A józan érvek az Ukrajnán keresztüli gázszállítás fennmaradása mellett szólnak

Még egy egész év hátra van az Ukrajnán keresztüli orosz gáztranzitról szóló szerződés lejártáig, ez azonban csak látszólag hosszú idő az új szerződés megkötéséig, vagy a meglévő meghosszabbításáig. Egy ilyen megállapodás meghosszabbítása nem egyszerű, az Ukrajnában folyó háború miatt pedig szinte lehetetlen. Évtizedeken át Magyarország is kizárólag ezen az útvonalon jutott az orosz gázhoz, azonban Oroszország néhány éve megépítette a keleti szomszédunkat délről elkerülő Török Áramlat gázvezetéket. Azóta döntően Szerbián át, kisebb részben pedig Ausztria felől kapjuk az orosz importot. 

Elmérgesedett a helyzet 

Az ukrajnai tranzitútvonal már most is csonka – mutat rá a helyzetet elemző Oilcapital –, miután az Oroszország felőli két betáplálási pont csupán egyike működik, a szudzsai. A másikat, a szohranovkait azért nem használja tavaly május óta Ukrajna, mert orosz ellenőrzés alatt van. 

Közben közeleg a zürichi nemzetközi választottbíróságon az a per, amelyet Ukrajna azért indított a Gazprom ellen, mert az nem fizette ki a megrendelt tranzit árának egészét. Az orosz fél azzal védekezik, hogy csak a tényleges megrendelést fizeti ki előre, azt viszont nem, amelyeket azért nem tud a szohranovkai mérési ponton keresztül küldeni, mert azt az ukrán fél nem fogadja. A 2019-ben kötött szerződés értelmében a Gazpromnak 2021–2024-ben 40 milliárd köbméter gázt kellene Ukrajnán át Európába küldenie. Bár az idei adat még nincs meg, becslések alapján az ötéves mennyiség csak 14-17 milliárd köbméter lesz.

Az eddigi hivatalos álláspontok a következők: Oroszország és a Gazprom Európa gázellátása miatt kész tárgyalni a további tranzitról Ukrajnával és más érdekelt országokkal, de lépéseik az ukrán fél döntésétől teszik függővé. Az illetékes ukrán tisztviselők azt jelezték, hogy Ukrajna nem kívánja meghosszabbítani a tranzitszerződést, de teljesíti jelenlegi kötelezettségeit, mivel a gáztranzit megszűnése károsíthatja európai partnereit, és csökkentheti a Gazprommal szembeni bizalmat.

Orosz szempontok: Ukrajna kéznél van, a Török Áramlat nem elég

Szerződéses kötelezettségeinek teljesítéséhez a Gazpromnak szüksége lesz Ukrajnán keresztüli gáztranzitra. Enélkül ugyanis a következő 2-3 évben a cég csak a Török Áramlat meglehetősen korlátozott, évi 15,75 milliárd köbméteres második ágára számíthat. Bízhat a törökországi gázelosztópont kialakításában is, mert ezek bővítik a tranzit lehetőségét, és várja Németország kegyeit, hogy megnyissa az Északi Áramlat II. gázvezetéket.  

Viszont az ukrán gázrendszer használata ellen szólhat, ha sikerül megállapodni Lengyelországgal a Jamal-Európa gázvezeték blokkolásának, egyúttal a szankciók kölcsönös feloldásáról is, illetve, ha lehetővé teszik Németország számára az Északi Áramlat 2 használatát. A német–orosz gazdasági kapcsolatok fejlesztését támogatóinak kulcsfontosságú érve az lesz, hogy növelni kell a németországi gázszállítás stabilitását, a fogyasztók számára elfogadható árakat kell elérni. Ám a jövő év végére, amikor már meg kell oldani a helyzetet, jelentősen megnőhet az alternatív útvonal használatának esélye is.

