Utoléri magát a Richter a szerializáció okozta gondok után

A Richter mérlegeiben jelentős szabad pénzmennyiség pihen. Vannak konkrét célok ezzel a készpénzállománnyal?

A készpénzállományunk egy részére azért van szükségünk, hogy több mint hetven leányvállalatunk normál működéséhez folyamatosan biztosítsuk a szabad forrást. Nagyobb része azonban termékvásárlásra, illetve licencmegállapodásokhoz kapcsolódó mérföldkő-kifizetésekre fordítható, és a megfelelő helyzetekben élni is tudunk ezzel a mozgástérrel.

Milyen típusú és értékű ügyleteket terveznek?

A Richter továbbra is alapvetően organikus növekedésben gondolkodik, ahogy az úgynevezett mid-pharma cégek általában, de ez egyáltalán nem zárja ki a termékátvételeket, ha azok támogatni tudják a stratégiánkat. Célunk, hogy olyan ügyleteket hajtsunk végre, amelyekkel a termékportfóliónkat erősíteni tudjuk. Nem ingatlanokat, üzemeket, gyártósorokat keresünk, hanem a szellemi hozzáadott érték forrását. Egy potenciális lehetőség esetén elsősorban azt vizsgáljuk, hogyan tud egy adott fejlesztési projekt, egy késztermék vagy egy szabadalom beépülni a gyártóbázisunkba, és végül a termékpalettánkba. Ez a folyamat már több mint tíz évvel ezelőtt elkezdődött az Esmya és a Grünenthal-portfólió megvásárlásával, majd a kisebb jelentőségű, de azért fontos nőgyógyászati termékekre vonatkozó licencmegállapodásokkal, köztük például a Levoserttel, majd 2016-ban a Bemfola megszerzésével folytatódott.

Ekkor azonban egy kisebb szünet következett. Miért?

Ez nem véletlen, egyre kevesebb ugyanis a megvásárolható késztermék a piacon. Ráadásul ezek nagy része vagy túlárazott volt, vagy olyan átfedést mutattak a mi termékpalettánkkal – gondolok itt például a Teva 2017-es részüzletágainak értékesítésére –, hogy értelmetlen lett volna a felvásárlásuk. Ezzel szemben a fejlesztési ciklus közepén járó termékek kínálata bővült. Ezeknél a forrásigény kisebb, ám a kockázati szint magasabb.

Nemrég úgy fogalmazott, hogy a kutatás-fejlesztés termelékenysége egyre meredekebben zuhan. Ez sem járható út?

Valóban, egyre több időt és forrást emészt fel egységnyi szellemi termék kifejlesztése, előállítása, törzskönyvezése, az engedélyek megszerzése. Ennek egyik oka, hogy folyamatosan szigorodnak például a törzskönyvezési szabályok, ami különösen a bioszimiláris termékek esetében igaz. Ugyanakkor egyre nehezebb az innovációt a termékek árában elismertetni, főleg Európában, ahol az innovatív készítményeket nem támogatja kellően a gyógyszertámogatási rendszer.

A teljes interjú a Világgazdaság szerdai számában olvasható