A karbonvám-rendszer még nem éles, de már bírsággal fenyeget

Kulcsszerep hárul az Európai Unióban bevezetendő karbonvám-rendszerre azon uniós cél elérésében, amely szerint 2030-ra az 1990-es szinthez képest 55 százalékkal kell csökkennie az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának, 2050-re pedig el kell érni a klímasemlegességet.

Az angolul Carbon Border Adjustment Mechanism (CBAM) a már működő szén-dioxid-kvóta kereskedési rendszer (ETS) kiegészítéseként jelenik meg. Az ETS csak az unió belüli tevékenységek norma feletti szén-dioxid-kibocsátását bünteti, ezzel rontja a karbonvámot fizető uniós vállalkozások versenyképességét azokkal a harmadik országokbeli riválisokkal szemben, amelyek nem fizetnek szén-dioxid-adót. Ráadásul azon uniós vállalkozások versenyképessége is hátrányba kerül, amelyek költséges beruházások árán alatta maradnak a kibocsátási normájuknak, mert kvótát ugyan nem kell vásárolniuk, de e beruházások ára megjelenik a termékeikben.  

Mi a karbonvám?

A karbonvám-rendszer ezen a területen hivatott rendet tenni, de más okból is szükség lesz rá. Az említett versenyhátrányt a Deloitte Magyarország elemzése szerint az úgynevezett szénszivárgás lista hivatott mérsékelni úgy, hogy adott vállalati körnek (energia- és kereskedési intenzitásuk alapján) ingyen adná a kiosztható kvótamennyiség egészét, szemben a 0 vagy 30 százalékos kiosztással. Csakhogy a kvóták tartósan drágulnak, a 100 százalékos kiosztást pedig ki kívánják vezetni. Ezért az eddig térítésmentes kiosztással enyhített versenyhátrányt a következő 10 évben a karbonvám fokozatos bevezetése fogja felváltani. Ezzel az unión belül megerősödhet a karbonár ösztönző hatása.

Eladható az ETS-rendszerben megspórolt kvóta

Amennyiben egy vállalat termelési, vagy egyéb tevékenysége során keletkező közvetlen üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátása meghaladja az ETS-rendszer valamelyik tevékenységi küszöbértékét, az adott vállalat közvetlen kibocsátása ETS-rendszer kötelezetté válik. Az ETS-rendszerben bizonyos vállalatoknak adható említett térítésmentes kvóta (EUA) egységenként 1 tonnányi széndioxid kibocsátására jogosít. Ha a cég kibocsátását nem fedezi a térítésmentesen kapott kvóta, akkor a különbözetet meg kell vásárolnia. Ha pedig a tevékenysége alacsonyabb kibocsátással jár – mint amennyire a kapott kvóták alapján jogosult lenne – a fel nem használt kvótákat értékesítheti – magyarázza a Deloitte. A kvótákkal tőzsdén, azon kívül, és két oldalú megegyezések keretében is lehet kereskedni. Az EUA egység árupiaci (commodity) terméknek minősül, a kereskedésére többnyire ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a többi hasonló termékre.

Még van két hét az első kötelezettség teljesítésére  

Október 1-jén a bevezető fázisával Magyarországon is életbe lépett a karbonvám-szabályozás. Ebben az átmeneti időszakban már jelentési kötelezettség terheli az érintett vállalkozásokat. Ez azonban csak néhány olyan áru behozatalát érinti, amelyek előállítása szén-dioxid-intenzív és amelyek esetén magas a kockázata az esetleges szénszivárgásnak. 

Ezek 

• a cement, 
• a vas és acél, 
• az alumínium, 
• a műtrágya, 
• a villamos energia és 
• a hidrogén.

Később bővül az érintett termékek köre, míg végül majd az ETS hatálya alá tartozók több mint fele karbonvám-köteles lesz. Az első adatszolgáltatás határideje 2024. január 31. A jelentési kötelezettség elmulasztása vagy nem megfelelő teljesítése már az átmeneti időszakban is bírságot vonhat maga után.

Az első fázis célja az összefoglaló szerint az, hogy az összes érintett (gyártók, importőrök és hatóságok) megszokja és megtanulja a szabályozással járó kötelezettségeket, különös tekintettel a kibocsátás számszerűsítésére. Ennek megfelelően az átmeneti időszakban fizetési kötelezettség nem fogja terhelni az érintett vállalatokat, csak negyedéves jelentések formájában kell adatot szolgáltatniuk a következő tartalommal:  

• az egyes árutípusok teljes mennyisége;
• a tényleges összes beágyazott kibocsátás;
• a teljes közvetett kibocsátás;
• a származási országban az importált árukba ágyazott kibocsátásért fizetendő széndioxid-díj.

Az a kibocsátás beágyazott az uniós karbonvám-rendelet szerint, amelyet az áruk termelése közvetlenül szabadít fel, illetve bizonyos termékek esetében a termeléshez felhasznált áram előállításából származó közvetett kibocsátás is.

Két év múlva már vásárolni kell a karbonvám-tanúsítványokat

A második szakasz 2026. január 1-jén történő életbelépésével CBAM nyilatkozattevői státuszt kell igényelnie minden olyan vállalatnak, amely karbonvámköteles árut kíván importálni. Az importőröknek azután évente CBAM-nyilatkozatot kell benyújtaniuk az előző évben az EU-ba importált áruik mennyiségéről, valamint a kapcsolódó beágyazott ÜHG-kibocsátás mennyiségéről – írja a Deloitte. Az importőröknek a behozott termékekhez kapcsolódóan minden 1 tonna beágyazott szén-dioxid-kibocsátás után CBAM-tanúsítványt kell majd venniük, ezen tanúsítványok számát szerepeltetni kell a jelentésben.

A vásárolandó tanúsítványok száma mérsékelhető lesz a harmadik országban már megfizetett szén-dioxid-díj figyelembevételével. A tanúsítványok árát az ETS kibocsátási egységek heti átlagos árverési ára alapján fogják majd meghatározni. A tanúsítványokat a tagállamok egy közös központi felületen értékesítik majd az adott tagállamban letelepedett, engedélyezett CBAM-nyilatkozattevőknek. 

Ezeket a tanúsítványokat a CBAM-nyilvántartáson keresztül minden év május 31-ig kell visszaadni, első alkalommal 2027-ben, 2026-ra vonatkozóan. Annak érdekében, hogy az ETS- és a CBAM-rendszerek versenysemlegességet biztosítva működhessenek egymás mellett, az ETS és CBAM által egyaránt érintett termékek esetében csak olyan arányban lesz szükséges CBAM-egységekkel ellentételezni az importált termékek esetében számított beágyazott kibocsátásokat, mint amilyen mértékben ugyanazon termékre vonatkozó, ETS-rendszerben történő térítésmentes-kiosztás csökken.