Felgyorsult a hazai gáztárolók feltöltése: míg tavaly április 15. és május 15. között 0,3 milliárd köbméterrel gyarapodtak a készletek, az idén ugyanebben az időszakban 1,6 milliárddal, vagyis a növekedés több mint ötszörös a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) havonta közölt adatai szerint. A naponként frissített hazai tárolóvállalati és nemzetközi statisztikák is a bespájzolás lendületét mutatják. Június 19-én a hazai föld alatti tárolók 37,64 százalékig voltak feltöltve, ezen belül a 4,43 milliárd köbméter kapacitású Magyar Földgáztároló létesítményei 28,71 százalékig, az 1,9 milliárd köbméter kapacitású Hexum Zrt.-é pedig – ez cég vigyáz a biztonsági készletekre is – 58,75 százalékig.
A tartalékok idei nagysága azonban így is a fele a tavaly ilyenkorinak, vagyis még nagyon kevés a télre. A kérdés az, hogy a fűtési idény kezdetére mekkorára sikerül feltornászni a mennyiséget.
Az aggodalmat az a veszély táplálja, hogy az Európai Unió gázembargó bevezetését mérlegeli az Ukrajnát megtámadó Oroszország ellen, továbbá az orosz eladó műszaki okokra hivatkozva a napokban csökkentette az egyes európai országokba irányuló kivitelét, Németország és Olaszország már készül is a gáz- és az emiatt esetleg keletkező áramhiányra. Németországban a lakosságot a gázzal való spórolásra szólították fel, a vállalatokat ösztönzőkkel vennék rá, hogy kevesebb gázt használjanak, és beizzították a széntüzelésű erőműveiket. Olaszországban a hűtéssel-fűtéssel és minden lehetséges módon takarékoskodnak az energiával.
Mindazonáltal hangsúlyozni kell a fontos különbségeket: Magyarországot nem érintette az orosz export csökkentése, a gáz rendben érkezik, az áramtermelés stabil. A hazai előállítású villamos energia mintegy felét a Paksi Atomerőmű adja, amelynek működését nem befolyásolja sem az Ukrajnában folyó háború, sem az Oroszország elleni szankciók, igaz, a fűtőelemeket vonat helyett a háború kezdete óta repülővel küldi az orosz Tvel Paksra.
Ám mivel a kockázat így is reális, Magyarországnak sem árt készülnie a gázimport csökkenésére és az áramtermelés esésére. Van is eszköztára, de szegényes: valamelyest növelheti a lignitalapú áramtermelést, felhasználhatja a stratégiai szénkészleteit, egyes erőművek átállhatnak olajtüzelésre, és hozzáférhetünk némi orosztól eltérő gázhoz is. Ám mindez együtt is kevés lenne, ha nem érkezne orosz gáz.
A gázimport esetleges csökkenése, leállása esetén életbe lépne az évente frissített gázfelhasználás-korlátozási terv. Az erről szóló 2020-as kormányrendelet kategóriákba osztja a felhasználókat, amelyek közül elsőként értelemszerűen azoknak a vállalatoknak a gázellátása állna le, amelyeknek a működését könnyebben nélkülözi a gazdaság, míg a lakossági felhasználók, a fontosabb közintézmények, az ország működéséhez szükséges vállalatok, szervezetek az utolsó pillanatig vételezhetnének. Bár a terv gyakorlatias jellege nem vonható kétségbe, a VG piaci körökből úgy értesült, hogy az érintett felhasználók már mozgolódnak: szeretnék, ha a rendelet megalkotója a gázhiány valóssá vált fenyegetése miatt újragondolná, melyik felhasználó meddig és mennyit kaphat a gázból, ha abból kevés lenne. Ez nem azt jelenti, hogy gond volna a rendelettel, inkább azt, hogy a felhasználók védik az érdekeiket.
A helyzet a villamos energia piacán az említett paksi termelés ellenére is tartogat kihívást, mert a magyarországi áramtermelés mintegy ötöde gázüzemű erőművekből származik, továbbá mert az országban felhasznált villamos energia negyede-harmada importból érkezik. Márpedig könnyen megcsappanhat a behozatal, ha más, gázhiánnyal küszködő országok sem termelnek feleslegben áramot. Az importlehetőség beszűküléséhez amúgy gázhiány sem kell: a szárazság miatt nyaranta gyengébben muzsikálnak a balkáni vízerőművek, az adott országok pedig több áramot vásárolnak, mint szokásosan.
Természetesen van Magyarországnak villamosenergia-kikapcsolási szabályzata is, amelynek megfontolásai azonosak a gázéval. Ám itt is felmerül a fenti kérdés: a békeévekben frissített kikapcsolási szabályzat mennyire van az érintett felhasználók ínyére? A MEKH által alkotott jogszabály szerint villamosenergia-krízisnek minősül a villamosenergia-rendszer (VER) jelentős zavara, a villamosenergia-ellátási válsághelyzet veszélye, valamint a válsághelyzet. A krízis megelőzését és az ellene való védekezést a rendszerirányítónak – ez a Mavir Zrt. – és a hatóságoknak elsősorban piacszabályozó eszközökkel kell biztosítaniuk. Előre látható zavarok esetén a hatósági terheléskorlátozás a rotációs kikapcsolási rendszer (RKR) szerint történik, de létezik előre nem látható esetekre vonatkozó villamosterhelés-korlátozás (VTK) is. Mindkettőnek több fajtája és több fokozata van. Az üzemzavari korlátozás legfeljebb hat órán át tarthat, ha ez kevésnek bizonyul, át kell állni az RKR-re.
Előre látható teljesítménycsökkenés esetén egyébként be kell vetni mindent, amit lehet: használatba kell venni a tartalékokat, külföldi segítséget kell kérni, ideiglenesen módosítani kell az export- és a tranzitszállítások menetrendjét, elrendelni a feszültségcsökkentéses korlátozást, visszafogni a felhasználást.
Előre nem látható átmeneti teljesítményhiány esetén a hiány mértékétől függően kell korlátozást alkalmazni. Ha a hiányt az okozta, hogy nincs elég tüzelőanyag, meg kell vizsgálni a termelés átcsoportosításának lehetőségét. Ez minden erőművet érint.
Alacsonynak számít az 53,44 százalékos uniós szintű töltöttség is. Az élen egyébként Portugália áll, már 98,14 százaléknál tart, utána Lengyelország következik a maga 97,26 százalékával. Csakhogy Portugália tárolókapacitásai a magyarországinak nagyjából a huszadát teszik ki, lakosságának a száma viszont nagyobb a hazainál. A majdnem négyszer akkora lakosságú Lengyelországban feleannyi gázt spájzolhatnak be, mint Magyarországon.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.