A magyar cégek egyharmada egyáltalán nem innovatív

Nem meglepő, de annál fontosabb jellegzetesség, hogy a családi vállalkozások esetében a családi és személyes, illetve a gazdasági célok is nagyon összemosódnak. Ez a jelenség jelenthet előnyt és hátrány is a működésben, dilemmákat azonban mindenképpen felvet. A pandémiás időszakban például a vállalkozások esetleges pénzügyi nehézségeit a család anyagi stabilitása ellensúlyozza, ahogy előfordulhat az is, hogy egyes családi célokat, vágyakat a vállalkozás vagyonából finanszíroznak. 

Dilemma léphet fel például egy komolyabb fejlesztés, beruházás esetén is. 

Hosszú távon a cég szempontjából az innováció elemi érdek, viszont érthetően bizonytalanságot jelent a család számára. Az interjúk során a családi borászatok a szavak szintjén erősen hangsúlyozzák a jellemzően az örökléssel, generációváltással vagy épp a fenntarthatósággal kapcsolatos hosszú távú célok fontosságát. Ugyanilyen fontos a helyi közösséghez való kötődés is: gyakran innen kerülnek ki a beszállítók, alkalmazottak, hiszen ha van rá lehetőség, a borászatok a helyi partnereket választják. Erősen megjelenik a fogyasztók iránti felelősségvállalás is. Az interjúkból jól megmutatkozik tehát, hogy a beszállítók, az alkalmazottak és a fogyasztók hármasa szent, és a hosszú távú elköteleződés irányukba erős belső motivációból fakad. Gyakorlati szinten ugyanakkor nagyon is rövid távú, konkrét célok fogalmazódnak meg a tulajdonosokban, ilyen lehet többek között a szolgáltatásbővítés vagy a technológiai fejlesztés.

Innováció kontra családi örökség

Bár a széles értelemben vett innovációs hajlandóság a cégek versenyképessége szempontjából egyértelműen fontos, sajnos a legutóbbi BGE-s adatfelvétel alapján a magyar cégek körülbelül egyharmada semmilyen – vagyis sem a terméket érintő, sem a szolgáltatással vagy a szervezet fejlesztésével kapcsolatos – innovációt nem hajtott végre a közelmúltban. A borászatok esetében is viszonylag szűk a fogalom értelmezése – az innovációt a megkérdezett borászatok technológiai újításként értelmezik, amelynek középpontjában a szőlőtermesztés és a bortermelés áll. Emellett esetükben esetleg szolgáltatáscsomag-bővítés kapcsán beszélhetünk innovációs aktivitásról, míg társadalmi és különösen szervezeti innovációban jellemzően nem gondolkoznak. 

Az innováció mellett – vagy azzal szemben – nagyon erősen működik viszont a családi örökség dimenziója, a hagyományok tisztelete, még akkor is, ha nem minden esetben beszélhetünk több évtizedes, évszázados saját vállalkozási múltról.

Status quo kontra fejlődés

Jellemző ezekre a cégekre az is, hogy vállalatirányítási és stratégiai szinten alig van kísérlet új szervezeti vagy üzleti modell kialakítására, pedig erre szükség lehet a fejlődéshez, növekedéshez, legyen szó nemzetközi piacra lépésről, portfólióbővítésről vagy akár a generációváltással óhatatlanul megjelenő többcsaládos modellről. Nem meglepetés, hogy ebben a szakmában kevésbé merül fel, hogy a cégeket tovább akarják-e vinni az utódok. Ennek részben oka az is, hogy jellemzően egészen kisgyermekkortól bevonják a gyerekeket a családi vállalkozásba.

A borászatok esetében a fejlődés, növekedés érdekében külsős befektetők vagy professzionális menedzsment bevonása mint opció sem merül fel. Pedig a borászatok természetesen nagyon is akarnak fejlődni. Ennek útját azonban elsősorban a termék és technológiai minőség javításában látják, amely eredményezhet árbevétel-növekedést, illetve lehetőséget teremhet az nemzetközi piacra lépésre is.