Új árrekordok felállítása várható

Az elmúlt három évben minden egyes első fél évben árverési rekordok születtek: 2017 májusában Jean-Michel Basquiat festményét, a Cím nélkült egy japán milliárdos vette meg 110,5 millió dollárért a Sotheby’snél. 2016 novemberében Claude Monet Meule című festményét 81,4 millió dollárért adták el, 2015 májusában pedig Pablo Picasso Algíri nők című képe 179 millió dolláros árával minden idők leg­drágábban aukcionált festménye lett.

A topkategóriájú műalkotások aránytalanul nagyobb részt képviselnek az árverések összforgalmában. A „szupersztárok és a többiek” jelenségét először egy olasz közgazdász, Vilfredo Pareto írta le az olaszországi ingatlanok összefüggésében (ez a 80-20-as szabály vagy Pareto-elv): a lakosság 20 százaléka birtokolja az összes olaszországi ingatlan 80 százalékát. Később kiterjesztette elméletét a gazdaság többi területére: az emberek 20 százaléka végzi a munkák 80 százalékát, vagy az értékesítési bevételek 80 százalékát a termékek 20 százaléka hozza. A Pareto-elv a művészeti tárgyak esetében is működik, de a részletek érdekes eredményt mutatnak.

A Blouin Art Info összegyűjtötte az 1950 és 2017 között elárverezett legdrágább tételek felső fél százalékának részesedését. Kiderült, bár a részesedés százalékos értéke az idők során nem változott, az árak növekvő tendenciát mutatnak. A felső fél százalék bevételi aránya évente 0,5 százalékkal emelkedik.

Az aukciók általános jellemzője, hogy egyes magas leütéseket számos sokkal alacsonyabb értékű leütés követ, de ezután nagy valószínűséggel újra következik egy rekord. Statisztikus megközelítéssel a két függvény között funkcionális kapcsolat van, ahol az egyik mennyiség relatív változása a másik mennyiségben arányos relatív változást eredményez, függetlenül e mennyiségek kezdeti méretétől. A grafikon küszöbértéke vagy vágási értéke a legmagasabb 0,5 százalékon belül már több mint 1 millió dollár. A legmagasabb 0,5 százalékos kategóriába vásárlóként belépni egyre több időt vesz igénybe – ez is kiderül a Blouin Art Sales Indexből, amely több mint 6,6 millió mű aukciós eladási árát tartalmazza 1922-től kezdődően, és leginkább a prémiumeladásokat figyeli. A műalkotásokra mint státuszszimbólumokra, befektetésekre a gazdaság növekedésével mindig egyre nagyobb a kereslet, ám a legfelső kategóriában nem növelhető a kínálat, az exkluzív műtárgyak száma véges. A világgazdaság a növekvő számú szupergazdagoknak véges számú presztízsárut kínál, ezért a prémiumszegmensben minden bizonnyal folytatódik az új rekordok felállítása. A nemzetközi műtárgypiacon arra számítanak, ha a nagy házak különleges művekkel tudnak előállni, akkor a dollárral fizető gazdagok versenyfutása még magasabb csúcsárakat eredményez az év végén.