Mokry: egy elégedett családra 20-30 elégedetlen juthat

Milyen rövid és hosszú távú hatása lehet a már a magyar gazdaságba is begyűrűző globális energiapiaci válságnak?

Soha nem látott emelkedésnek indultak a világpiaci árak, ahogy a gáznál vagy a villamos energiánál, úgy az olajnál is brutális drágulást figyelhetünk meg. Másfél éve negatív olajárról beszéltünk, de a nem olyan rég még 20 dollár alatti hordónkénti szint mára átbillent a 80-on, és egészen biztosan lesz 100 dollár felett is. Azaz nem 20-30 százalékos változásokról van szó, hanem négy-ötszörös ugrásokról. Nincs olyan terület, ahová ez már rövid távon ne gyűrűzne be, nemcsak a gazdaságban, hanem a hétköznapi emberek életében is. Energia kell a közlekedéstől, a szállítástól kezdve a legfontosabb gyártási folyamatokig mindenhez, így a drágulás óhatatlanul be fog épülni a végtermékárakba is.

További számottevő inflációs nyomással nézünk tehát szembe, pedig már a szeptemberi 5,5 százalékos pénzromlás is kilencéves csúcsot hozott.

Ugyanakkor makrogazdasági szemüvegen át nézve megvan a közgazdasági értelme annak, ami körülöttünk zajlik. A mostani folyamat hozzájárul ahhoz, hogy valamelyest csökkenjen a különbség a Covid-válságra adott válaszként a piacra öntött, elképesztő mennyiségű fedezetlen pénztömeg és a rendelkezésre álló reáljavak között. Még ha innen vizsgálva logikusan hangzik is az árrobbanás, a háztartások megtakarításait és kiadásait tekintve nagyon is húsba vágó  lesz.

Miközben szerte az unióban történelmi csúcsokat döntögetnek az energiaárak, lényegében Magyarország az egyetlen tagállam, ahol a fogyasztói terhek nem nőttek. Meddig maradhat így?

Ez annak tudható be, hogy a lakossági árak államilag szabályozottak. Szólnak érvek mellette és ellene is, én nem tartom helyesnek a szociálpolitika és az energiapolitika összemosását, már csak azért sem, mert ez a fajta megoldás nem ösztönöz megtakarításra. Gondoljunk csak bele:

az ilyen és ehhez hasonló árrobbanások idején a kormánynak jobb híján súlyos százmilliárdokat kell beletolnia ebbe a szegmensbe.

Mennyiben segítik a pályázatok a megújuló energiaforrások térhódítását?

Ha a napelemekre szűkítjük a kört, elmondhatjuk, hogy egyre több az ösztönző. A piac természetes fejlődésébe azonban nem lenne szabad belenyúlni drasztikus támogatási programokkal, márpedig a küszöbön álló százszázalékos állami támogatású lakossági konstrukció is ilyen. Erre ugyanis egyrészt nem lehet felkészülni kivitelezői oldalról, másrészt pedig, mivel a meghirdetett kondíciók alapján az ország döntő többsége belefér a potenciálisan pályázók körébe, rossz üzenet, ha sok a lehetőségről lemaradó jogosult. Az nyilván senkinek sem mindegy, hogy a saját napelemes rendszerére szánt milliókat önerőből, banki hitelből vagy pályázati ingyenpénzből állja, ezért most mindenki kivár, egy organikusan fejlődő piac pedig emiatt hirtelen megtorpan. A vállalati szférából viszont érezhető a fokozott érdeklődés, ahol már megjelentek a megemelkedett villamosenergia-árak.

Mekkora túljelentkezést várnak?

Ha a felhívás a legutóbb ismert peremfeltételekkel válik elérhetővé, hiába áll majd rendelkezésre 200 milliárd forint, egy elégedett családra végül 20-30 elégedetlen fog jutni.

Nem érdemes túl nagyra nyitni az ollót, a pályázatnak sokkal inkább az energiaszegénységben élőket kellene megcéloznia, akiknek máskülönben nincs reális esélyük napelemes rendszerhez jutni, és ily módon csökkenteni a villanyszámlájukon. A társadalmi vita keretében számos szakmai szervezet hívta fel a figyelmet a pályázat módosításának szükségességére, bizakodva várjuk a fejleményeket. Viszonyításképp, az anno a Magyar Fejlesztési Bank termékportfóliójában megjelent nullaszázalékos lakossági hitel volt az eddigi legjobb konstrukció: fennmaradt a piaci verseny, az ügyfél pedig maximálisan érdekelt volt a megfelelő ár, minőség és műszaki tartalom kiválasztásában. Ezzel szemben, ha nem finomhangolja a százszázalékos támogatási intenzitású pályázatot a kiíró, a hosszas kivárás után olyan roham indulhat, amelyre nem állhat majd készen a szakma. Egy ilyen helyzetben nem az ügyfélszerzés lesz a kihívás, hanem az anyagok beszerzése és a minőségi kivitelezés. Mi a cégnél azt vizsgáljuk, hogy hol húzzuk meg az elvállalt ügyfeleink számának határát ahhoz, hogy még ki tudjuk őket szolgálni.

A már említett organikus növekedésnek melyek voltak a sarokkövei?

A magasabb bázison is évről évre két számjegyű növekedéshez egészen a múlt év végéig nagyban hozzájárult, hogy fokozatosan csökkent a beépített eszközök ára. Az elmúlt tíz esztendőben szinte töretlen volt a napelemek áresése, a trend azonban elementáris erővel fordult meg. Ez is a globális folyamat része: a napelemszegmensben  szinte monopolhelyzetben van Kína, ám az ott kialakult energiaínség miatt sorra állítják le a gyárakat, beleértve a napelemeket, valamint az ezekhez szükséges alapanyagokat előállítókat is. Emiatt hiába lenne világszinten hatalmas a kereslet, erősen szűkül a kínálat. Hirtelen visszaüt a világ többi részével szemben fennálló távol-keleti dominancia: ők diktálják az árakat, ebben a szegmensben is érezhető a kiszolgáltatottság. Az elmúlt egy évben 50 százalékkal drágultak a napelemek. A még talpon maradt európai napelemgyártók is kiszolgáltatottak az alapanyagok terén. Véleményem szerint a stratégiai szektorok esetében van létjogosultsága a protekcionizmusnak.