Ukrán szempontok: kisebb függés a nyugati támogatásoktól

Ukrajna tehát nem tárgyalna a tranzitról, de így szintén szólnak érvei a szállítás fenntartása mellett. A lap szerint tudva, hogy az ország 2024-re jóváhagyott költségvetési hiánya óriási, 43,5 milliárd dolláros, továbbá attól tartva, hogy a helyzet nem javul, teljesen észszerű lehet azt gondolni, hogy jól jönne a tranzitbevétel fennmaradása. Ez némileg csökkentené Ukrajna függését a nyugati segítségtől, amelyet egyébként is egyre nehezebb kérnie és megkapnia. Az országnak az orosz tranzittal szembeni legfontosabb érve a nyugati gazdasági segítség magas szinten tartása lesz, amely fedezheti a 2024–2025-ös költségvetési hiányt. A logika az orosz lap szerint működhet: minek az orosz gáz utáni tranzitbevétel, ha kellő nagyságú nyugati segítség érkezik kölcsönök és támogatások formájában?

Uniós szempontok: kell az orosz gáz, a diverzifikálás lassan halad 

A fő érv az Európai Unió gáztranzitjának fenntartása mellett az, hogy folytatódhat az orosz gáz iránti kereslet, de ehhez viszonylag stabil ellátási csatornára lesz szükség. Ez esetben az EU kezdeményezheti a jelenlegi szerződés meghosszabbítását vagy új tranzitszerződés előkészítését. Persze, az EU folytatja is az orosz földgáztól való megszabadulás politikáját, de ez gyakorlati szempontból meglehetősen ellentmondásos, és nem is áll rá teljesen készen minden közép-európai ország (például Németország vagy Ausztria). Ha viszont az unió sikerrel diverzifikálja a beszerzéseit, akkor vélhetőleg nem lesz szüksége az Ukrajnán keresztüli importra 2024 után.

A legjobb forgatókönyv a legesélytelenebb

A legrosszabb lehetőség az, ha Európa nem váltja ki az Ukrajnán áthaladó gáztranzitot, de az 2024 utolsó napján így is leáll, a Gazprom pedig csökkenti az európai szállításait. Ukrajna ekkor elesik a tranzitbevételtől, miközben nem biztos, hogy hozzájut a kellő nagyságú nyugati segítséghez. Az uniós vevőknek új gázforrások után kellene nézniük. Mindazonáltal számos kimenetel, forgatókönyv esélyes.  

• A tranzit 2025. január 1-jétől teljesen leáll, és alternatív megoldások hiányában az EU kevesebb orosz gázt kap, ha az Északi Áramlat 2 fennmaradó vezetékét sem helyezik kereskedelmi forgalomba, vagy nem oldják fel a Jamal–Európa vezeték blokkolását;
• Elindul az Ukrajnán keresztüli gáztranzit az éves, havi és napi foglalásra vonatkozó páneurópai szabályok alapján. Ekkor nem használhatók a hosszú távú szerződések, de az ukrán hatóságok együttműködhetnek a Gazprommal a gázszállításban az európai szabályok alapján;
• Az EU és a szövetség azon országai közvetítésével, amelyek érdekeltek a hosszú távú tranzit fenntartásában, új hosszú távú tranzitszerződés jön létre. Erre akkor kerülhet sor, ha az orosz gázellátástól függő uniós országok a tranzitszállítás kérdését összekapcsolják az Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatás kérdésével;
• Átadják az ukrajnai gázátadó pontokat európai vállalatoknak az orosz–ukrán határig, így a Gazprom nem lenne semmilyen kapcsolatban az ukrán cégekkel, az egész eljárás a vásárlók, azaz az európai cégek felelőssége lesz.

Ez utóbbi lenne a legkedvezőbb, de az Oilcapital elismeri, hogy a dolgok jelenlegi állása ismeretében nem ez, hanem az első lehetőség a legesélyesebb. Végül a lap a gázszállítást érintő tényezőnek érzett egy sort Mihail Bulgakov, A Turbin család napjai című regényéből: „ha drámai és hirtelen változások következnének be Ukrajna államhelyzetében”.