Betörnek a műtárgypiacra

Sűrű az acb Galéria tavaszi programja, vegyük sorra a fő eseményeket.

– Az athéni Documentán, amelyet ötévente rendeznek meg, és szakmailag kiemelt jelentőségű esemény, Ladik Katalin látható a művészeink közül július végéig. Az Art Cologne-on Halász Károlyt, Bak Imrét és Szalay Pétert mutattuk be. A Frieze New Yorkon Ladik Katalin önálló standjával szerepelünk, a vásárral egy időben az Elizabeth Dee Galériában, a magyar neoavantgárd kiállításon tíz általunk képviselt művésztől is láthatók munkák. Bak Imre itt is speciális fókuszba került – közelmúltbeli műveket is bemutatnak tőle a kiállítás különtermében –, mert a galéria hosszabb távra tervez vele, ezenkívül beválogattak munkákat Ladik Katalintól és a Pécsi Műhely több művészétől, akiknek a munkássága épp most a Ludwig Múzeum budapesti kiállításán is tanulmányozható.

Az Elizabeth Dee Galéria kiállítása tekinthető az önök által kezdeményezett Bookmarks kiállítások folytatásának? A két évvel ezelőtti kölni vásáron bemutatott Bookmarks-anyag fontos lépés volt a korszak magyar művészetének szélesebb körű nemzetközi megismertetésében és a műkereskedelmi árak emelkedésének a megindulásában is.

– Szellemi értelemben mindenképp. A tárlat kurátora most a New Yorkban élő Szántó András művészeti tanácsadó, de mi is figyelemmel kísértük a válogatási folyamatot.

Az első Bookmarks kiállítás koncepciója a kapcsolatteremtés volt a hatvanas-hetvenes évek neoavantgárd művészei és az őket követő, önök és más hazai kortárs galériák által képviselt kortárs művészek közt, akiket rendszeresen bemutattak akkoriban nemzetközi vásárokon. Most viszont mintha fordult volna a trend, és a figyelem inkább a rediscovery szekcióba tartozó idősebb korosztályra irányulna, gondolok itt például Bak Imrére.

– A magyar művészet nemzetközi bemutatása hosszabb folyamat, ezt a kezdetektől tudjuk, minden generációt fel kell építeni műkereskedelmi szinten. Az idősebbeket is jobbára csak intézményi szinten ismerik, a nemzetközi művészeti kánonban mostanáig nem szerepeltek, az említett események változtathatnak ezen. Az is nagyon sokat számít, hogy a közelmúltig a műkereskedelemben egyáltalán nem voltak jelen. A műkereskedelmi szegmens nagyon fontos egy művészkarrierben, kell, hogy forogjanak a művei itt is, nem elég csak az intézményi szféra.

Ajánlható befektetésként most a hatvanas-hetvenes évek magyar neoavantgárd művészete?

– A kilencvenes évek klasszikus modern műkereskedelméhez hasonlít a mostani neoavantgárd felfutása, nemcsak befektetési, hanem galériás szempontból is. Az alkotók „beárazása” zajlik. Ugyanúgy, mint akkor, most is a galériások adnak ki fontos publikációkat, végeznek el kutatásokat, raknak össze életműveket. Hasonlóan észnél kell lenni galériásként, szem előtt tartva, mi szolgálja leginkább az életmű méltó szintre emelését. Bizonyos műveket azért tartunk vissza a piacról, mert ez a korszak intézményi szinten nagyon alulreprezentált, és megpróbáljuk a főműveket fontos múzeumi gyűjteményekbe bejuttatni. Az utóbbi néhány évben többszörösére emelkedtek az árak bizonyos művészek esetében, ilyen Ladik Katalin vagy a Pécsi Műhely tagjaként tevékenykedő Ficzek Ferenc, aki korán lezárt, de gazdag életművet hagyott maga után.

Mennyire hozzáférhetők a művek?

– Vannak jó művek, van miből válogatni, sőt a nemzetközi színtérhez képest nálunk jóval több vintage mű elérhető, épp azért, mert korábban ezek az alkotók nem szerepeltek a műkereskedelemben. Az áremelkedés mértékét nem lehet előre megjósolni, de az biztosra vehető, hogy a vintage művek ára emelkedni fog.

Mi a helyzet az olyan alkotókkal, mint Bak Imre, aki mindig is kedvelt festő volt a gyűjtők körében?

– Bak Imre korai műveinek egy részét a másodlagos piacról kellett beszereznünk, felkutatnunk. Most is folyamatosan figyeljük, ha felbukkan tőle valami. Valóban, ő mindig is a drágább festők közé tartozott a magyar piacon, de attól kezdve, hogy a hatvanas-hetvenes évekbeli tevékenysége nemzetközi szinten pozicionálva lett, és bekerült a Tate Modern gyűjteményébe, a kereslet nemzetközi szinten is megélénkült iránta, és nemcsak a régi, hanem a közelmúltbeli alkotásai iránt is, így esetében is látványosabb áremelkedés van folyamatban.

Várnai Gyulát, a Velencei Biennálé idei magyar résztvevőjét is az acb Galéria képviseli. Hogyan használhatja ki egy galéria, jó értelemben, a biennálé lehetőségeit?

– Várnait 2009-ben a FIAC-on mutattuk be egyéni standon, eladásokban is mérhetően jól fogadták. Szakmailag már a kilencvenes évektől figyeltek rá, de mivel nem hagyományos médiumokkal dolgozik, a műkereskedelemben nehezebb volt elérni az áttörést. A Velencei Biennálé sokat lendíthet a karrierjén minden szempontból, és mi galériaként mögötte állunk ebben. Az egy romantikus álom, hogy majd maguktól besétálnak a magyar pavilonba a szakma fontos emberei, ezért nekünk kell tenni. Megbíztunk egy nemzetközi PR-ügynökséget, segítsen, hogy a jelentős intézményi kurátorok figyelme Várnaira irányuljon, és nem csak európai intézményekben gondolkodunk. Többször elvittük munkáit a hongkongi Art Fairre, ahol megbizonyosodtunk arról, művei megértéséhez nem szükségeltetik külön speciális kódrendszer. Egyszerű eszköztárral dolgozik, általános emberi tapasztalatokról beszél, de közben nagyon poétikus, s ez mindenkit meg tud szólítani. A biennálén kiállított Békét a világnak! című projekt pedig nagyon aktuális is. Egy művész befutása sok, előre nem kiszámítható tényezőn is múlik, mi most azon dolgozunk, hogy megteremtsük a lehető legideálisabb körülményeket ahhoz, hogy Várnai életműve a szerintünk megérdemelt helyére kerüljön.