Kimutatták: az ásítás és az agy nagysága között összefüggés van – videóval

Vélhetően fog párat ásítani, aki végigolvassa ezt a cikket, hiszen tudjuk: az ásítás olyannyira ragályos, hogy még az említése is gyakran előidézi. Ebből láthatjuk, nem feltétlenül unatkozik, aki ásít, mindenesetre erről az állatok és emberek közt is gyakori viselkedésről még messze nem tudunk mindent biztosan, bár sokat kutatták. Annyit azonban kiderítettek a tudósok, hogy van összefüggés az ásítás hossza és az ásító agyának mérete között – írta a népszerű ausztrál tudományos portál, a Science Alert, részben az AFP-re hivatkozva.

Ezt egy 2021-es kutatás eredményéből tudjuk. 

A kutatók 1291 ásítást elemeztek, az ásítók 55 emlős- és 46 madárfaj egyedei voltak, és az anyagot végtelen türelemmel gyűjtötték be. Az összegző közlemény Jorg Massent, a holland Utrechti Egyetem etológusát idézi:

Az összegző tanulmányban nem szerepel, hogy a kutatók maguk eközben hányat ásítottak (bár volt köztük, aki megemlítette, hogy ennyi ásítást látva ő már immunissá vált). Világosan kirajzolódott azonban az az evolúciós minta, hogy minél nagyobb lett az agy mérete és a neuronok száma, annál hosszabb lett átlagosan az ásítás. Az ásítás eredete pedig legalábbis a madarak és az emlősök közös őséig vezethető vissza, de lehet hogy még messzebbre: vagyis legalább több százmillió évről beszélünk.

Az összefüggés az ásítás hossza és az idegsejtek száma közt a kutatás szerint még akkor is kirajzolódik, ha a testmérettel kiigazítják az adatokat, azaz az előbbi a meghatározó. Kiderült az is, hogy az emlősök hosszabban ásítanak a madaraknál. 

A kutatók szerint az adatok azt a korábbi hipotézist látszanak alátámasztani, hogy az ásítás – az állkapocs kifeszített kitárása egyidejű mély belélegzéssel – arra szolgálhat, hogy hűtse az agyat az odaáramló artériás véren keresztül. 

Az agy hőmérsékletét részben a neuronok metabolikus hőtermelése határozza meg, ez okozhatja, hogy a nagyobb és komplexebb aggyal rendelkező gerincesek erőteljesebb és hosszabb ásítással érhetik el a kellő eredményt. A madaraknak a hőszabályozásra egyéb „felszerelésük” is van, mint a csőrük, ezért nekik a rövid ásítás is elegendő. 

A kutatók azt találták, hogy a rövidcsőrű madarak – mint például a baglyok, vagy a papagájok – hosszabban ásítanak, mint a hosszabb csőrűek. Mindemellett a madarak neuronjai sokkal energiagazdaságosabbak, mint az emlősöké, mert átlagban sokkal kisebbek. Az átlag galambé példáaul háromszor kevesebb energiát fogyaszt, mint az átlagos emlősidegsejt.

Zavarba ejtő eseteket is találtak ugyanakkor: a csupasz földikutya például ugyanolyan hosszan ásít – átlagban 4,13 másodpercig –, mint a háromszázszor nagyobb agyú jaguár. Erről az elképesztő külsejű rágcsálóról – amely afrikai horrortörténetek főszereplője lehetne, ha meghússzorozná 8-9 centiméteres testhosszát – azonban tudjuk, hogy nincsenek izzadságmirigyei. Ugyanakkor további kutatásra ajánlották a tanulmány szerzői, hogy ennél a hangyákhoz hasonló munkamegosztó csoportokban élő lénynél az ásításnak „társasági” szerepe is lehet.

A gerincesek ásításának társasági szerepe – illetve ehhez kapcsolódóan az, hogy gyakran „ragályos” – nem feltárt, de már rég felmerült hipotézisként: a feltevés, hogy akár az őrt állók éberségét erősítheti, vagy akár – írja a Science Alert – az alvási minták szinkronját segítheti a csoportokban.

Azt, hogy az ember az ásításrekorder, egy korábbi, 2016-os tanulmányból tudjuk, igaz, hogy ezt a kutatást kisebb mintán végezték: 24 faj 205 ásítását vizsgálták meg. Ezek közt a legrövidebben átlagban az egerek ásítottak, 0,8 másodpercig. Az embereknek egészen 6,5 másodpercre futotta, de persze csak átlagban. 

Vigyázat: az újabb kutatás az ásítás hosszának összefüggését az agymérettel kapcsolatban tárta fel, és nem az intelligenciával. Ettől azonban aki hosszan és sokat ásít, még lehet nagyon okos. 

És egy személyes kísérlet: meg tudjuk nézni a lenti videót ásítás nélkül?