Az amerikaiak vitték el a fődíjat

A legjobb plakát és a legszebb csirkés tálalás lett a magyaroké – derült ki a Bocuse d’Or szakács világbajnokság tegnapi eredményhirdetésén. Az összesített pontszámok alapján az Egyesült Álamok nyerte a verseny fő díját az ezüst a norvégoké lett, a bronz pedig az izlandiakhoz került.

Széll Tamás a verseny első napján főzött, a tálalás és az eredményhirdetés között eltelt több mint huszonnégy órában természetesen mindenki az esélyeket latolgatta; bár nem volt előre megbeszélve, szerda délelőtt a kemény mag (többek között Bíró Lajos, Csapody Balázs, Gerendai Károly, Zsidai Roy) a Les Halles Paul Bocuse (Paul Bocuse csarnok) egyik bisztrójában futott össze. Bíró Lajos akkor úgy vélekedett, hogy a dobogó a cél, de már az első öt hely is kiváló eredménynek számít. Emlékeztetőül: Széll Tamás 2013-ban tizedikként végzett, ami ott és akkor óriási áttörésnek számított. A tavaly Budapesten rendezett európai döntőt (ami a mostani megmérettetés válogatója) megnyerte, ami végképp földindulásszerűen hatott. Tehát az előzmények és a példátlanul bőkezű, milliárdos állami támogatás ismeretében mindenki joggal bizakodott.

A magyar csapat tányérjai letisztultak, modernek voltak, a szurkolók között volt olyan séf, aki szerint kijelenthető, hogy a tálalás „szélltamásos” volt, azaz a versenyzőnek mára kialakult a markáns, egyedi stílusa. A Bocuse d’Or a világ egyik legrangosabb szakácsversenye, melyet 1987-ben, azaz épp harminc évvel ezelőtt rendeztek meg először Lyonban, a Sirha Hotel és vendéglátóipari kiállítás részeként. A névadó a hamarosan 91. születésnapját ünneplő, innovatív és nívós konyhatechnológiájáról híres lyoni séf, Paul Bocuse.

A Bocuse d’Or a vitathatatlan szakmai minőség mellett talán azért a legnépszerűbb szakácsverseny, mert egy unalmas, pontosabban unalmasnak hitt eseményből képes a legnépszerűbb sportversenyek vagy tévés tehetségkutatók hangulatát idéző fiesztát varázsolni. A magyar szurkolócsapat idén egy lyonba fuvarozott komplett fuvószenekarral alapozta meg a hangulatot, és vívott kemény hangcsatát a japánok taiko dobosaival. A színpadon 12 darab, hatszor három méteres minikonyhát rendeztek be, ahol 5 óra 35 perc alatt kellett valós körülmények között, ugyanakkor többezres tomboló tömeg előtt elkészíteni az ételsorokat. Az egymástól elválasztott cellákban a versenyzők nem látták egymást, a nézők viszont végig követhették őket.