Vízválasztónak bizonyult a BGYH Zrt. számára a húszmilliárdos fürdőfejlesztés

Egyre több turista érkezik, és egyre többen látogatnak el a budapesti fürdőkbe is. Haszonélvezői vagy előidézői a folyamatnak?

Korábban kizárólag a haszonélvezői voltunk, most már az előidézői is vagyunk. Nyolc éve 2,9 millió külföldi látogatónk volt, tavaly már 4,2 millió, a vendégkörünk felét ők teszik ki. Az idén már a turisták több mint hatvan százaléka legalább egyszer jegyet váltott valamelyik fürdőnkbe, amelyek a három budapesti top úti cél között szerepelnek. Néhány éve még csak minden harmadik külföldi kereste fel a létesítményeinket, ma már az idelátogatók kétharmada. Ez jórészt a helyes árpolitikánknak és a marketingmunkáknak köszönhető. Ráadásul közben jelentősen csökkent a fürdőközönség átlagéletkora, a fiatalok is elkezdtek fürdőbe járni, a magyarok is.

Mivel tudták divatba hozni a fürdőzést?

Ez tudatos üzletpolitika eredménye, két dolgot foglal magában. Folyamatosan fejlesztünk, és folyamatosan emeljük a munkabéreket. Mióta itt vagyok, a fizikai dolgozók munkabére a két és félszeresére emelkedett. Ma a legalacsonyabb bérkategória nálunk a takarítóké és a fürdősegédmunkásoké, akiknek a havi bruttója 222 ezer forint. Ennél kevesebbet ma nálunk senki nem keres. Elvárjuk cserébe, hogy folyamatosan mosolyogjanak, mert a vendégnek mindig igaza van.

A fürdőfejlesztések szerepelnek Tarlós István 2014-ben meghirdetett Budapest programjában is, amelyre 2014 óta mintegy húszmilliárd forintot költöttünk. Önerőből, állami és önkormányzati támogatás nélkül. 2010-ben egy évi sok százmilliós veszteséget termelő céget vettem át, ahol azt sem lehetett tudni, hogy miből kapnak a hónap végén fizetést az alkalmazottak.

Az első lépésekhez kapott fedezetet, hiszen a kinevezéséhez közel 900 millió forintos fővárosi gyorssegély is járt.

Nem volt más választás, akkor már olyan állapotban volt a cég, hogy ha még egy veszteséges évet zár, már nem tud pályázatokon indulni. Korábban is érkeztek ide fővárosi támogatások, de mi csak az indulásunkhoz kaptunk, nem termeltük újra a veszteséget, azzal a 888 millióval kilábaltunk belőle. Amikor beléptem a céghez, 1,3 milliárd forint bankhitel és 600 millió forint lejárt határidejű kifizetetlen alvállalkozói számla várt itt, miközben mindössze 10 millió forint volt a kasszában.

Mi volt az első lépése?

Felmentettem minden vezetőt.

És a második?

Letiltottam például azt a nagyjából kétezer darab éves bérletet, amelyekért nem fizettek semmit a tulajdonosaik.

Sok haragost szerzett?

Sokat. Nem véletlenül, mert ami egy cég életében negatív lehet, az itt mind előfordult. Pazarlás, nemtörődömség, korrupció, nem véletlenül alakultak úgy a számok korábban.

Voltak azért néha kiugró bevételek is, nem csak rossz időszakok.

Igen, például akkor, amikor eladták a Gellért fürdő fejlesztési területét 2007-ben. Egyébként a fürdő bérbeadását is az utolsó pillanatban állítottam le. Évi 185 millió forintért adták volna bérbe húsz plusz tíz évre azt a fürdőt, amely csak tavaly már 1,49 milliárd forint profitot termelt. Az új vezérkarral 2013-ra jutottunk el oda, hogy már látszott, pozitív üzemi eredményt lehet kialakítani a budapesti gyógyfürdőknél. Azt mondtuk, hogy fejlesztenünk kell, ha azt akarjuk, hogy felfelé menjenek a bevételek. Készítettünk egy 2023-ig szóló fürdőfejlesztési programot, amelyben leírtuk, hogy milyen fürdőket újítunk fel az általunk megtermelt profitból. Ez került be a Budapest programba. A tulajdonos fővárostól azt kértük, hogy hagyja nálunk a megtermelt nyereséget fejlesztésre. Ezt meg is kaptuk. Mindezek mellett tavaly 3,7 milliárd forint nyereséget hoztak a fürdők.

Átadták a felújított és kibővített Rudast, a Dandárt, a Paskált, a Palatinust, folyamatban van a pesterzsébeti fürdőfejlesztés, miközben az építési költségek elszálltak. A csaknem három és fél milliárdból épülő csillaghegyi fürdő átadása is csúszik. Emiatt?

Részben azért, amiért manapság a legtöbb beruházás csúszik. Nincs elég munkaerő.

Akad, ha megfizetik.

Ez a fővállalkozó dolga. Információim szerint havonta körülbelül 600 ezer forintot visz haza egy szakmunkás, csak az a baj, hogy vannak köztük, akik még mindig úgy dolgoznak, mintha továbbra is 100 ezer forintot keresnének. Van viszont sok képzetlen és frissen betanított munkás, és sok a műszaki probléma, ugyanakkor a hibák kijavítása időigényes. A régészeti ásatásokkal is elment jó pár hónap, előkerült viszont egy páratlan kelta lelet. Mi pedig a kényszerpihenő alatt módosítottuk a terveket. A belső átalakítások mellett kértünk két óriáscsúszdát, és bekerült egy újabb kertrész is a tervbe. Mivel 2016-ban szerződtünk, és 2017 januárjában indult a munka, már újra kellett árazni a legtöbb tételt. Végül úgy tűnik, talán sikerül a tervezettnél „csak” 13,5 százalékkal több pénzből megépíttetni a csillaghegyi strand mellé a tizenkét medencés új komplexumot. Ez lesz a harmadik legnagyobb fürdőnk. Néhány héten belül megnyitjuk, két lépcsőben.

Óriási beruházás ez, vajon meddig lehet még tovább szeletelni a piaci tortát?

Azt tapasztaltuk, hogy ha új fürdőt nyitunk, nem ugyanazt a tortát szeleteljük újra, hanem mindig egy nagyobbat. Egy új fürdővel rendre új vendégkör is belép a piacra, vagyis láthatóan új vásárlóerőt gerjeszt minden beruházás. Erre a Paskál az eklatáns példa, ahova olyanok is eljárnak, akik előtte sosem jártak fürdőbe. A kibővített Rudas sem vett el a Gellérttől vendégeket. A fejlesztés utáni évben a Rudas forgalma hatvan százalékkal nőtt, a Gellérté pedig húsz százalékkal.

A teljes interjú a Világgazdaság csütörtöki számában olvasható