Régi hagyományt elevenít fel a BMW turbómotoros kupéja

A BMW jól ráérzett arra, hogy egy modellcsaládon belül a normál és az M-es típusok (már ahol van) között nagy űr tátong, ezért hívták életre egyes sorozatoknál az M Performance kiviteleket. Így csinálja az Audi is az RS-ek alá belőtt S-modellekkel már régóta, szóval ebből a szempontból érthető a lépés. A kompakt 2-es kupénál konkrétan arról van szó, ha valakinek sok a minden szempontból vad és kőkemény M2-es, viszont nem szeretne lemondani a sorhatos turbómotorról, úgy az M240i jöhet szóba. Ebben is a jól bevált 3,0 literes, kettős leömlésű turbóval lélegeztetett erőforrás dolgozik, de itt nem 370, hanem „csak” 340 lóerő a csúcsteljesítmény. Azonban ez a modell összkerékhajtással is elérhető, amivel igazi négy évszakos sportkocsivá válik.

A tesztre fogott xDrive verzió ráadásul 100-as tempóig a tapadáselőny miatt még jobban is gyorsul, mint az M2-es, a 4,4 másodperces mutatvány letaglózó. Mivel közel sem olyan látványos az M240i külseje, mint az M2-esé, igazából ki sem néznénk belőle, hogy ekkorát lép, ezzel a gyorsulással és a fergeteges rugalmassággal már egy Porsche 911 Carrera vagy egy Corvette is lőtávolon belül van. És hogy milyen a motor a nyers erőt leszámítva? Ha azt mondom, hogy 1520-as fordulattól lehívható a nyomatékmaximum, s hogy 7000 fölé forog, miközben minden tartományban fülbemászóan trombitál a sorhatos, azt hiszem, nem marad kétsége senkinek afelől, hogy nagy durranásról van szó. Ha mindez nem lenne elég, a motor tökéletes összhangban dolgozik a ZF-től érkező, nyolcfokozatú automatikus váltóval. Lehet, hogy a dupla kuplungosok gyorsabban kapcsolnak, de ettől még ez a motor-váltó páros a harmónia tekintetében kikezdhetetlen.

Nem úgy a kormányzás. Már több xDrive BMW-nél tapasztaltuk, hogy a hátsó kerekesekhez képest kevésbé kommunikatív a volán. Ez nem jelenti azt, hogy bármilyen komoly kifogás emelhető ellene, egyszerűen csak szolgálhatna egy kicsivel több visszajelzéssel, mégiscsak egy 340 lóerős, kétajtós kupéról van szó. Ami fontos lehet, hogy a futómű csak annyira feszes, hogy ne követeljen kompromisszumot a hétköznapokban. Nyilván nem szereti a sűrű keresztbordákat, de az olyan hétköznapi kihívások, mint egy fekvőrendőr vagy egy kisebb úthiba, sosem emlékezteti arra a sofőrt, hogy kevés lenne a komfort.

Már csak azért sem, mert az első ülések nagyon is kényelmesek, hosszú út megtétele után sem fogunk elgémberedve kiszállni az autóból. No és a fejünk sem fáj majd a motorzúgástól – pont az teszi annyira kívánatossá, hogy úgy sportos, hogy közben nem érezzük igazi hátrányát. Persze a második sorban utazni csak kisebb termetűeknek ajánlott (a beszállás sem egyszerű), de aki ilyen autót vesz, annak nyilvánvalóan nincs szüksége egy Skoda Superb hátsó térkínálatára. Két személynek viszont tökéletes, a 390 literes csomagtartó miatt pedig jóval praktikusabb, mint azt gondolnánk. Aki meg még nagyobb élményre vágyik, annak ott a kabriókivitel, amely a 40i xDrive hajtáslánccal 1,5 millióval drágább a kupénál. Utóbbi ebben a konfigurációban 14,3 milliót kóstál, ami bármennyire is polgárpukkasztóan hangzik, de ha van valakinek ennyi pénze egy autóra, annak az utolsó forintig megéri. Még úgy is, hogy a BMW nem éppen nagyvonalú a felszereltség tekintetében, még az automatikus klímaberendezésért is felárat számol.

Összegzés

Sokkal többet tud annál az M240i, mint ahogyan azt a külseje sejteti. Az xDrive rendszer jóvoltából ráadásul nem kell versenyzőnek lenni ahhoz, hogy kiautózzuk a modellben rejlő potenciált. A beltere talán túlságosan egyszerű, de itt úgyis minden a vezetési élményről szól.