Újabb művészt visz Münchenbe Deák Erika

Bak Imre munkáiból nyílik május 10-én a Erika Deák Temporary Munich Gallery harmadik kiállítása a bajor tartományi székhelyen. A budapesti Deák Erika Galéria kétéves előkészítés után tavaly november végén kezdte meg működését Münchenben. Sven Meyer zenei producerrel együttműködve – aki Kunstklang néven zenei és képzőművészeti startupprojekteket visz – egy belvárosi, kis alapterületű, de impozáns kiállítótérben felváltva mutatnak be magyar és német művészeket. Meyer elsősorban zenéhez közel álló kiállításokban gondolkodik, Deák Erika pedig a saját programját viszi.

Egyelőre keresi azokat a trendeket, azt a piaci felületet, ahová be tud kapcsolódni – mondta el a Világgazdaságnak a magyar galériás –, igazi tapasztalatokat később, Bak Imre kiállítása után lehet csak levonni. Az első három rendezvény, azaz három különböző karakterű, más-más generációhoz tartozó de már kétségbevonhatatlan eredményeket felmutató művész bemutatkozása után kiderül, mire fogékonyak Münchenben.

Az Erika Deák Temporary Munich Gallery Szűcs Attila, majd Nemes Márton tárlatával indított. Mindkét kiállítás sikerrel zárult, amit az is segített, hogy Deák Erika a müncheni galériájába felvett egy helyi PR-munkatársat, segítségével széles körben elérték a német vevőközönséget. Nemcsak nagyszámú érdeklődőt vonzottak a rendezvények, mindkét tárlat erős eladásokkal zárult. Szűcs Attila Vertical attractions címmel kiállított kilenc festményéből nyolcat röviddel a megnyitó után megvásároltak németországi műgyűjtők. Természetesen ebben az is szerepet játszott, hogy Szűcs messze nem ismeretlen művész Németországban, Kölnben és Berlinben is van galériás képviselete. Szerencsés egybeesés volt, hogy a müncheni kiállítással egy időben Szűcs Attila festményei a londoni Sotheby’s kortárs galériájában is szerepeltek egy nagy visszhangot kiváltó csoportos kiállításon. Nemes Márton Undercovered című, február végén nyílt solo show-ja is érdeklődést generált, ez mind a látogatószámban, mind az értékesítésben megmutatkozott.

A müncheni jelenlét nemcsak a jó hangulat, a szívügynek tekinthető tárlatok miatt fontos – mondta el Deák Erika –, hanem azért is, mert a kortárs iránti érdeklődés itthon erőteljesen visszaesett. Bár Németországban is érezhető a tendencia, hogy a gyűjtők nem vállalnak fel nagy rizikót a vásárlásaiknál, inkább „neveket” keresnek – azaz háttértörténetekkel bíró, bizonyított művészek alkotásait –, semmint feltörekvő, fiatal művészek munkáit, de korántsem annyira óvatosak, mint a magyarországi gyűjtők. Ennek fényében tartja fontos eredménynek Nemes Márton eladásait, és nagy reményekkel tekint Bak Imre tárlata elé. A budapesti csökkenő keresletre pedig úgy reagál, hogy felvállal olyan művészeti projekteket, amelyekben nem az azonnali eladás az elsődleges cél, inkább egy építkezés kezdeti lépcsőfokának tekinthetők.