A jobban felszerelt változatok még akár mobil komornyiknak is tekinthetők

Az S osztályos Mercedes-Benz mindig is különleges helyet foglalt el az autóiparban. Csaknem négy évtizede íródó történetében még nem volt olyan generációváltás, amely ne hozott volna világújdonságot. Így nem a véletlen műve, hogy az értékesítési adatok alapján még mindig a Mercedesé a világ első számú luxusautója. A 2013 óta kapható nemzedékből 300 ezer kelt el a mostani modellfrissítésig. Mindez eléggé erős fegyvertény annak tükrében, hogy az Audi és a BMW is folyamatosan fejleszti csúcslimuzinjait.

A Mercedes-Benznél ez a modell a márka technikai tudását összegző guruló cégér,

a tulajdonos oldaláról nézve pedig egy jól felszerelt modell akár mobil komornyiknak is tekinthető. Az új S osztályban, melyet a háromágú menetfényről és a hármas osztású hűtőmaszkról lehet felismerni, az az érzése az embernek, hogy folyamatosan figyelik minden kívánságát. Például olyan komplett masszázsprogramot vonultat fel az autó, amelyik a legjobb masszőrnek is becsületére válna, ráadásul a hozzá illő hangulatvilágítást is kiválaszthatjuk.

Közben élvezhetjük a táncteremnyi lábhelyet az 5,27 méter hosszú nyújtott kivitelben, amelyhez távirányítóval vezérelhető multimédia-rendszer, összehajtogatható anyósülés és minihűtőszekrény is kérhető. De említhetjük az óránkénti 180 kilométeres tempóig aktív, úthiba-felismerő rendszert is, amely kamerákkal pásztázza a burkolatot, és a lengéscsillapítás állandó változtatásával képes kiszűrni az egyenetlenségeket.

A fényszóró külön csóvával világítja meg a felbukkanó gyalogosokat. A BMW 7-eshez hasonlóan itt is van már távvezérelhető parkolás. A bajor modellel szemben itt nem a kulccsal, hanem az okostelefonunkról irányíthatjuk be az autót a parkolóba. A technikai ínyencségek száma elképesztő – rendkívül bonyolult autóról van szó, amelynek a kezelését szokni kell.

Az S osztály igen nagy lépést tett az önvezető autók felé. A Mercedes-Benz nagyágyúja az autonóm kocsik ötös skáláján a harmadik szintet képviseli, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy az S osztály részben már képes az önvezetésre. Az ötös szint már semmilyen vezetői felügyeletet nem igényel. Képzeljék el azt a helyzetet, hogy belecsöppenünk egy nagy dugóba, és megkímélnénk magunkat a vezetés terhétől. Nincs más dolgunk, mint hogy benyomjuk az autonóm kormányzás gombját, majd a tempomattal kijelöljük azt a sebességet, amelynek eléréséig az autó magától gyorsíthat. Ezután gázadással indítjuk el a rendszert. Finom kormánymozdulatokkal tartja a sávot az S osztály, szabályozza a követési távolságot, és ha kell, autópályán magától vált sávot – elsőre egészen szürreális élmény.

A modellfrissítés nagy újdonsága, hogy a Mercedes ismét kínál soros hathengeres motort. A biturbó feltöltésű egységből a 400-as jelzésű 340 lóerős kivitelt fogtuk vallatóra, csendessége pedig egészen lenyűgöző. Nincs olyan markáns hangja, mint a BMW sorhatos dízeleinek, itt az utastértől teljesen elszigetelten dolgozik a motor, gázolajos mivoltát még hidegindításnál is letagadhatná. Döbbenetes, hogy 1500-as fordulatnál már feljebb kapcsolhat a váltó – egyébként 130-nál pont ennyit forog a főtengely. Utóbbihoz persze kell a kilenc fokozat, amelyek között nem gyorsan, de észrevétlenül kapcsolgat a sebességváltó. Ezt a hajtásláncot megismerve a benzinesek létjogosultsága inkább csak a még nagyobb erőtartalékban keresendő.

Ötvenkétmillió forintba kerül az S 400 d tesztautó a pontos konfiguráció szerint, vagyis ebből az összegből pontosan két „alap” S 350 d-t parkolhatunk be a garázsunkba. A 31 millió forintos alapárú S 400 d 4Matic Lang ideális konfigurációnak tekinthető, ráadásul olcsóbb a vele összevethető BMW 740Ld xDrive-nál, amely 320 lóerős és 32,54 millió forintot kérnek érte. Nem mintha ebben a szegmensben az a másfél millió bárkinek is nagy gondot okozna.