Kiváló évjárat, szépséghibával

Igazi szélsőségesség jellemzi az idei évjáratot a borászatban, hiszen míg a tavaszi fagy és főleg a nyári jégverés durva pusztítást végzett egyes borvidékeken, addig a többi területen az időjárás kifejezetten kegyes volt a szőlőhöz. A bőséges csapadék mellett a meleg és a szinte folyamatos napsütés, különösen pedig a nyárias szeptember az ország egészét tekintve kiemelkedő évjáratot eredményezett.

A jelek szerint Villány és Szekszárd borvidéke lehet az idei év megosztott nyertese, hiszen az időjárás alakulását tekintve ezen a két területen szinte minden ideálisan alakult. Kisebb-nagyobb megingásoktól eltekintve a szükséges hőmérséklet, a napsugárzás, a csapadék is úgy alakult a déli országrészben, hogy abból jó bor születhet. „A szeptember kitűnően alakult, és bár október első napjai némileg morcosan indultak, ez az időjárás sem rossz” – mondta el a Világgazdaságnak Bock József. Az ismert villányi borász hozzátette, hogy bár az ország egyes részein súlyos károkat okozott a tavaszi fagy és a nyári jégverés, a déli bortermő területeket elkerülték ezek a csapások. „Minden azt mutatja, hogy nagyon jó évjárat lehet idén.”

Villányban már korábban látszott, hogy a termés jónak ígérkezik, sőt kissé túl soknak is bizonyult a bogyók száma. Ezért terméskorlátozást kellett bevezetniük a szőlősgazdáknak, vagyis a felesleget le kellett vágniuk a tőkékről, hogy a maradék jobb minőségű legyen. A borvidéken szabályozott mennyiségű, de alapvetően bő termés várható, valószínűleg kiváló minőség lesz. A pénzügyi mérlegük is jól alakul majd a szőlőtermelőknek és a borászatoknak.

Merőben más a helyzet a Somló hegyen. A juhfarkról elhíresült dunántúli borvidéken „tragikus a helyzet” Tornai Tamás megítélése szerint. A helyben gazdálkodó borász, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) korábbi elnöke szerint a nyári jégeső a termés nagyjából kétharmadát elvitte – miközben a szintén a borvidékhez tartozó, szomszédos Ság hegyen alig esett kár. Bár Tornai szerint a megmaradt mennyiség jó minőségű, a kiesés mégis akkora, hogy az idei év „pénzügyileg rámegy” a jégeső okozta kárra. Az idei év tehát kifejezetten rossz év lehet azokon a területeken, amelyeket a tavaszi fagy és főképp a július közepén puszító jégeső nem kímélt. Anyagi szempontból súlyos problémákkal kell szembenézniük azoknak a – különösen kevésbé tőkeerős – borászoknak, akik Badacsony, Balatonfüred, Csopak térségében, valamint a Somlói borvidéken dolgoznak. A legsúlyosabb veszteség minden bizonnyal Lesencetomaj térségét érte, ott szinte teljes a pusztulás.

A jég által sújtott területeken a szőlő ára is felment, hiszen a szűkösség miatt a borászok többet kénytelenek vásárolni a bort amúgy nem termelő szőlősgazdáktól, a megnövekedett kereslet pedig felhajtja az árakat is. Lehetséges az is, hogy az ezekről a területekről származó különlegesebb, nagyra értékelt borok, mint például a már említett juhfark ára is némileg növekszik a csökkenő kínálat hatására.

Gondot okoz az is, hogy az idei pusztítás hatása akár később is jelentkezhet. A jégverés néhol annyira károsította a szőlőt, hogy akár a jövő évi bogyó- és fürtszámon is meglátszik majd az idei nyári jégeső. Ezt ma még nehéz pontosan felmérni, de így akár a következő gazdálkodási év is nehezen alakulhat a Balaton-felvidéken, a Somlón és más érintett területeken.

Több év alatt adják el

Mire az idei, ellentmondásosra sikerült esztendő végső mérlege kialakul, addig évek telhetnek el. A borok egy kisebb részét ugyanis egy éven belül értékesítik, döntő részét másfél-két évvel a szüret után, a prémiumminőséget pedig három-öt évvel az évjáratot követően – sőt akár még később. A bőséges és jó minőségű termés azonban mindhárom kategóriára bőven ad árualapot, így pedig vélhetően a kereskedelemmel való egyezkedés is kedvezően alakulhat.