Áfacsapdában a menzák

Hol a határ? – mindenekelőtt ezt szeretné tisztázni a Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetsége (VIMOSZ), rámutatva arra a vékony mezsgyére, amely helyenként a klasszikus éttermet és a munkahelyi étkezdét elválasztja. Munkahelyi vendéglátóhelyként évek óta körülbelül 5,5 ezer étkezde szerepel a statisztikákban, közöttük számos olyan van, amelyik zárt irodaházban vagy ipartelepen, teljes mértékben az ott dolgozókból él, de olyan is, amelyik például ugyancsak irodaházban üzemel, de az utcáról is fogad vendégeket. Január elsejétől nemcsak ennyi lesz közöttük az eltérés, hanem jelentős különbségek lesznek majd az áraikban, hiszen a munkahelyi étkezdékben továbbra is 27 százalékos, a hagyományos éttermekben viszont 2017-ben 18 százalékos, 2018-ban pedig már csupán 5 százalékos áfát kell az üzemeltetőknek fizetniük, óriási kínálati árelőnyhöz jutva a helyzetük, pontosabban a helyük fogságába került zárt étkezdékkel szemben, amelyektől relatív drágaságuk miatt elpártolhatnak a vendégek. (Igaz: a kedvezményes áfakörbe tartozók még egy 4 százalékos fejlesztési hozzájárulást fizetni fognak, vagyis az árelőny kisebb lesz.)

A VIMOSZ főtitkára, Böröcz Lajos szerint a vendéglátás adókedvezménnyel megsegített egészéhez képest nem lenne óriási költségvonzata, ha a munkahelyi vendéglátásból élők áfakulcsát is csökkentenék, azzal ugyanis éppen azokat a kisvállalkozókat juttathatnák végre némi lélegzetvételhez, akik évek óta kitartanak, és pár száz forintos, minimális profitot tartalmazó ebédmenükből tartják el, illetve fenn magukat. A szakmai szövetség így azokért az évek óta kitartó, nagyjából változatlan létszámú, zömmel családi vállalkozásként működő vendéglátósokért emel szót, akik most majd az Erzsébet-utalvány eltűnésével néznek szembe, miközben a cafeteriaszabályok folyamatos szigorítása következtében a munkahelyi étkeztetés munkáltatók általi támogatásának visszaszorulása miatti űrt is kénytelenek betölteni.

Most úgy tűnik, ahova a NAV-ellenőrök beléptetőkapu és mágneskártya használata nélkül be tudnak jutni, az a vendéglátóhely nem minősül zárt munkahelyi étkezdének, vagyis alkalmazhatja a kedvezményes áfakulcsot januártól. Ahová viszont csak az ott dolgozók vagy vendégeik térhetnek be, nem csökkenthet árat – hacsak a saját profitjának rovására nem teszi meg. Emiatt kongatták meg többen a vészharangot azok fölött a vállalkozások fölött, amelyek versenyhátrányba kerülnek a közelben működő, de nem kapun belüli vendéglátósokkal szemben.

Ez kieső munkaórákat is jelent majd, ha a dolgozók kijárnak étkezni a környékbeli helyekre, ahol újabb képtelen helyzettel szembesülnek, miután az elviteles étkezés áfája nem csökken, vagyis az elfoglalt kollégának drágábban tudnak menüt csomagoltatni majd. Faramuci helyzetet szül a helyben készült italok kedvezményes áfája, eszerint nem lesz mindegy, hogy a NAV-ellenőr fröccsöt kér majd az étteremben, vagy egy deci szódát, egy deci borral: a kétféle rendelés ugyanis nemcsak szavakban, hanem áfatartalomban is különbözhet.

Az éttermi áfa csökkentésével kapcsolatban felmerülő egyéb kérdésekre is megoldást keresnek a VIMOSZ mára meghirdetett adózási konferenciáján, ahol többek között arra is választ várnak, hogy például egy „mezei” esküvőt éttermi vagy rendezvényi szolgáltatásként kell-e majd számlázniuk a vendéglátósoknak.