A nagykereskedelemben a tejszín és vaj ára tízéves rekordon áll, és egy év alatt megduplázódott. Harcz Zoltán, a Magyar Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója azt mondta: az okok az európai tejhiányra vezethetők vissza. Ami pedig azért alakult ki, mert 2015-ben az Európai Unió liberalizálta a tejpiacot, felszámolta a tejkvótarendszert, ami az árak eséséhez vezetett. Az alacsony árak pedig érzékenyen érintették a tejtermelőket, többségük felhagyott a tevékenységével. Brüsszelnek gyorsan reagálnia kellett, önkéntes termeléscsökkentést vezetett be, kompenzációt fizetett azoknak a gazdáknak, akik nem termeltek tejet. Mivel tenyészüszőkből azóta is Európa-szerte hiány van, nehéz pótolni az állományt. Friss tejből még könnyebb volt, de a magasabb zsírtartalmú tej előállítására szakosodott üzemeknél ehhez hosszabb idő kell.
Megleszünk nélküle, gondolhatnánk. A magyarok ugyanis nagyon kevés vajat vásárolnak. A legtöbbet a franciák esznek belőle, ők átlagosan 8 kilót fogyasztanak fejenként egy évben. A németek is csaknem az uniós átlag dupláját, több mint hat kilót.
Az uniós átlag ugyanis 3,8 kiló. Harcz Zoltán erről azt mondta: nálunk is egyre többen szeretik a vajat, de Magyarországon még az uniós átlag felénél is kevesebb fogy, átlagban alig 1,6 kiló/fő évente.
A logika azonban sántít.
A vaj ára ugyanis nagyon sok termék árát húzza magával. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet árinformációs rendszere szerint ez már tapasztalható is. A magyar trappista sajt 31 százalékkal kerül többe, mint egy évvel korábban, a tejföl 15 százalékkal drágult. Ez főleg azért van, mert a zsíros tejtermékekhez Magyarországon import tejszínre van szükség. Nálunk ugyanis ez nem elég jó minőségű, és sokkal több tejfölt állítanak belőle elő, mint máshol, ezért kevesebb marad vajnak.
Annak érdekében, hogy csökkenjen a hazai ipar importkitettsége, a magyar gyártók arra ösztönöznék a hazai tehenészeteket, hogy megfelelő takarmányozási rendszerrel növeljék az előállított tej beltartalmi értékeit. Elsősorban a zsír- és fehérjetartalmat kell javítani, ezek ugyanis a tej legértékesebb összetevői. Összehasonlításként: Hollandiában 4,2 százalék a tejek átlagos zsírtartalma, Finnországban 4,3 százalék, Magyarországon viszont csupán a 3,6 százalékot érik el a termelők. Harcz Zoltán szerint érthető, hogy a magyar gazdák miért nem szánnak több forrást a takarmányozásra, a felvásárlási árak ugyanis jóval elmaradnak az uniós átlagtól.
A mostani növekedés azonban jó irányba indította a termelőket és a feldolgozókat is. Ideje is volt, az elmúlt két évtizedben ugyanis vajkészítés terén gyakorlatilag nem volt fejlesztés Magyarországon. Nálunk ugyanis a tejszínt elsősorban tejföl készítésére használják, a vaj nem számít elsődleges tejterméknek. Éppen ezért kerül rengeteg import vaj az országba, főleg Németországból és Írországból. Ez két éven belül megváltozhat.
„Tavaly elkezdődött a vajgyártási technológia fejlesztése az országban – mondta Harcz Zoltán. – A magyar nyers tejnek megvan az a különlegessége, hogy fehér színű, nem pedig sárga, ezért nagyon tetszetős vajat lehet belőle előállítani. Ez a világos szín a piacon különlegesnek számít. A közel-keleti országok nagyon keresik is, egyelőre azonban nincs belőle megfelelő mennyiség. A mostani fejlesztéseknek köszönhetően azonban lehet. Két év múlva már megfelelő mennyiségű, prémium minőségű és kenhető magyar vajat tudunk előállítani.”
Európában sehol sem lett akkora sikere a tejfölnek, mint nálunk. A magyaros konyha elengedhetetlen alapanyaga, hogy aztán a töltött káposztától a lángosig, vagy a paprikás csirkéről ne is beszéljünk. De vajon mi köze a vajhoz? Az, hogy mindkettő tejszínből készül. A tejföl savanyítással, a vaj köpüléssel. Mivel az alapanyag ugyanaz, ha nő a kereslet, drágul a vaj, az üzemekben pedig inkább azt készítenek belőle, mert sokkal nagyobb rajta a várható haszon.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.