Drága és bizonytalan földgázra áll át Európa – elemzés

A majdani igényekhez képest túlméretezettek lehetnek, ráadásul a mostaninál kiszámíthatatlanabb és drágább gázforrás elérését teszik lehetővé az Európai Unióban tervezett cseppfolyós földgázt (LNG) fogadó kapacitások – foglalható össze az Oeconomus Alapítvány elemzésének egyik fő megállapítása. A szerző azt is írja, hogy a megcélzott uniós diverzifikáció új függések kialakulásához vezet, bár elismeri, hogy az uniónak rövid távon fontos az LNG-kapacitások bővítése.

Az LNG-kapacitások az írás szerint az egyre jobban terjedő megújuló energia miatt lehetnek idővel túlméretezettek. Az idézett Nemzetközi Energiaügynökség azt vetíti előre, hogy az Európai Unió 2030-ig csaknem 45 százalékkal csökkentheti a gázfelhasználását a megújuló energiaforrások felhasználásának köszönhetően.

Itt azonban fel kell hívnunk a figyelmet a várakozásban használt feltételes módra és arra, hogy a gázüzemű (továbbá más fosszilisalapú és nukleáris) erőművekben folyamatosan és nagy mennyiségben állítható elő energia, aminek az időjárásfüggő megújulók árama nem alternatívája, mert nem számíthatunk rá folyamatosan, és mert nagy mennyiségben még nem tárolható. Van persze európai példa a folyamatos termelést jelentő földhő-, illetve vízenergia-alapú és nagyobb mennyiségű áramtermelésre, de ezek súlya uniós szinten nem vethető össze a gázalapú termelésével, Magyarország pedig e téren (finoman fogalmazva) nem jár az élen.  

Az új forrásra való támaszkodás új függést is jelent – mutat rá az Oeconomus, de ehhez hozzá kell tennünk, hogy ez – ami amúgy minden beszerzésre igaz – jelen esetben éppen ez a nagy súlyú orosz importnak való kitettség csökkentésének az ára. Persze az Oeconomus is arra jut, hogy mivel Magyarországnak nincs LNG-terminálja (hiszen tengerpartja sincs), szélesítenie kell az importőrei listáját, „mert a minél nagyobb diverzifikáció segítheti elkerülni a nagymértékű függések kialakulását és megőrizni a hazai olcsó és stabil gázbeszerzést”. Mindazonáltal idekívánkozik, hogy Magyarország orosz gázzal való ellátása valóban stabil, az olcsóságáról azonban a Világgazdaságnak nincs információja.

Eltúlzott beruházásoktól óvnak a szakértők

Az Oeconomus számokkal is alátámasztja az unió várható LNG-piaci tendenciáit. Mint írja, az LNG az európai energiaigénynek eddig mintegy 20 százalékát képviselte, a folyamatban lévő, illetve tervezett beruházások révén ez az arány 40 százalék fölé nő. Idézi az Institute for Energy Economics and Financial Analysis (IEEFA) elemzőházat, amely szerint a tervezett importkapacitások jóval meghaladják a 2030-ra várható LNG-igényt. E beruházások Maros Sefkovic, az Európai Bizottság alelnökének márciusi közlése alapján azt jelentik, 

A legtöbb terminálja Spanyolországnak van, majd Franciaország és Olaszország következik.  

• Az IEEFA elemzéséből kiderül, hogy a tervezett importkapacitás jóval meghaladja a 2030-ra várható LNG-igényt, amely 150 milliárd köbméter körül tetőzhet. Ez mintegy 250 milliárdnyi kihasználatlan LNG-importkapacitást jelentene.
• Az S&P Global Commodity Insights előrejelzése szerint a várható igény kissé magasabb mennyiségnél, 190 milliárd köbméter körül alakulhat.
• Ogan Kose, az Accenture gázra szakosodott ügyvezető igazgatója egy sajtóközleményben hangsúlyozta, hogy az LNG-kapacitások bővítésére irányuló beruházások egy része azon a feltételezésen alapult, hogy mindig lesz kereslet valahol Európában. Azonban ha a piacok nem működnek együtt, akkor jelentős kihasználatlan kapacitás lehetősége jöhet létre. Az előrejelzések kiemelik, hogy az Európai Unió számára rövid távon indokolt az LNG-kapacitások bővítése az energiabiztonság fenntartásának érdekében, annak ellenére, hogy hosszú távon jelentős kihasználatlansággal működhetnek. Később az LNG-infrastruktúra egy része várhatóan átalakítható a tiszta hidrogén felhasználására.
• Ugyanakkor Jaller-Makarewicz, az IEEFA munkatársa kiemelte, hogy a hidrogén iránti jövőbeli kereslet bizonytalan, és az infrastruktúra hidrogénimportra és -szállításra való átalakítása technikai kihívásokkal jár.

Erősödik az amerikai és a katari importtól való függés 

Az Európai Unió gázellátása többségben az importtól függ. Az Európai Tanács közleménye szerint az unió 2021-ben a felhasznált gáz 83 százalékát importálta. Tavaly a gázimport több mint 25 százalékát a különböző országokból beszerzett LNG tette ki. Ez az érték mintegy 60 százalékkal magasabb a 2021-es adatokhoz képest. Az írás szerint a legfőbb beszállító többek között az Egyesült Államok, Katar és Nigéria volt. 

Tavaly a további gázimportot nagymértékben Norvégia, Algéria és továbbra is Oroszország biztosította. Mindezeknek köszönhetően az Európai Unió eredményesen diverzifikálta az energiaimport összetételét, ugyanakkor ezzel egyidejűleg új függőségeket alakított ki. A növekvő beruházások számával várhatóan tovább növekedszik az LNG behozatalának részaránya az energiaimportban nagymértékű amerikai és később katari függéssel.