késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Elszabadultak az európai lakossági tarifák, a hazaiakat visszatartotta a fék
Augusztusban kilőttek a rezsiköltségek abban a 33 európai fővárosban a júniusi és a júliusi viszonylagos enyhülés után, amelyet az Energie-Control Austria, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) és a VaasaETT bevon a rendszeres vizsgálatába. Magyar szempontból azért kiemelkedő fontosságú ez a hónap, mert ekkortól szűkült a kedvezményes hatósági ár igénybevételére vonatkozó jogosultság.
Még esett is a hazai átlagtarifa
Ismét Budapesten volt (lényegében egész Magyarországon) az uniós fővárosokon belül a legalacsonyabb az áram bruttó ára a lakosság számára, ennél csak a nem uniós Belgrádban és Kijevben került kevesebbe. Érdekesség, hogy a hazai tarifa úgy lett 9,36 eurócent kilowattóránként, hogy 2 százalékkal még csökkent is a termékösszetevőjének áresése miatt. (A július egységár 9,75 eurócent volt.)
Legjobban Athénben drágult az áram, mégpedig 34 százalékkal, mert nőtt a tarifa termékösszetevőjének az ára, vele pedig annak az adója is.
(Brüsszelben és Tallinnban 26, Amszterdamban 22 százalékos volt az emelkedés.) A legmagasabb átlagárat Londonból és Koppenhágából jelezték, a londoniak majdnem hétszer, a koppenhágaiak majdnem hatszor többet fizetnek az egységnyi áramért mint a budapestiek.
A vásárlóerőparitás nagysága sem mindegy
Persze, sok európai országban többet is keresnek, mint Magyarországon. A vizsgált bruttó végfelhasználói lakossági árak vásárlóerő-paritáson (PPS) történt összevetése alapján Budapest még mindig a legkényelmesebb helyzetű fővárosok közé tartozik, a 15,94-es PPS értékénél csak a belgrádi, a vallettai (Málta fővárosa), a berni és az oslói alacsonyabb. Júliusban még csak Belgrád és Valletta áram-PPS-e volt alacsonyabb.
A hazai érték nagyjából az európai átlag felének felel meg.
Ugyanakkor, mint korábbi közleményeiben a MEKH rendre felhívta a figyelmet: „a vásárlóerő-paritáson mért árak nem a fogyasztók jövedelmi helyzetével korrigálják a nominális árakat, hanem gyakorlatilag az egyes országok árszínvonalának uniós átlagos árszínvonaltól való eltérésével. Ez a korrekció a fővárosokra kalkulált végfelhasználó árakat gyakorlatilag az országos árszínvonal tükrében értékeli. Ennek megfelelően egy magas nominális végfelhasználói átlagár (például Koppenhágában) egy relatíve magas fogyasztói árszínvonalú országban vásárlóerő-paritásra átszámítva már jóval olcsóbb. Természetesen, amennyiben az uniós átlagos árszínvonaltól elmarad az országos árszínvonal, úgy a vásárlóerő-paritásos ár alakul magasabban (például Budapesten).”
Megvan a gáz magas nagykereskedelmi árának a böjtje
A lakossági bruttó gáztarifa augusztusban csak Kijevben volt alacsonyabb, mint Budapesten, vagyis az uniós országok között Budapest megtartotta az első helyét.
A hazai átlagár 2,57 eurócentet tett ki kilowattóránként, a kijevi 2,50 eurócent volt, viszont a sor túlsó végére került Amszterdamé 34,08 eurócent, ami több mint tizenháromszorosa a magyarországinak.
Júliusban kicsit magasabb volt a magyarországi ár, 2,64 eurócent. A legdurvábban Szófiában szaladtak el a lakossági gázárak, 45 százalékkal, de legalább 20 százalékos volt a drágulás Amszterdamban, Prágában, Berlinben, Tallinnban, Koppenhágában, Brüsszelben és Athénban is. A magas kiskereskedelmi árak az extrém magas nagykereskedelmi árakat tükrözik az elemzés magyarázata szerint, amit az ellátás folyamatosságának csökkenése, a gáztárolók töltése miatti keresletnövekedés és az orosz szállítások elakadásától való félelem táplált. Az uniós tárolók átlagos töltöttsége szeptember 24-én 87,41 százalék volt a GIE adatai szerint, míg a magyarországi 71,68 százalékos. A hazai adat csak látszólag mutat elmaradást az unióstól, a magyarországi tárolókapacitások ugyanis nagyobbak az országok gázigényére történt vetítés alapján.
Az EU-ban betárolt összes gáz az EU gázfogyasztásának csak a 23,44 százalékára elég, míg Magyarországé a helyi igények 41,46 százalékára.
Vásárlóerő-paritáson Budapesten voltak a legalacsonyabbak a bruttó lakossági tarifák az elmúlt hónapban – a PPS értéke 4,38 volt –, Budapestet Belgrád és Pozsony követte. A PPS uniós értéke 16,98, a teljes európai pedig 16,30. A vizsgálat szerint a gáztarifáknak átlagosan a 68 százalékát teszi ki a molekulaár, 14 százalékát az elosztói díj és 5 százalékát az adó. Összességében az árak több mint 60 százalékáért felelős a piac, a többiért az elosztás költsége, az energiaadó – ez utóbbi a hazai lakossági árnak nem része – és az áfa.
Kilőttek az árindexek
Drámai képet mutat a nettó lakossági lakossági energiaárnak és az elosztási díjnak az együttes változása az elmúlt években. Az uniós tagországokban a 2015-ös értéket 100-nak véve az index nagysága 2022 augusztusára az áram esetében 231-re, a gáz esetében 288-ra nőtt. A gáz indexe egésze tavaly novemberig alacsonyabb volt az áraménál.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.