”

Pedig nem mindegy. A fémek például újraönthetők. Sörös, üdítős alumíniumdobozokból új tárgyakat előállítani 95 százalékkal kevesebb energiát igényel, mint bauxitból. A papírhulladéknak is 70-80 százaléka újrahasznosítható lenne. Ez 60 százalékkal csökkentené a gyártással kapcsolatos energiafelhasználást, és technológiától függően 20-40 százakkal a vízfelhasználást.

A megelőzés hulladéknál is fontos

Bármilyen furcsa, de szemetelni nem akkor kezdünk, amikor felnyitjuk a kuka fedelét, hanem akkor, amikor arról döntünk, hogy mondjuk kosárral megyünk-e bevásárolni, vagy helyette hazacipelünk tucatnyi nylonzacskót, vagy amikor választunk, hogy csapvizet iszunk, vagy ásványvizet veszünk. A szelektív gyűjtés és az újrahasznosítás mellett fontos fogalom, a hulladék megelőzés.

”A hulladék megelőzés gyakorlati lényege, és főleg az egyénre levetítve az, hogy tudatos fogyasztói döntésekkel, környezettudatos magatartással és személyes felelősségünket felismerve igyekszünk minél kevesebb hulladékot termelni, azaz kidobni a kukába – mondta Urbán Csilla. Egy átlag magyar évente nagyjából 100 kilónyi csomagolási hulladékot termel. Ide tartoznak a nejlonzacskók, PET palackok, eldobható ételszállító dobozok és társaik. Ez apróságnak tűnik, de csak a csomagolási anyagok elkerülésével 25 százalékkal lehetne csökkenteni a hulladékunk mennyiségét és ennyivel több erőforrást kímélnénk meg a jövő számára.”

Van jó példa, de van még mit elérni

Európában is ritkaságnak számít, de hazánkban jó gyakorlatként még mindig működik a betétdíjas üvegek rendszere és egyre terjednek a csomagolásmentes üzletek is, ahol kimérve lehet kapni a termékeket, saját edénybe töltve. A jó hír, hogy a háztartási hulladék nagy hányadát kerti és konyhai szerves hulladék teszi ki, amit ugyancsak egyszerűen lehetne sokkal okosabban kezelni, mint hogy a kukába dobjuk.

„Ez az arány még városokban is 25-30 százalék, de vidéken akár a 40-50 százalékot is elérheti – mondta Hankó Gergely, az Ökopack Nonprofit Kft. munkatársa. -  Ha ezt komposztálnánk, abból 3,6 millió tonna értékes föld keletkezhetne egy év alatt. Tehát nem egyszerűen csak újabb 30 százalékkal kevesebb hulladékot kellene elszállítani, de még haszna is lenne belőle a környezetnek.”

Urbán Csilla szerint, külföldi példaként általában német és holland mintákat szoktak emlegetni, pedig a szomszédunkat, Szlovéniát is ki lehetne emelni, amelynek fővárosa, Ljubljana elsőként fogadott el Nulla Hulladék stratégiát. Ennek eredményeként 10 év alatt 20 százalékról, 61 százalékra tudták növelni az újrahasznosítás arányát, miközben csökkent az egy főre jutó hulladék mennyisége is. „A Nulla Hulladék koncepció lényege, hogy ne csak kezeljük, de csökkentsük a mennyiségét és veszélyességét megelőzéssel, valamint felelős nyersanyag- és energiagazdálkodással. Bár a nulla hulladék elérése irreálisnak tűnik, mégis célként ott kell, hogy lebegjen a szemünk előtt, ha valóban fenntartható világot szeretnénk. – mondta Urbán Csilla.”

„Nem mindegy és tőlünk függ, hogy mennyi szemét marad utánunk nagyszüleinkhez-dédszüleinkhez képest. Ha valaki okosan vásárol, ha odafigyel, hogy minél kevesebb szemetet termeljen, szelektál és újrahasznosít az már nagyon sokat tett a környezetéért és a jövőért – mondta Hankó Gergely.”

A jövő a körforgásos gazdaság

Az újrahasznosításnak korunkban egyre nagyobb divat. Mondjuk, ha egy üvegpalackot visszaváltunk, 20-30 alkalommal újból fel lehet használni, de a betétdíjas műanyag dobozokat is 3-6 alkalommal töltik újra. A haladóbb szemlélet szerint éppen ez lenne a jövő. A körforgásos gazdaság hívei ugyanis az egyszerű újrahasznosításnál is előrébb járnak. Ők sem vitatják, hogy jobb, ha a műanyag zacskókból speciális burkolat készül egy játszótérre vagy ha füzet lesz a kidobott papírdobozból, de szerintük az sem mindegy, hogy mi lesz egy anyagból. Az újrahasznosítás ugyanis idő, energia és munkaigényes és rendszerint anyag és értékveszteséggel is jár.

„Számos, autót vagy háztartási gépeket gyártó világcég hirdeti áruit azzal, hogy minden alkatrész újrahasznosítható, környezetbarát termék – mondta Kriza Máté, a Körforgásos Gazdaságért Alapítvány elnöke. – Ennél is jobb lenne, ha mielőbb olyan stratégiák születnének, amelyek előírnák azt a szemléletet a gyártóknak, hogy minél takarékosabb anyagfelhasználással, tartós anyagokat és javítható eszközöket állítsanak elő. Vagyis már a tervezés során kalkulálják be, hogy hosszú idejű használat után, hogyan lehet majd újrafelhasználni az anyagokat anélkül, hogy hulladék keletkezne belőlük. Erre vonatkozóan egyébként már az EU-nak is van javaslatcsomagja és több nagyvárosnak is van már körforgásos gazdaság stratégiája Európában.”