Orosz–iráni tengely: drónok után mennek a gázturbinák is

Negyven gázturbina oroszországi exportjáról írt alá megállapodást az IGEDC nevű iráni gázipari cég – ezt a vezérigazgató Reza Nosadi jelentette be a Sana iráni hírügynökség szerint.

Oroszországhoz hasonlóan Iránt is szigorú nyugati szankciók sújtják, a vezérigazgató ezzel magyarázza, hogy a rakéta- és dróntechnológiában elért sikereken felül az ország már 85 százalékban maga képes előállítani a földgáziparban szükséges felszereléseket, és exportálni is tud, amit a nemrégiben kötött orosz szerződés is bizonyít.

Az elmúlt hetekben az ukrán ellentámadásra válaszul érkező orosz válaszcsapások főszereplőivé váltak azok a kamikaze drónok, amelyeket jelentések szerint Moszkva Iránból szerzett be, a brit védelmi minisztérium szerint a legutóbbi támadásokban is ilyeneket használtak rakéták mellett. 

– üzente vasárnap maga a vezérőrnagy, iráni vezérkari főnök, arra reagálva, hogy a drónok szállítása miatt az Európai Unió és az Egyesült Királyság is beutazási tilalommal és vagyonbefagyasztással sújtotta, két másik iráni vezetővel együtt.

Határozottan tagadta sajtótájékoztatóján hétfőn az iráni külügyi szóvivő, Nasszer Kanaáni,  hogy iráni katonai személyzet segítené a Krímben az orosz hadsereget az Ukrajna elleni dróntámadásoknál. A szóvivő alaptalannak nevezte az Egyesült Államok vádját, amellyel szerinte Washington csupán saját, az ukrajnai háborúban vállalt "destruktív" szerepéről akarja elterelni a közvélemény figyelmét, példaként említve az ukrán félnek szánt amerikai fegyverszállítmányokat - jelentette az MTI.

Pezseg a gázüzlet

Ami a gázturbinákat illeti, a nyáron emlékezetes botrány zajlott egy Kanadában megjavított egység körül, amelyről az orosz Gazprom azt állította, a visszaszállítását – amelynek révén fel lehetett volna pörgetni az orosz gázszállításokat Nyugatra az Északi Áramlat 1. vezetéken keresztül – az Oroszországra kivetett nyugati szankciók akadályozzák. 

A nyugati politikusok – elsősorban az erősen földgázfüggő Németországban a téli energiahiánytól tartva – akkor erősen sürgették a turbina munkába állítását. Azóta okafogyottá vált a vita, mivel az Északi Áramlat mindkét vezetékét robbanássorozat bénította meg, amelyet sokan szervezett szabotázsakciónak gondolnak, felelőse azonban nincs. Mindenesetre, ha nem is itt, Oroszországnak továbbra is szüksége van a gázipari berendezésekre. 

Irán eközben az Európában utálkozás övezte orosz gázra esküszik: az olajügyi minisztérium még szeptemberben közölte, hogy napi hétmillió köbméter gázt vennének az oroszoktól, Azerbajdzsánon keresztül szállítva, és még további napi hatmilliót egy cseremegállapodás alapján, amelynek a keretében a gázt Irán LNG- (cseppfolyós földgáz) termináljain keresztül más országoknak adnák tovább.

Teherán ezen a terepen „vegyértékre” lelt az orosz–ukrán konfliktus ügyében sajátos hintapolitikát folytató NATO-tag Törökországban is. A hét végén jelentette ugyancsak a Sana, hogy az NIGC iráni állami gázvállalat megállapodott a török Butas nevű céggel, hogy a következő hat hónapban lehetővé teszik a földgázszállításokat Iránból Törökországba.