Elvben opció, a valóságban öngyilkosság lenne a paksi üzemanyagváltás

Az Oroszország elleni tizedik szankciócsomag tárgyalásának árnyékában kikerülhetetlen a kérdés, hogyan hatna a paksi atomerőműre, ha – egy ilyen tartalmú szankciós döntés esetén – nem juthatna újabb üzemanyaghoz Oroszországból.

Hét év kicsit sok várakozás lenne Paksnak

Az ismert, hogy az atomerőmű folyamatosan két évre elegendő üzemanyagot tárol, az már kevésbé, hogy ez a két év milyen rövid idő ahhoz, hogy a létesítmény felkészüljön egy más gyártó által szállított üzemanyag használatára. Lényegében ugyanis egyedi gyártásról, testre szabott termék előállításához szükséges know-how-ról van szó még annak ellenére is, hogy a VVER 440-es reaktorhoz szükséges üzemanyag tulajdonképpen típustermék.

Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt.-nek természetesen az az érdeke, hogy ne függjön egyetlen szállítótól. Egy tavaly májusi hír szerint a kanadai kézben lévő amerikai Westinghouse be is jelentkezett az orosz üzemanyagot használó öt uniós országnál – köztük Magyarországnál –, hogy hatósági engedélyt kíván szerezni saját nukleáris fűtőanyagának beszállítására. Úgy tudjuk, a fejlesztés meg is indult, mással pedig a magyar társaság nem tárgyal.

Nem jött be az üzemanyagváltás

Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. A Világgazdaságnak az ügyre rálátó forrása úgy véli, hogy az atomerőmű-társaság aligha rendelne alternatív üzemanyagot, ha arra az esetleges uniós szankció nem kényszerítené rá, ráadásul azzal sem lenne sokkal előbbre, ha ezt megtenné. Az atomerőmű már önmagában amiatt is zsákutcába jutna, hogy miközben az új üzemanyagra már két év múlva szüksége lenne, a nemzetközi gyakorlat alapján egy ilyen termék bevezetése nagyjából hét évig tart. Így itt akár be is fejezhető a lehetséges kimenetek végiggondolása, de érdemes folytatni. Az üzemanyagváltást megvalósító atomerőművek esetében ugyanis rendre kudarcba fulladt példákba botlunk. Ennek az az oka, hogy a radioaktív anyagot tartalmazó, mintegy három méter hosszú, üzemanyagpálcákat tartalmazó köteg szerkezete és annak anyagösszetétele, emiatt pedig a hőtani és más tulajdonságai annyira egyediek – éppen erre vonatkozik a know-how döntő része –, hogy lényegében lemásolhatatlanok.

Ez akkor okoz problémát, amikor a kötegeket kiemelik a reaktorból. A pálcák emiatti sérülésével például az 1000 megawattos blokkal szerelt, csehországi Temelínben működő atomerőműben jártak pórul. Forrásunk szerint kimondható tehát, hogy egy paksi fűtőelemváltásnak mindenképpen lenne műszaki s ezzel együtt biztonsági kockázata is. Ezt most kimondta egyébként Kirill Komarov, a Roszatom vezérigazgatójának első helyettese is Roszen Hrisztov bolgár energiaminiszternek írt levelében, amelyben a miniszter múlt év végi, a Roszatomra vonatkozó kijelentéseire reagált. Hrisztov Roszen ugyanis egyebek mellett azt mondta, hogy a kozloduji atomerőmű 5-ös blokkja áttér a Westinghouse által gyártott üzemanyag használatára. Kirill Komarov szerint „ebben az esetben a blokk biztonságos és a reaktor-ellenőrző rendszerek normális működése csak akkor garantálható, ha az üzemanyag paramétereinek ellenőrzésében és a vonatkozó számítások elvégzésében mindkét gyártó részt vesz. Enélkül a kétfajta üzemanyagnak vegyes aktív zónában történő használata súlyos nukleáris biztonsági kockázatot hordoz, amelyért a kozloduji atomerőmű üzemeltetője a felelős. Mindazonáltal a Roszatom és szervezetei nem kaptak erre vonatkozó megkeresést a Kozloduji Atomerőműtől.

Az üzemidő-hosszabbításnak annyi lehet

Az üzemanyagpálcák lemásolási nehézségeivel kapcsolatos problémákhoz képest sovány vigasz, hogy ha mégis sikerülne egy pont Paksra passzoló üzemanyagköteget legyártani, akkor az atomerőműben más érdemi változásra már nem is lenne szükség. Ez főleg azért sovány vigasz, mert a magyar–orosz nukleáris együttműködés esetleges megszűnésének lennének további, szintén hatalmas kockázatai. 

Márpedig az üzemidő-hosszabbítás elmaradása kegyelemdöfés lenne a hazai energiatermelés jövője szempontjából, azt figyelembe véve pedig különösen, hogy Lantos Csaba energiaügyi miniszter minapi közlése szerint az eddig számontartottnál két további évet kell várni a két új paksi blokk átadására. Igaz, a tizedik szankciócsomag egyúttal Paks II. terveit is lesöpörné az asztalról, úgy, ahogyan vannak. Nem véletlenül hívta fel a figyelmet a tavaly novemberi Atomexpón Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatója, hogy a Paks II. mint európai beruházás a szankciók miatt nagyobb kockázatnak van kitéve, mint bármely más Roszatom-beruházás, a brüsszeli vezetés átgondolatlan és következetlen álláspontja miatt. Ugyanazon a napon a Külgazdasági és Külügyminisztérium közleménye idézte miniszterét, Szijjártó Pétert, aki szóvá tette, hogy az új paksi blokkok irányítástechnikájának kivitelét nem engedélyezte a német ügynökség. Az engedély máig nincs meg, erről a miniszter a közelmúltban ismét nyilatkozott.