Kiderült, milyen sorrendben épülnének az új erőművek

A következő években sorra leálló erőművek helyett épülők jobban kímélik majd a környezetet, de az optimális összetételükről a korábbiakhoz képest mára új gondolatok is megfogalmazódtak. Néhány éve például szó sem volt a második paksi üzemidő-hosszabbításról, egy esetleges harmadik atomerőműről, a lignitalapú termelés életben tartásáról sem, pláne nem új szélerőművekről, ráadásul a gázerőművek építését sem nagyon ösztönözték az energiaárak. Bezzeg most!

B. H. L.

2023.03.17, 08:39

Sokan félreérthették, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a már egyébként is terítéken lévőkhöz képest beszélt új gázerőművek építéséről a napokban. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az állami beruházó és a kormány már jóval azelőtt is szükségesnek tartotta e létesítmények megépítését, hogy Magyarország energiapiaci környezete fenekestül felfordult volna. Az új blokkokra ugyanis az elöregedő erőművek pótlására, a növekvő energiaigények kielégítésére és a villamosenergia-rendszer jobb szabályozhatósága miatt is szükség van.

A Mátrai Erőmű telephelye és környéke rengeteg villamos energiát ad majd.
Fotó: Kallus György / Világgazdaság

A bejelentés inkább a tervek közelgő megvalósulása miatt kiemelendő, bár már azok haladásáról is voltak hírek.

Mint a Világgazdaság közel egy éve beszámolt, a kormány tavaly áprilisban nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek minősítette a Mátrai Erőmű és a Tisza II. erőmű területén tervezett beruházásokkal kapcsolatos közigazgatási hatósági ügyeket.

Mindkét erőmű az MVM csoport tulajdona, és az új blokkok is az MVM csoporthoz tartoznak majd. Az anyavállalat korábbi tervei szerint az új, legfeljebb 650 megawattos mátrai blokknak nagyjából 2026-ban kellene állnia, a miniszterelnök a „következő két évben” történő építkezésről beszélt. A tiszai beruházás azonban csúszásban van annak alapján, hogy a hazai villamosenergia-rendszer irányítója, a Mavir 2021-es várakozásai szerint a két 500 megawattos blokk már 2023-ban – tehát az idén! – állhatna.

Bár a magyarországi nagy erőművek (illetve azok blokkjainak) említett elöregedése alapértelmezésben az egységek leállításához vezet, ez elodázható az üzemidejük meghosszabbításával. A pillanatnyi helyzet a Mavir legújabb hálózatfejlesztési tervéből olvasható ki, de mivel a dokumentum hivatkozott részét körülbelül egy éve állították össze, nem zárható ki, hogy mégsem állítják le őket a megjelölt évben az időközben megkapott üzemidő-hosszabbítási engedélynek köszönhetően.

Egyre több a nullakapacitás a Mavir táblázatában

Az anyag szerint a leghamarabb a 102 megawattos Újpesti Erőmű kerülhet ki a rendszerből, ráadásul már az idén. Jövőre öt további blokk neve mellett szerepel nulla év eleji beépített teljesítmény, ezek a Mátrai Erőmű két, egyenként 87 megawattos lignitblokkja, és az MVM három szénhidrogén-bázisú tartalék erőműve: a litéri (120 megawatt), a lőrinci (170 megawatt) és a sajószögedi (120 megawatt). Három éve az MVM azt válaszolta a Világgazdaságnak, hogy vizsgálja mindhárom tartalék erőműve esetleges üzemidő-hosszabbítását, sőt, a lőrinciét már kezdeményezte is.

A leállítások szempontjából 2025 békeévnek ígérkezik, 2026-tól viszont újabb négy mátrai egység eshet ki, ebből kettő szén- és biomassza-üzemű, és az előbbieknél érdemben nagyobb, 206, illetve 207 megawatt teljesítményű, a másik kettő pedig gázos, de csak 33-33 megawattosak. Mindazonáltal ismert, hogy mivel Magyarország energiaimporttól való függésének csökkentése miatt a mátrai blokkok a közelmúltban felértékelődtek, meg is úszhatják a bezárást. 2028-ban csak kisebbek blokkoktól kell búcsúzni, ezek az MVM gázüzemű Észak-Budai Fűtőműve (50 megawatt), a szintén gázos és MVM-es miskolci MKCE (40 megawatt), és a Veolia 72 megawattos Ajkai Erőműve, amely biomasszát és szenet eszik.

Paksra csak később kerül sor

Viszont 2030-ban megint egy nagy blokkon a sor, egy 200 megawattos mátrai lignittüzelésűn, továbbá a Veolia 95 megawattos debreceni erőművén. Az akkor kezdődő évtizedben is sorra állítják le az akkorra elöregedő blokkokat, például a Paksi Atomerőmű 500 megawattos egységeitől a Mavir 2033-tól, 2035-től, 2037-től és 2038-tól már vár áramot. (Ugyanakkor ezek a dátumok még nem tükrözik a létesítmény tervezett, további tíz évre szóló üzemidő-hosszabbítását, hiszen arra még nem kapta meg az engedélyt a létesítmények tulajdonosa.)

Azok közül, amelyek jelenleg is működnek, 2040-ben már csak a Dunamenti Erőmű 145 megawattos gázüzemű, és a Gönyűi Erőmű 437 megawattos olaj- és gázüzemű blokkja, továbbá az Opus Solar egy 16 és egy 20 megawattos mátrai naperőműve termel áramot. És esetleg a paksiak.

Jövőre várható az első, nagyobb átadás

Hasonlóan érdekes, hogy milyen új áramtermelők üzembe állításával számolt a Mavir a múlt év elején. A sort 2024-ben az Opus 40 megawattos visontai naperőműve indítja, amely 2025-re már 60, 2026-ban pedig 80 megawattosra bővül. 2026 ennél is nagyobb áttörést ígér, mert akkor állna üzembe a Mátrában a fenti, 650 megawattos gázerőmű, a szintén MVM-es 38 megawattos hulladékégető, és egy 20 megawattos bükkábrányi naperőmű, az utóbbi az Opusé. A két 499 megawattos tiszai gázblokkra a következő évben, 2027-ben számít a Mavir, míg az 1180 megawattos paksi 5. blokkra 2030-ban, az ugyanakkora teljesítményű paksi 6-ra- pedig 2031-ben.

Mindez kevés lehet az időközben bejelentett ipari beruházások energiaigényének fényében. A várható erőművi termelést ugyanakkor növelhetik a többször említett üzemidő-hosszabbítások, a szélerőműpark hamarosan lehetővé váló bővítése, illetve a kisebb méretű, de együtt hatalmas teljesítményt nyújtó naperőművek. Ugyanakkor nagy szükség lenne a két új paksi atomblokk időben történő átadására, és az sem lenne meglepő, ha a kormány belátható időn belül fontolóra venné egy harmadik atomerőmű építését is.