A Paksi Atomerőmű első blokkját 2032-ben kellene leállítani, a továbbiakat pedig 2034-ben, 2036-ban, illetve 2037-ben az üzemidejük jelenlegi, már meghosszabbított érvényessége alapján. A Világgazdaság az újbóli hosszabbítás előkészületeiről kérdezte Kovács Pált, az erőműtársaság vezérigazgatójának kabinetfőnökét.
A munkának még nagyon az elején járunk Kovács Pál válasza szerint, hiszen az újból 20 évi működésre vonatkozó engedélyt is legkésőbb csak az üzemidő lejárta előtt egy évvel kell beadni az Országos Atomenergia Hivatalnak (OAH), és ezt megelőzően öt évvel kell részletesen arról tájékoztatni, hogy pontosan mire is készül a társaság. „Egyelőre az eszközök, berendezések gépkönyveit vizsgáljuk, hogy külön-külön számba vegyük a tervezett élettartamokat, meghatározzuk a kritikus komponenseket, és eldöntsük, mihez kell hozzányúlni, mihez nem” – magyarázta. Lehet ugyanis berendezés, amelyek felújítására külön programot kell indítani, és lehet olyan, amelynél e munka a normál karbantartásra időzíthető. Azt is tudni kell, hogy az esetleges csere érinti-e majd a főjavításokat, ha pedig igen, akkor a főjavítás ideje mennyivel lesz emiatt hosszabb.
Kiemelt kérdés, hogy szükség lesz-e a reaktortartály hőkezelésére.
Kovács Pál ismeretei szerint nem, ám – mint jelezte – nem tudni, hogy a jövőbeni ciklusok idején hogyan alakul a tartály igénybevétele. Ki kell majd választani a szükséges munkák technológiáit, majd a feladatokat megversenyeztetni és engedélyeztetni. Ehhez az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. orosz és amerikai segítséget is kért.
Az orosz együttműködés a technológia alapján alapértelmezésnek tűnik, az amerikaiak paksi szerepvállalása azonban kevésbé van benne a köztudatban. Kovács Pál ennek háttereként elmondta, hogy az erőműtársaság már átállt az amerikai ASME műszaki szabványra, továbbá a létesítmény első 10 éves időszakos biztonságtechnikai felülvizsgálat alkalmával is kérte az APIS segítségét például a élettartam-hosszabbítás, a kritikus komponensek értelmezése és minősítése kapcsán. (Az amerikai Westinghouse svédországi leányvállalata által vezetett APIS projekt nyerte az Euratom – az Európai Atomenergia Közösség – által a tagállamok VVER reaktorai alternatív üzemanyag-ellátásának támogatására kiírt nemzetközi pályázatát, olvasható az MVM honlapján. A projekthez, mint üzemanyag-vásárló – Finnország, Csehország és Szlovákia mellett, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. konzorciumi tagságával – Magyarország is csatlakozott.)
A második üzemidő-hosszabbítás előreláthatóan több mint egymilliárd euróba fog kerülni, de megéri – ez már Czibula Mihály, a projekt vezetőjének nyilatkozatából derül ki, amely az Atomerőmű Magazinban olvasható. A hatalmas összeget az magyarázza, hogy míg az első üzemidő-hosszabbításnál a folyamat három fő csomagjából, a „papírból”, a vasból” és az „emberből” az elsőn, vagyis a további működést megalapozó tanulmányok elkészítésén volt a hangsúly, most a vason, vagyis a nagy volumenű rekonstrukciókon lesz.
A rekonstrukciók során öt kategóriában lesz szükség beruházásokra.
Bár az álló erőmű a biztonságos erőmű, a létesítménynek nem önmagában kell biztonságosnak lennie, hanem áramtermelés közben.
2. A második kategóriába olyan tételek tartoznak, amelyeket most még nem kell cserélni, de a meghosszabbított üzemidő alatt már igen. E munkákat tehát nem kell feltétlenül most elvégezni.
3. A harmadik kategóriába a nukleáris biztonság szempontjából érdektelen – tehát az OAH számára is irreleváns –, de a termeléshez szükséges berendezések felújítása tartozik.
4. A negyedik kategóriába a termeléshez nem tartozó, például a karbantartáshoz szükséges eszközök kerültek, ezek felújítása nyilván alacsonyabb prioritású.
5. Az ötödik kategóriát a technológián kívüli elemek alkotják, ilyenek az irodák.
Hosszadalmas eljárássorozat vár az erőműtársaságra,
ráadásul az üzemidő-hosszabbítást a magyar hatóság Czibula Mihály szerint ultrakonzervatív megközelítéssel, jelentős módosításként jelentős környezeti hatásként értékeli.
Emiatt le kell folytatni még egy nemzetközi szakaszt is tartalmazó környezetvédelmi eljárást is. Ennek során az espoo-i egyezményt aláíró minden ország bejelentkezhet ügyfélként az eljárásba, véleményt formálhat, saját nyelven közmeghallgatást, tájékoztatást kérhet. A projektvezető 13-16 ország bejelentkezésére számít.
A Kovács Pál által is említett előkészületek azonban már jó ideje tartanak. Az erőműtársaság ugyanis – mondta Czibula Mihály – már az előző üzemidő-hosszabbításkor vizsgálta, hogy a folyamat megismételhető-e, a projekt előkészítésére pedig 2019-ben kapott megbízást a tulajdonostól. Az, hogy a további tíz évre vonatkozó hosszabbítás során milyen munkákat kellene elvégezni, és ez mennyibe kerülne, már 2020-ra körvonalazódott. A 10 és a 20 év közötti hosszabbítás persze hatalmas különbség. Az újabb projekt indítását tavaly decemberben szavazta meg az Országgyűlés.
A várható magas költségek kapcsán a szakember felhívta a figyelmet arra, hogy azoknál jóval nagyobb összeg folyik majd be a megtermelt energia eladásából. Mára felértékelődött az ellátásbiztonság is, márpedig Pakson jelenleg több mint háromévnyi működésre elég üzemanyagot tárolnak. Nem véletlen, hogy világszerte sorra hosszabbítják meg az atomerőművek üzemidejét, van, ahol már 100 évre vonatkozó eljárás indul.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.