Vita a magániskolák körül - Lesz-e államosítási kényszer?

Az alapítványi szakképző iskolák nyílt államosítása folyik tavaly óta: a magániskolák vagy belépnek valamelyik szakképző centrumba, és egyúttal állami fenntartásba is kerülnek, ellenkező esetben nem – vagy alig – kapnak szakképzési keretszámot, illetve ahhoz társuló állami normatívát – hívta fel a figyelmet Horn György, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének (AME) elnöke.

"Semmilyen államosítási kényszerről nincs szó, a nem állami fenntartóknak csupán lehetőségük, hogy önkéntesen csatlakozzanak valamely térségi vagy budapesti szakképzési centrumhoz – mondta lapunknak Odrobina László, a Nemzetgazdasági Minisztérium szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkára. – A csatlakozásnak nem feltétele a vagyontárgyak felajánlása. Eddig 12 magánfenntartó jelezte, hogy szeptembertől valamelyik szakképzési centrum tagintézményeként szeretne tovább működni. Döntésük pozitív következménye, hogy a stabil állami finanszírozás és működtetés mellett a szakmai feladatokra tudnak koncentrálni. Szükségünk van a pedagógiai innovációkra és új módszertanokra, melyekben a magániskolák kiemelkedőek.”

Horn György szerint azonban az alapítványi iskolák szakmailag szívesen társulnának a központokkal, de nem értik, hogy ehhez miért kell feladniuk önállóságukat. „Bár tényleg nem kell felajánlani a vagyontárgyakat, végeredményben mégiscsak használatba kell azokat adni ingyen. Vannak modern és költséges tanműhelyekkel rendelkező magániskolák, például egy vendéglátóipari intézmény, ahol nemzetközi szakácsversenyekre való felkészülés is folyik, amelyek nyilván nem szeretnének állami tulajdonba vagy használatba kerülni” – érvelt a Világgazdaságnak az AME elnöke.

„Átlátható szerkezetű, stabil hátterű és egységes minőségű képzési struktúrát szeretnénk kialakítani, amelyben leginkább az állami iskolákra tudunk támaszkodni – magyarázta Odrobina László. – Olyan rendszert szeretnénk, amelyben ha valaki megszerez egy OKJ-s képzést, akkor biztosak lehetünk benne, hogy megtanították az adott szakmára.” A magánintézményekkel kapcsolatban ugyanakkor mind a képzés minősége, mind a gazdálkodás terén merültek fel problémák. Például gyakori probléma volt, hogy a magánintézmények saját gazdasági érdekeikből kiindulva elnézőbbek a tanulók iránt, például a jelenléti kötelezettség és az osztályozás terén.

A szaktárca azzal a gyakorlattal is szakítana, hogy eddig az alacsonyabb képzési költségű szakmákra döntően a magániskolák oktatták a diákokat, míg a drágább képzéseket az állami képzőknek kellett felvállalniuk – tette hozzá a helyettes államtitkár. Ugyanakkor a magánfenntartású intézmények finanszírozásának meghatározó része állami forrás igénybevételével történik, és jellemzően az eszközbeszerzések döntő része is uniós pályázatok segítségével valósult meg.

"Szándékaink szerint a jövőben a magánintézmények továbbra is folytathatják piaci alapon a működésüket, de állami támogatást elsősorban olyan képzések esetében kaphatnak majd, amelyek képzését az állam nem vagy csak részben tudja ellátni” – hangsúlyozta Ordobina. Horn György szerint így viszont a szakképzésben háttérbe szorulnak a korábban komoly szerepet betöltő magániskolák: 2010 előtt az érettségi utáni szakképzés egyharmadát, a szakközépiskolai képzésnek pedig 20 százalékát a magánintézmények bonyolították le.